Az utóbbi hetek egyik vezető híre, hogy a számos latin-amerikai országban diagnosztizált magzati fejlődési rendellenességek kialakulásának oka a kevéssé ismert Zika-vírus okozta fertőzés. Mind több hír jelenik meg arról is, hogy egyre több országban, köztük európaiakban is találtak Zika-vírussal fertőzött személyeket. Számos nemzeti és nemzetközi egészségügyi szervezet adott ki a riasztást a vírus járványos terjedése és a lehetséges kártétel veszélye miatt. A hír a médián keresztül az emberek sokaságához eljut, és bizony legtöbbünket aggodalommal tölt el, ha újabb fertőző betegségek felbukkanásáról értesülünk.

A Zika-vírus transzmissziós elektronmikroszkópos felvétele (forrás: CDC/ Cynthia Goldsmith, http://phil.cdc.gov/phil/details.asp?pid=20487)

Írta:
Bakonyi Tamás,  Szent István Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék
Soltész Zoltán,  Kétszárnyúak gyűjteménye (MTM)  

De mi is a Zika-vírus?

A Zika-vírus egyike a Földön eddig azonosított több mint 70 flavivírusnak. A flavivírusok nemzetsége onnan kapta nevét, hogy a sárgaláz (latin nevén Febris flava) kórokozója ennek a csoportnak az elsőként azonosított tagja. (Egyben az elsőként leírt emberi vírus is a sárgaláz vírusa.) A flavivírusok sok szempontból hasonlítanak egymásra: legtöbbjüket vérszívó ízeltlábúak, leggyakrabban csípőszúnyogok vagy kullancsok terjesztik.

A flavivírusok gerinces gazdáikban (főként emlősökben és madarakban), valamint ízeltlábú közvetítőikben (vektorokban) okoznak fertőzéseket. A fertőzött vektor (csípőszúnyog vagy kullancs) vérszíváskor a nyálában levő vírusokat a gazdaszervezetbe juttatja, ahol elszaporodnak a sejtekben, és egy-két héten belül a véráramba jutnak. Ha ekkor egy újabb csípőszúnyog vagy kullancs szív vért a gazdából, a vírus annak a sejtjeit is fertőzi, szaporodik bennük, majd további néhány nap vagy hét múlva eljut a vektor nyálmirigyébe, és a nyállal ürül. Előfordul, hogy a vírus az ízeltlábú ivarsejtjeibe is eljut,s így az utódok vírussal fertőzötten születnek. A flavivírusok (illetve más, ízeltlábú vektorok által terjesztett vírusok) tehát még akkor is fennmaradnak egyes területeken, ha ott a gerinces gazdák száma alacsony, vagy azok immunrendszere megvédi őket a fertőzéstől (pl. a fertőzést korábban átvészelt vagy védőoltásban részesített szervezetek).

A flavivírusok legtöbbje melegebb éghajlatú területeken fordul elő. Ennek legvalószínűbb magyarázata, hogy mind a gerinces gazdák, az ízeltlábú vektorok száma és fajgazdagsága nagyobb a trópusi területeken, mint a mérsékelt vagy hideg égövben. Számos flavivírus képes fennmaradni hidegebb éghajlati viszonyok között is. Magyarországon a kullancsok terjesztette, agyhártya- és agyvelő-gyulladást okozó vírus (kullancs-encephalitis vírus), valamint a csípőszúnyogok terjesztette nyugat-nílusi láz vírusa, illetve az Usutu-vírus előfordulásáról tudunk.

A nyugat-nílusi láz vírusa mind emberekben, mind állatokban (főként lovakban és madarakban) okozhat lázas megbetegedéseket vagy agyvelőgyulladást. Az Usutu-vírus főként egyes vadmadárfajokban okoz agyvelőgyulladást, bár emberi fertőzéseket is leírtak már. A trópusi flavivírusok közül talán a legismertebb a sárgaláz vírusa, míg a leggyakoribb a dengue-láz vírusa. Ezek a vírusok elsősorban emberekben okoznak lázas, általános tünetekkel, bőrkiütésekkel, olykor vérzésekkel és májkárosodással járó megbetegedéseket. A meleg éghajlatú területeken emberek tízmilliói vannak kitéve a fertőzés veszélyének.

