MNMKK - Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A Proceedings of the Entomological Society of Washington lapban publikálta 1994-ben Harry Brailovsky és Ernesto Barrera a Largidae család egy új genuszát, a Vasarhelyecoris-t és vele együtt a Vasarhelyecoris ophthalmicus -t. A holotípust a Szipókás rovarok gyűjteményében őrizzük, a paratípus Mexikóban (National Autonomous University of Mexico) találtható meg. A genusz az MTM Szipókás rovarok gyűjteményének akkori vezetőjéről, Dr. Vásárhelyi Tamásról nevezték el, akivel beszélgetünk a példány kapcsán ebben a blogbejegyzésben.

Szerző: Somogyi Anna Ágnes (Szipókás rovarok gyűjteménye)

Még 3 évvel ezelőtt figyeltem fel a gyűjteményi revízió során erre az érdekes kinézetű poloskapéldányra, mely elsőre a Jégkorszak animációs film mókás lajhárrá emlékeztetett nagy szemeivel és hosszú nyakával. Vasarhelyecoris ophthalmicus a genusz egyetlen ismert faja, melyet 30 éve, 1994-ben közölt Harry Brailovsky és Ernesto Barrera és nem hiába nevezeték cikkükben is figyelemreméltónak. A különleges genuszt az MTM Szipókás rovarok gyűjteményének akkori vezetőjéről, Dr. Vásárhelyi Tamásról nevezték el, akivel ebben a blogbejegyzésben a példány kapcsán beszélgetünk.

Vasarhelyecoris ophthalmicus a gyűjteményben és Sid, a lajhár a Jégkorszak című animációs filmből

A Largidae poloskacsaládnak, ahogyan a most bemutatásra kerülő fajnak, nincs magyar neve a magyar szakirodalomban. A család a fő zoogeográfiai régiókban előfordul, de igazán a trópusokon és a szubtrópusokon tekinthető gyakorinak. A Largidae család hazánkban nem fordul elő. Nagyjából 100 faj tartozik a Largidae családba. Kisebb családnak számít összehasonítva más poloskacsaládokkal. Két alcsaládot különböztetünk meg: Physopeltinae és Larginae. A család molekuláris taxonómia vizsgálatai hiányosak, és a Vasarhelyecoris genuszt (valamint a legközelebbi rokon genuszát – Thaumastaneis) különböző szerzők különböző tribuszokba helyezik.

Különféle növényeken és magvakon szívogatnak, leginkább a növények reproduktív részeiből táplálkoznak. Többnyire a talajszinten mozognak, vagy a bokrokon, növényzeten fordulnak elő. Többségük feltűnő, színes (aposzematikus) és mérsékelten nagyméretűek, de vannak kiemelkedően nagyok is (mint a 2. képen jobb oldalt látható Macrocheraia grandis példányok). Testük formája inkább oválisnak, kissé megnyúltaknak mondható. Egyes fajok azonban gyakorta hangyákra emlékeztetnek. A mirmekomorfia 7 poloskacsaládban figyelhető meg, köztük ebben a családban is. A hangyákhoz való hasonlóság néhány esetben csak felületes, más esetekben mozgásuk és tapogatózó csápjaik miatt, még viselkedésükben is meghökkentően hangyaszerűek lehetnek ezek a poloskák. Gyakori náluk a szárnyak lerövidülése, a röpképtelenség, a fej és a potroh alakjának hangyaformája. Egyes esetekben bizonyos hangyafajok mintázata is megjelenik rajtuk. Olykor a küllembeli hasonlóságok mellett, a hangyafajokkal való társulást is kimutatták a kutatók, máskor ez a szociális viselkedés nem figyelhető meg.

Largidae poloska példányok a Szipókás rovarok gyűjteményében (Fotó: Somogyi Anna Ágnes)

A cédula adatokból kiderül, hogy a Vasarhelyecoris ophthalmicus példányt Peruban gyűjtötték, azonban egyéb információ sajnos nem áll rendelkezésünkre.

Részlet Brailovsky és Ernesto Barrera publikációjából

A példányunk nőstény, színe fekete és jelentős mértékben utánozza a hangyákat, alakja hangyaszerű. Igen hosszú nyaka és nagyméretű szemei vannak. A vizsgálatot végző taxonómusok alapos vizsgálat után megállapították, hogy leginkább a Thaumastaneis génuszhoz áll közel, de attól olyan mértékben eltérő, hogy külön genuszt írtak le. Rákeresve az interneten a Thaumastaneis-re szintén nem sok találatot kapunk, és az MTM gyűjteményében sincs belőle példány.  

