Magyar Természettudományi Múzeum Blog

177 éve született
Krenner József Sándor
Buda, 1839. márc. 2. [3.] - Budapest, 1920. jan. 16.

Mineralógus, egyetemi tanár
Ifjúkorában Eötvös Loránd nevelője volt. A bécsi műegyetemen építészetet kezdett tanulni, de érdeklődése hamar a földtudományok felé fordult. Ez irányban a tübingeni egyetemen végzett tanulmányokat, és ott is szerzett  természettudományi doktorátust 1865-ben. 1866-tól dolgozott a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi tárában, majd 1870-től az ebből kivált ásvány- és őslénytár vezetője lett 1919-es nyugdíjazásáig. Ezen időszak volt az ásvány- és őslénytár aranykora, mely Krenner kvalitásai és a kor kultúrpolitikai körülményei mellett Semsey Andor mecénási támogatásának volt köszönhető. Krenner 1870-1894 közt a műegyetem ásvány- és földtani tanszékének, 1894-1913 közt a budapesti tudományegyetem ásvány-kőzettani intézetének professzora volt. Számos új ásványfajt fedezett fel, határozott meg és írt le. Ezek közül az 1881-ben leírt semseyitet és az 1893-ban publikált andoritot a magyar tudomány, ezen belül különösen a földtan és az ásványtan nagy mecénásáról, Semsey Andorról nevezte el. Korábbi tanítványa és közeli barátja, Eötvös Loránd nevét a lorándit leírásával örökítette meg. Érdekesség, hogy a róla 1877-ben elnevezett krenneritet is eredetileg ő írta le bunsenin néven. A kor egyik legnevesebb mineralógusaként az új fajok leírása mellett számos tanulmányával járult hozzá már korábban felfedezett ásványok alapos kristálytani, illetve optikai megismeréséhez. 1874-től volt az MTA tagja. 1895-1898 közt a Magyarhoni Földtani Társulat alelnöke, 1912-től tiszteleti tagja volt, és még számos más tudományos társaságban volt tag vagy tisztségviselő. 1902-ben udvari tanácsosi címet kapott.

161 éve született
Loczka József
Németpróna, 1855. márc. 14. - Budapest, 1912. márc. 8.

Ásványkémikus
A budapesti tudományegyetemen kémiát, matematikát és fizikát hallgatott. A középiskola tanári oklevél megszerzése után Bécsben tanult tovább. 1882-től haláláig mint vegyész az Magyar Nemzeti Múzeumban működött. Hazai és külföldi ásványokon kívül Krenner József Sándor által felfedezett számos új ásványt és sok régészeti tárgyat is elemzett. Több analitikai módszert tökéletesített és ásványok kémiai szerkezetének megállapításával is foglalkozott. Doelter bécsi egyetemi tanár Handbuch der Mineralchemie c. művének munkatársa volt. Számos tanulmánya és cikke a Földtani Közlönyben jelent meg.

154 éve született
Zimányi Károly
Buda, 1862. márc. 2. - Budapest, 1941. szept. 24.

Geofizikus, mineralógus
Budapesten végezte egyetemi tanulmányait. 1884-1894-ig a budapesti műegyetem ásvány- és földtani tanszékén volt tanársegéd. 1895-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány és Őslénytárához került. 1922-től 1932-ig az igazgatója volt. 1930-ban a Földtani Társulat Szabó József-emlékéremmel tüntette ki. Vizsgálta a pirit magyarországi előfordulásait. Új ásványt is leírt, a lelőhelyéről elnevezett Gömör vármegyei vashegyitet. 1904-től az MTA tagja.

150 éve született
Degen Árpád (Dégen)
Pozsony, 1866. márc. 31. - Budapest, 1934. márc. 30.