A sárgaláz ellen évtizedekkel ezelőtt sikerült hatékony oltóanyagot kifejleszteni, ezért lehetőség van a fertőzés megelőzésére. A dengue-vírussal szemben a közelmúltban került kereskedelmi forgalomba oltóanyag, ám ennek hatásosságáról még nem áll rendelkezésre elegendő adat. Számos további flavivírusnak van közegészségügyi jelentősége (pl. a japán encephalitis vírus, a St. Louis encephalitis vírus, a Murray-völgyi láz vírusa, stb.), közéjük tartozik a Zika-vírus is.

A Zika-vírust Ugandában fedezték fel, amikor kimutatták a Zika-erdőbe kísérleti okokból kihelyezett, majd lázas tüneteket mutató bundermakákóból. Később Afrika számos országában, Indiában, több távol-keleti országban és Mikronéziában (Óceánia) is igazolták az előfordulását, valamint több csípőszúnyogfajban is megtalálták. Ezeknek a csípőszúnyogoknak mindegyike az Aedes nemzetséghez tartozik. A vírus gerinces gazdáinak a köre nem teljesen ismert. Leggyakrabban emberek és majmok fertőzéseit írták le, de egyes vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy kisemlősök (pl. rágcsálók) is fertőződhetnek.

Emberekben a betegség általában viszonylag enyhe formában nyilvánul meg. A fertőzést követő néhány napos lappangás után az egyének nagyjából egyötödében alakulnak ki általános lázas tünetek (levertség, gyengeség, émelygés), bőrkiütések, izom- vagy ízületi fájdalmak és kötőhártya-gyulladás. A betegség általában jóindulatúan zajlik le, és néhány napon belül elmúlnak a tünetek. Súlyos (pl. idegrendszeri) tünetek csak ritkán alakulnak ki. Emiatt korábban nem tulajdonítottak nagy jelentőséget ennek a kórokozónak. Azokon a területeken, ahol előfordul, számos más vírus is képes hasonló tünetekben megnyilvánuló fertőzést okozni, így például a korábban említett dengue-vírus vagy a szintén csípőszúnyogok által közvetített chikungunya-vírus. A tünetek alapján nem is lehet egyértelműen elkülöníteni a vírusfertőzéseket; laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a pontos diagnózishoz.

A kórokozó megítélésében nagy fordulatot hozott, hogy a vírus 2015 tavaszán felbukkant Brazíliában, és az év folyamán meglehetősen gyorsan elterjedt számos további dél- és közép-amerikai országban. A járvány kitörését követően jelentősen emelkedett a kóros kisfejűséggel született gyermekek száma. Bár a vírus örökítőanyagát kimutatták mind vetélt magzatokból, mind fejlődési rendellenességgel született gyermekekből, egyelőre nem állnak rendelkezésre közvetlen bizonyítékok arra, hogy a vírus önállóan képes előidézni az elváltozást. Ugyanakkor számos más vírusfertőzés (pl. emberekben a rózsahimlő vírusa vagy a citomegalovírus, állatokban a kéknyelv-betegség vírusa, a Schmallenberg-vírus, és számos további vírus) okozhat a magzatba jutva fejlődési rendellenességeket.

A jelenlegi vélekedések szerint akkor van a legnagyobb kockázata a fejlődési rendellenesség kialakulásának, ha a várandós anyák terhességük első harmadában fertőződnek Zika-vírussal. Intenzív kutatások folynak a vírusfertőzés magzatkárosító hatásának bizonyítására, ám a lehetséges következmények súlyossága indokolja, hogy a teljesen meggyőző bizonyítékok hiányában is felhívják az emberek figyelmét a veszélyre, és elrendeljék az esetlegesen érintett személyek alaposabb vizsgálatát.

Ki van leginkább kitéve a Zika-fertőzés kockázatának?