Thaumastaneis montandoni Kirkaldy & Edwards 1902 (Forrás: https://biodar.unlp.edu.ar/pentatomomorpha/en/info/20052.html )

Vásárhelyi Tamás (VT) 1971-ben egyetemistaként kezdett bejárni a múzeumba, Soós Árpád sokoldalú zoológus mellett írta a szakdolgozatát csipkéspoloskákról (Tingidae). Ezt követően a Szipókás rovarok gyűjteményébe került segédmuzeológusként, ahol hamar ismeretségbe került a kéregpoloskákkal (Aradidae), és azok mellett is maradt, még most is, amikor nyugdíjasként, önkéntesként bejár dolgozni a gyűjteménybe. 1993-ban, amikor a szerzők Budapesten jártak, ő közművelődési főigazgató helyettesként dolgozott.

Kérdések és válaszok:

SA: A poloskacsaládot már bemutattam, akarsz ehhez hozzátenni valamit?

VT: Igen, a Largidae család angol neve bordered plant bugs, mert a testszegélyen, elsősorban a félfedőn élénk színű csík fut végig, ami feltűnővé teszi ezeket az állatokat. Hogy mennyire így van, azt legjobban a Largidák rokonsági körébe tartozó verőköltő bodobács (suszterbogár) példája mutatja. Ezt a piros-fekete mintázatú poloskát mindenki ismeri. A piros-fekete élénk foltokból vagy csíkokból álló mintázat arra figyelmezteti a rovarevőket, hogy: vigyázz, ha engem bekapsz, pórul jársz! A verőköltő bodobács, vagy a csíkos pajzsospoloska közismerten büdös, erős szagát veszélyhelyzetben bocsátja ki. A kedves kis hétpettyes katica nagyon keserű, barnás folyadékot tud felöklendezni, mindenki láthatta, ha az ujja hegyére másztatta a katicát. A gyilkospoloska fájdalmasan szúr. Ezt hamar megtanulják a rovarevők, és ez valamelyes védettséget kínál a rovaroknak.

Verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus), gyilkospoloska (Rhynocoris iracundus), csíkos pajzsospoloska (Graphosoma italicum ssp. italicum) (Fotó: Somogyi Anna Ágnes)

SA: Ezt a taxont rólad nevezték el. Milyen érzés ez?

VT: A tudományban a nemzetségneveket nagybetűvel írják, de magyar vagy másmilyen ékezeteket a tudományos nevekben nem használnak, minden latinosan van írva. Így lett a vezetéknevem (birtokos esetben?) Vasarhelye-. A -coris poloskát jelent. Az egész név fordítása nem az, hogy Vásárhelyi egy poloska, hanem hogy Vásárhelyiről elnevezett poloska. Az ophthalmicus s fajnév arra utal, hogy feltűnő, gülü szemei vannak.

Az ilyen névadás megtiszteltetésnek számít. Nemcsak rovarászokat ér, például vannak Hitlerről vagy Bill Gatesről elnevezett fajok, sőt Harry Potter világa is megragadta az entomológusok figyelmét. Nálunk Gozmány László évtizedekig volt a Lepkegyűjtemény kutatója, szórakoztató, de kifejező nevei arattak sikert a maga idejében. Tőle származik például az apró mintás kis molyokra az Aprominta nemzetségnév. Az ő leleménye az Eremica pantsa, Pancsának becézett feleségéről, vagy a mesés keletet idéző Megasymmoca sheheresade és M. sindbad közel-keleti fajok neve.

(Forrás: Bálint Zs., Katona G. & Kun A. (2011): The scientific publications of Dr László Gozmány (1921-2006) on Lepidoptera with a revised bibliography and an annotated list of taxon names he proposed (link))

SA: Mit lehet tudni a Vasarhelyecoris opthalmicus típuspéldányról?