Orvos, botanikus, egyetemi tanár
A budapesti egyetemen 1889-ben orvosi diplomát szerzett. Rövid orvosi működése után 1886-tól haláláig, a budapesti Vetőmagvizsgáló Állomás (később Intézet) vezetője volt. 1915-ben átmenetileg megbízták a Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet vezetésével is. 1897-ben a budapesti egyetemen magántanár lett a phytographia tárgykörből, 1927-től a szegedi egyetemen címzetes tanár. Alelnöke, majd társelnöke volt a Természettudományi Társaság Növénytani Szakosztályának. Főként mezőgazdasági növénytannal, a vetőmagvak és a növénynemesítés élettani alapjaival foglalkozott. A vetőmagvizsgálat egyes nemzetközi módszereit ő, ill. a vezetése alatt széles körben elismert intézet dolgozta ki. Legjelentősebb flórakutató munkássága. Elsősorban Magyarország, a Balkán és Kelet-Európa flóráját kutatta. 300 000 példányt tartalmazó herbáriumát a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta. Megindította és 1902-től haláláig szerkesztette a Magyar Botanikai Lapokat. Szakfolyóiratokban 1000-nél több tanulmánya és ismertetése jelent meg. 1916-tól az MTA tagja.

140 éve született
Kümmerle Jenő Béla
Budapest, 1876. márc. 4. - Budapest, 1931. dec. 20.

Botanikus
Tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán végezte 1894-1898 között. 1898-tól Mágócsy-Dietz Sándor mellett volt tanársegéd. 1902-től élete végéig a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárában dolgozott, 1919-től mint osztályigazgató. A virágos és virágtalan növények kutatásával egyaránt foglalkozott; elsősorban azonban a páfrányok kutatásával. Magyarországi gyűjtőútjai mellett utazott és gyűjtött a Balkán-félszigeten, főleg Albániában, az Adria partvidékén és a Velebit hegység területén. Főleg rendszertani és bibliográfiai munkássága jelentős.

133 éve született
Jávorka Sándor
Hegybánya, 1883. márc. 12. - Budapest, 1961. szept. 28.

Flórakutató, geobotanikus
Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1906-ban növénytanból doktorált. 1919-ben a Magyar Nemzeti (később Természettudományi) Múzeum növénytár vezetője. 1936-ban az MTA levelező, 1943-tól rendes tagja. Jelentős számú publikációjának zöme a florisztikával, a rendszertannal és a chorológiával (elterjedéstan) foglalkozik, elsősorban a Kárpát-medence, az Alpok és a Balkán (Albánia, Jugoszlávia, Bulgária) területével összefüggésben. Egyik legszorgalmasabb gyűjtője a Flora Hungarica Exsiccata sorozatnak. Monografikus génuszfeldolgozásai (Onosma, Ericaceae, Hieracium, Linum, Sorbus) mellett legfőbb érdeme, hogy neki köszönhető a már Kitaibel óta tervezett magyar flóramű tényleges megalkotása. Számos könyvét Csapody Verával közösen publikálta.

121 éve született
Dudich Endre
Nagysalló, 1895. márc. 20. - Budapest, 1971. febr. 5.

Zoológus egyetemi tanár
1913-tól Eötvös-kollégistaként folytatta tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán természetrajz-földrajz szakon. Tanári oklevelét 1920-ban szerezte meg. 1922-ben a szegedi egyetemen avatták doktorrá. 1919-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának munkatársa lett, itt működött 1934-ig. 1934-ben nevezték ki a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán egyetemi tanárrá és megbízták az Állatrendszertani Intézet megszervezésével. Itt dolgozott haláláig. Fő kutatási területe az ízeltlábúak volt, elsősorban a bogarak, majd behatóbban a rákcsoportok. Ő alkalmazta hazánkban először a matematikai módszereket a rovarok variációs vizsgálatánál. Ő indította meg hazánkban a rendszeres állatrendszertani és állatföldrajzi egyetemi oktatást. 1958-tól 1970-ig vezette az alsógödi Dunakutató Állomást. Az aggteleki Baradla-barlangban létesült (1958) barlangi laboratórium munkáját is haláláig irányította. Számos neves zoológust indított el pályáján. 1932-től az MTA tagja volt. 1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza. 1954-ben újra levelező, majd 1964-ben rendes taggá választották, 1989-ben az MTA rehabilitálta, azaz megsemmisítette a tanácskozó taggá való visszaminősítést.

