A Szent István Egyetem 1. évfolyamos biológus (BSc) hallgatói tudományos ismeretterjesztő írás elkészítését kapták feladatul egyik múzeumi munkatársunktól. A legjobban sikerült munkákat blogunkon is közzétesszük. E sorozat következő részeként Munding Márton írását olvashatjuk egy Európában kevéssé ismert növényfajról, a kratomról. Mi is a kratom? „Félreértett” gyógyszer vagy a Távol-Kelet „zöld tündére”?

Kratom (Mitragyna speciosa)
(Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Mitragyna_speciosa)

A 21. században a nyugati kultúra embere egyre nagyobb érdeklődést mutat a különböző, ősi növénykészítmények iránt. Azonban van egy növény, amelyről még mindig meglepően keveset tudunk, annak ellenére, hogy több mint ezer éves történetre tekint vissza hazájában. Rövid írásom témája a Mitragyna speciosa, közismertebb nevén: kratom.

A kratom egy, a buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozó trópusi fafaj, amely Indokinában, Thaiföldön és Malaysia északi részein honos. A leveleit már több mint ezer éve használják a helyi gyógyászatban, valamint rekreációs célokra a vidéki területeken. Olcsó, könnyen beszerezhető, és nagy számban megtalálható Délkelet-Ázsia szinte összes trópusi erdejében, és már a 19. század óta ismert az európai ember számára is. Hogy lehet mégis, hogy egy ilyen széleskörűen felhasznált növénnyel kapcsolatban elenyészően kevés kutatás folyik? A válasz a múltban keresendő.

A kratom története

A Mitragyna speciosa története semmilyen romantikus misztifikációt nem tartalmaz, mint mondjuk a kenderféléké vagy az ópiumszármazékoké. Az indokínai földművesek már több száz éve használták munka közben, hogy elviselhetőbbé tegyék a megterhelő, kétkezi munkát, valamint hogy helyettesítsék vele a drága ópiumot. A 19. században nagy mennyiségben terjesztettek és használtak ópiumot Thaiföldön, amelyből a thai állam húzott hatalmas nagy adóhasznot. Ez a tény egyike azoknak, amelyek megpecsételték a kratom sorsát az elkövetkezendő évszázadokban.

A nyugati irodalomban elsőként P. W. Korthals, a Kelet Indiai Társaságnak dolgozó botanikus tesz említést a kratomról 1839-ben. 1895-ben E. M. Holmes, rá két évre pedig H. Ridley már dokumentálta a kratom ópiumhelyettesítő hatását. 1907-ben aztán L. Wray Jr. növénygyűjtő lejegyezte a helyiek kratomfogyasztási szokásait (teaként elkészítve, rágva, füstölve). A növény gyógyszeripari felhasználhatóságában reménykedve mintákat küldött az Edinburghi Egyetemnek, ahol sikerült izolálniuk a növény legfontosabbnak vélt alkaloidját, amelynek végül csak 1921-ben adott nevet az eljárást megismétlő E. Field. Az alkaloid neve: mitraginin. 1930-ban I. H. Burkhill a kratom pszichoaktív hatásait vizsgálta, valamint lejegyezte a növényszármazékok gyógyászati hatását hasmenés és láz kezelésében. 1940-ben további három alkaloidot fedeztek fel, és a kutatások folytatódtak.

A fordulópont 1943-ban következett be. A thai kormány ugyanis kiadta a 2486-os számú Kratom Rendeletet, amely megtiltotta a kratom birtoklását és árusítását, továbbá elrendelte a fák nagyszámú irtását, a törvény hatékonyabb betartatásának érdekében. Mondanom sem kell, hogy a tudományos kutatásokkal nem alátámasztott rendelet és következményei mekkora károkat okoztak a thai ökoszisztémában, hiszen egy őshonos fajt kezdtek el kiirtani. A rendelet kiadásának a hátterében nagy valószínűséggel pénzügyi okok álltak, a thai kormány így szerette volna helyreállítani az ópiumpiacból származó adókiesését.