VT: Sajnos a nagyon régi példányainkról hiányosak az ismereteink. Tippelni tudok. A gyűjteményünk nagy alakja volt Horváth Géza (1847-1937), aki a legtöbb kitüntetést kapott magyar zoológus. Két múzeumi kollégával, Herman Ottóval és Biró Lajossal óriási kutató- és agitációs munkát folytattak, hogy az 1870-es években Európába betört filoxéravész hatását csökkentsék. A szőlőn elszaporodó levéltetű Amerikában érdektelen szőlőfogyasztó volt, de amikor növényanyaggal áthozták Európába, kiderült, hogy az európai szőlőkben nincs ellenálló képesség e levéltetű ellen. Két évtized alatt Európában pusztultak a szőlők, padlóra kerültek a szőlészek, a borászok, a borkereskedők, szállítók, tehát iparágak, szenvedtek a vendéglősök és a vendégek is. A Horváth Géza által alapított és vezetett Országos Filoxéra Kísérleti Állomáson kikutatták a levéltetű fertőzés ellenszerét, megmentették a bort Európának. Számos országban kapott ezért igen magas állami, királyi, cári kitüntetéseket. Később az Állattár igazgatójaként és világhírű poloskakutatóként gyarapította a gyűjteményt cserék, vásárlások és az ő tisztelete által kiváltott adományok révén. Ezek sorában kerülhetett hozzánk ez a példány. Termékeny 90 éve alatt még ő sem volt képes feldolgozni a tengernyi anyagot. Nem is törekszik egyetlen ország sem, hogy a világ minden táján élő állatokhoz értsenek a kutatói. A szűkebb rendszertani csoportokhoz mélyebben értő specialisták azok, akikhez a múzeumok eljuttatják az ilyen példányokat. A mi perui példányunkhoz értő szakember pedig történetesen a közeli Mexikóban dolgozik. (Megemlíthetem, hogy magam tavaly éppen a Washington-i Múzeum távol keleti anyagából írtam le tudományra új fajokat, az egyiket éppen nagyszerű zoológusunkról, vízipoloska-kutatónkról, Bakonyi Gáborról nevezve el.)

SA: Mit tudunk a szerzőkről?

VT: Teljes nevén Harry Urad Brailovsky Alperowitz (78), Mexikói születésű, ott végezte egyetemi tanulmányait, és az ottani, elsősorban karimáspoloska (Coreidae) faunát kutatja ma is. 200-nál több publikációja van, 660+ taxont írt le, meghatározó a munkássága a mexikói fauna feltárásában. (Taxon alatt rendszertani egységeket értünk, fajokat, hasonló fajok csoportját összefogó nemzetségeket, hasonló nemzetségeket összefogó magasabb kategóriákat például alcsaládokat). Kiemelkedően termékeny szerző. Ernesto Barrera a társszerző kb. 20 évvel fiatalabb, szintén Coreidae specialista.

Harry Brailovsky (2-5) és Ernesto Barrera (5)
(forrás: https://www.researchgate.net/figure/Figura-2-5-2-Dr-Harry-Brailovsky-en-el-Museo-de-Historia-Natural-de-Londres_fig2_318204803 )

SA: 1994, a faj leírásának éve milyen év volt a múzeum és a te életedben?

VT: A kormány rendelete értelmében a Ludoviceum a Magyar Természettudományi Múzeum kezelésébe került, és óriási felújítások kezdődtek. Kezdődött a Lovarda újjáépítése, benne az állandó kiállítással, és ebben nekem, mint közművelődésért felelősnek már nagy szerepem volt. Még nem kellett teljesen leadnom a zoológiai munkát (később erre nem jutott már idő), éppen folyt a Nádasok állatvilága című sokszerzős könyv írása, szerkesztése. Saját kezűleg elkészítettem a Szitakötő kreatív természetismereti Klub 5 éves jubileumi, a módszertanunkat bemutató füzetét, ami letölthető a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület honlapjáról. Azért mondhatom, hogy elkészítettem, mert nemcsak leírtam a Klub életét, működését, hanem illusztráltam is, részben a gyerekek rajzaival, részben az akkor elfogadható módszerrel: fénymásolón elkészítettem gyümölcsök, termések nyomtatott képét, papírból kivágott tárgyak képét, és azokat tördeltem (ragasztottam) be a szöveg közé. Ma már szégyellem a külalakot, de élveztem a kreatív munkát, ez sok új, eredeti ötletet hozott. Sokan idézték is, elsősorban pedagógusok.

Vásárhelyi Tamás 1994 táján, holland múzeumi szakemberekkel az újjáépülő Lovarda előtt, és mostanában.

SA: Köszönöm szépen Tamás a beszélgetést!

Zárszóként, ha a Kedves Olvasó Peruban jár és összetalálkozik ezzel a különleges poloskával, kérjük, gondoljon ránk és küldjön képet róla nekünk!

Irodalom:

Brailovsky, H. & Barrera, E. (1994): A remarkable new genus and species of Largidae from Peru (Hemiptera: Heteroptera). - Proc. Entomol. Soc. Wash. 96: 696–700.

Schuh, R. T. & Slater, J. A. (1995): True bugs of the world (Hemiptera: Heteroptera): classification and natural history. - Cornell University Press, 336 pp.

Schuh, R. T. & Weirauch, C. (2020): True Bugs of the World (Hemiptera: Heteroptera) Classification and Natural History. - Siri Scientific Press 800 pp.