108 éve született
M. Rásky Klára
Szombathely, 1908. márc. 18. - Budapest, 1971. szept. 14.

Paleobotanikus, egyetemi tanár
1938-ban doktorált és a Természettudományi Múzeum Növénytárában muzeológus volt a paleobotanikai gyűjtemény kezelője. 1940-ben tanulmányutat tett Németországban, ahol elkezdte a Chara-fajok kutatását. 1951-től a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen egyetemi docens, 1961-től 1965-ig, a paleobotanikai csoport vezetője is volt. Chara-kutatásai mellett tanulmányozta a hazai virágos tercier flórát, gazdagította a múzeum gyűjteményét. Új kutatásokat végzett (Kiscell, Martinovics-hegy, Érd, Dudar, Pécs, Salgótarján, Tállya, Ipolytarnóc). Több fosszilis növényt neveztek el róla. Számos publikációja jelent meg.

167 éve halt meg
Sadler József
Pozsony, 1791. máj. 6. - Pest, 1849. márc. 12.

Orvos, gyógyszerész, botanikus, egyetemi tanár
1812-19-ben a pesti egyetem bölcsész-, majd orvoskarán tanult tovább, 1815-től tanársegéd volt a vegy- és növénytani tanszéken. 1820-ban orvosdoktor és a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi tárában segédőr, 1821-ben a vezetője lett és azt jelentékenyen gyarapította. Magyarországi és külföldi útjain növényeket, ásványokat és rovarokat gyűjtött. 1834-től tanár Haberle Károly utóda az egyetem botanikai tanszékén. Foglalkozott flórakutatással, harasztokkal és gombákkal. Működésének fő jelentősége szervező, oktató és népszerűsítő tevékenysége, a nagy központi herbárium létrehozása, az exsiccaták Az egyetemi oktatásban Endlicher István progresszív rendszerét honosította

123 éve halt meg
Fenichel Sámuel
Nagyenyed, 1868. aug. 25.(?) – Stephansort (Új-Guinea), 1893. márc. 12.

Természettudós, etnográfus, utazó, Pápua Új-Guinea első magyar kutatója.
Tudományos érdeklődése kezdetben a régészet felé irányult. Számos ásatáson vett részt Nyugat-Erdélyben, a Torockai-medence területén. Két évig Dobrudzsában, a római kori vártelep feltárását vezette. Gyalog, egy szolga kíséretében beutazta az Astrolabe-öböl parti területét miközben gyűjtött, vadászott, preparálta az állattani anyagot, fotózott és 2-3 hónap alatt megtanulta a pápuák nyelvét. Pár segítőt felbérelve „végtelen elszántsággal” a Finisterre-hegység esőerdejébe indult, ahol számos pápua törzset kutatott fel. A még érintetlen bennszülött falvakban megfigyelt viselkedési, vallási, rituális és táplálkozási szokásokat, a művészet és a kultúra jellegzetességeit pontosan feljegyezte. A vitt cseretárgyak ellenében maszkokat, embermagasságú ősszobrokat (7 db), amuletteket, állat alakú csörgőket, kőbaltákat, sőt emberi koponyákat is gyűjtött. Múzeumunkban jelenleg 2 madár, 4 erszényes, kb. 2000 rovar és az Embertani Tár gyűjteményében 46 féltett pápua koponya őrzi Fenichel emlékét.

107 éve halt meg
Bornemisza Pál, báró
Marosszentgyörgy, 1853. szept. 6 – Boroszló, 1909. márc. 20.