A kutatások lassan kezdtek abbamaradni. 1993-ban Mianmar is tiltólistára helyezte a kratomot. Egy 2001-es thaiföldi felmérés szerint azonban még mindig több mint 2 millióan használják különböző származékait Thaiföldön, főleg a vidéki és agglomerációs területeken, a munkásosztály körében. A növény tiltása azonban underground-dá tette a kratompiacot, gyakran ellenőrizetlen forrásból érkező „műkratom” (Mitragyna javanica származék) kerül a fogyasztókhoz. Ezen származékok egészségügyi hatásai ismeretlenek. Malaysia 2003-ban tiltotta be a mitraginin, majd a Mitragyna speciosa levél birtoklását.

Napjainkban

A fent említett zavaros múlt és a kutatások hiánya miatt a kratom még mindig jobbára ismeretlen a nyugati kultúra számára. A médiában való megjelenései leggyakrabban a növény addiktív jellegére fókuszálnak. Gyakran sorolják helytelenül az ópiumszármazékok közé.

Egy, a Thai National Control Board által nemrégiben közölt jelentés azonban megállapítja, hogy a kratomfogyasztás része a dél-thai kultúrának, és hogy a növény kriminalizálása nem csak szükségtelen lépés, hanem kártékony tett is volt, figyelembe véve a több száz évnyi problémamentes legális fogyasztást.

A kratom 2013-ban a következő országokban illegális: Ausztrália, Thaiföld, Mianmar, Malajzia, Románia, az Amerikai Egyesült Államokon belül pedig Louisiana, Mississippi és Indiana államokban. A következő államokban állt szabályozás alatt: Dánia, Svédország, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Új-Zéland.

Mit tudunk?

A Mitragyna speciosa levele több mint 40 különböző vegyületet tartalmaz, ebből számos alkaloidot, például a már korábban említett mitragininen kívül 7-hidroxi-mitraginint. Ezek az anyagok a legmeghatározóbbak a kratom hatásának kifejtésében.

A viszonylag kevés tudományos vizsgálat miatt a kratommal kapcsolatos beszámolók nagy része a fogyasztóktól származik. A dél-thai kultúrában monoton munkához fogyasztják leginkább, mivel elősegíti a koncentrációt. Használják továbbá fájdalomcsillapító, görcsoldó és hasmenés elleni hatása miatt is. Egy 2014-ben, Malajzia északi részén folytatott kutatás szerint a megkérdezett kratomhasználók több mint negyede a fizikai teljesítőképesség növelése érdekében fogyaszt kratomot, míg körülbelül 15% az alkoholt és az illegális kábítószereket helyettesíti vele.

Leggyakrabban úgynevezett „air ketum” (szabadfordításban: kratom-víz) formájában fogyasztják: a fáról frissen szedett leveleket 3-4 órán keresztül főzik tiszta vízben, majd leszűrik, és forrón vagy hűtve fogyasztják. Gyakorta adnak hozzá különböző cukros üdítőitalokat, hogy enyhítsenek a kratom amúgy erősen kesernyés ízén.

Az air ketumot hagyományosan nejlonzacskókban adagolva forgalmazzák.
(Forrás: http://www.sinarharian.com.my/karya/ubat-batuk-air-ketum-dirampas-1.166394)

A fentebb említett kutatás fő célja egyébként a Mitragyna speciosa fogyasztás addiktív paramétereinek és elvonási tüneteinek felderítése volt. A felmérésből kiderül, hogy a rendszeres kratomhasználóknál kialakul egyfajta függőség, amely olyan elvonási tünetekkel jár, mint fejfájás, hideg verítékezés, izomgörcsök, gyomorfájdalmak és álmatlanság. Bár a tünetek csak néhány napig állnak fönt, a súlyosan kratomfüggők (több mint 10 évnyi kratomhasználat után sorolták az embereket ebbe a kategóriába) esetében a tünetek intenzitása nagyban zavarta és gátolta az alanyokat mindennapi tevékenységeik közben. Ezek a tünetek azonban mégis enyhébbnek bizonyultak, mint az európai és az USA-beli kratomfüggők körében végzett felmérések eredményei. A különbség oka valószínűleg a fogyasztási szokások szociális kontroljában keresendő, valamint a fogyasztott kratom forrásában. A nyugati civilizáció kratomfogyasztói gyakran tabletta formájában elérhető, erős kratomkivonatokat használnak, aminek következtében egy intenzívebb tünetegyüttessel fellépő, tartósabb függőség alakulhat ki a dózis nagysága miatt.

Mundig Márton, Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, 1. évfolyamos biológus (BSc) hallgató