Utazó, gyűjtő, néprajzkutató.
Korának egyik legnagyobb afrikai gyűjtője. Főleg etnográfiai és zoológiai gyűjtéssel foglalkozott, de tolmácsként részt vett a dél-afrikai búr háborúban és számos cikket írt az afrikai haditechnikáról is. Munkájáról gondos feljegyzést vezetett, így a gyűjteménye tudományos szempontból hitelesnek számít. Mintegy 2600 darab néprajzi tárgyat, köztük 19 darab afrikai (teita, maszáj, dzsagga és recens) koponyát küldött Múzeumunknak (1901–1905).
Munkáját Kittenberger Kálmán preparátor segítette, aki szintén a Nemzeti Múzeum megbízásából állattani gyűjtést végzett a helyszínen. Közös fáradozásuk eredményeképpen mintegy 600 bogarat és több emlőst juttattak haza (1902–1903).
A Nemzeti Múzeum épületében a századelőn természettudományi és néprajzi kiállítás nyílt Bornemisza gyűjteményéből (1904. május 4.). Egy külön terem szolgált Afrika néprajzának és embertanának a bemutatására. A fegyverek, használati tárgyak, idolok, bálványok mellett látható volt Bornemisza koponyagyűjteménye is.

82 éve halt meg
Thalhammer János S. J.
Meggenhofen, Felső-Ausztria, 1847. dec. 19. - Pécs, 1934. márc. 18.

Zoológus, mennyiségtan- és természetrajztanár
1865-ben a jezsuita rendbe lépett. Felsőbb tannulmányait Pozsonyban és az innsbrucki egyetemen végezte. 1875-től 56 éven át tanár, előbb Kalocsán, mennyiségtan és természetrajz, majd 1912-től Pécsett. Európai hírű dipterológus. 1887-ben kezdett gyűjteményében a kétszárnyú rovarokból 6095 faj volt képviselve majd 30 000 egyeddel. Gyűjteménye 1948-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárába került, ahol 1956-ban nagy része megsemmisült.

65 éve halt meg
Noszky Jenő, id.
Nagykereskény, Hont vm., 1880. nov. 3. - Budapest, 1951. márc. 31.

Geológus
Tanári oklevelét a természetrajz, földrajz és vegytan szaktárgyakból 1906-ban szerezte a budapesti egyetemen. 1906-1920 között a késmárki líceumban tanított. 1920-tól az Magyar Nemzeti Múzeum Őslénytárában dolgozott, 1942-ben mint annak igazgatója ment nyugdíjba. 1905-től rendszeres földtani térképezést végzett a Földtani Intézet külső munkatársaként. Maradandó értékű munkássága a leíró őslénytan terén is: számos új fajt határozott meg és írt le. Több száz cikke és tanulmánya jelent meg hazai és külföldi geológiai szaklapokban. Fia Noszky Jenő geológus 

28 éve halt meg
Allodiatoris Irma
Arad, 1912. febr. 1. - Budapest, 1988. márc. 7.

Antropológus, tudománytörténész, bibliográfus
A budapesti tudományegyetemen szerzett természetrajz-földrajz szakos diplomát 1935-ben, s itt doktorált 1937-ben. 1939-ben az Magyar Nemzeti Múzeum Állattára könyvtárába került, s itt működött 1945-ig, emellett részben Tihanyban, részben a budapesti tudományegyetem Embertani Intézetében végzett kutatásokat. 1945 után a Természettudományi Múzeum tudománytörténeti gyűjteményét gondozta és vezette haláláig. A 30-as években mint antropológus a középiskolások és egyetemi hallgatók magasság- és súlynövekedését vizsgálta, később érdeklődése a tudománytörténet felé fordult, s az antropológia és az állattan hazai történetének kiemelkedő kutatója, egyben nemzetközileg is elismert bibliográfusa lett.