A jelenlegi ismeretek alapján a vírus elsősorban az Aedes genuszba tartozó csípőszúnyogok közvetítésével terjed. Az átvitelben legnagyobb szerepet az egyiptomi csípőszúnyognak (Aedes aegypti) tulajdonítják. Ez a csípőszúnyog felelős számos további vírus, pl. a sárgaláz, a dengue-láz, a chikungunya-láz, és egyéb betegségek kórokozóinak terjesztéséért is. Ugyanakkor az Ae. aegypti melegkedvelő faj, így mérsékelt éghajlaton a fennmaradása korlátozott. A Zika-vírus nagy távolságú (pl. országok, kontinensek közötti), gyors terjedését elsősorban az ember okozta és okozza. A trópusi területen fertőződő, tünetmentes, lappangási időszakban levő, vagy akár lázas általános tünetekben szenvedő személyek utazásaik során a kórokozókat is magukkal viszik. A kórokozók behurcolásának ez viszonylag gyakori módja; például dengue-vírussal fertőzött személyek szinte minden évben érkeznek Magyarországra is. Így nem elhanyagolható az esélye, hogy a Zika-vírus is bejut az országba. Viszont, mivel az egyiptomi csípőszúnyog nem fordul elő hazánkban, a vírus legfontosabb vektorának hiánya szab gátat a terjedésének.

Magyarországon a potenciális vektor az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) lehet. Ezt a csípőszúnyogfajt Európából először 1979-ben Albániában mutatták ki. Mára már szinte az egész Földközi-tenger partvidékén megtalálható (lásd térkép). A térképről jól látszik az is, hogy néhány országban még csak egy-egy évben sikerült kimutatni, a következő évben nem találtak áttelelő populációt (térképen sárga színnel jelölt területek). Magyarországon 2014-ben találtak 2 példányt Baja mellett.

Az invazív csípőszúnyogokat nagyobb távolságra mi magunk, emberek hurcoljuk potyautasként, elsősorban áruszállítás során. A faj tojásait használt gumiabroncsokat szállító kamionban, lárváit pedig a szerencsebambuszok (Dracanea-fajok) vizében mutatták ki. 2015-ben az Országos Epidemiológiai Központ és a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói mintavételeket végeztek olyan területeken, ahol ez a faj potenciálisan előfordulhat (az ország délnyugati részén, nagy kamionforgalmú utak mellett). Baja környékén nem találták meg újra a fajt, tehát nem volt képes átvészelni a telet, de a szlovén határ mellett sikerült találni egy szaporodó populációt. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy néhány példány eljuthat hazánkba, és ott a nyári meleg időszakban akár szaporodhat is, de a jelenlegi hideg teleinket eddig még nem sikerült átvészelnie – azaz tartós megtelepedésre nem képes.

Az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) habitusképe (fotó: Soltész Zoltán)

Azt ugyan nem tudjuk, hogy a többi hazai csípőszúnyogfaj képes-e közvetíteni a vírust, de mérsékelt éghajlatú országokban még sohasem figyeltek meg ilyen esetet. Megjegyzendő az is, hogy más flavivírusokkal végzett kutatások eredményei alapján a vírusok szaporodását az ízeltlábú vektorokban jelentősen befolyásolja a környezeti hőmérséklet is. Trópusi körülmények között a vírussal fertőzött csípőszúnyogok jelentősen nagyobb arányban és jelentősen gyorsabban válnak fertőzővé, mint alacsonyabb hőmérsékleten. Ezért mérsékelt éghajlaton még alkalmas vektor csípőszúnyog fajok jelenlétében is kisebb a járványok kialakulásának az esélye (kivéve extrém, tartós hőhullámok esetét).

A Zika-vírus terjedhet nemi érintkezés útján is, bár ennek a gyakoriságát és jelentőségét csekélynek tartják. Elméletileg előfordulhat a vírus átvitele fertőzött vérrel vagy szövetekkel is (pl. vérátömlesztés, szervátültetés), ám ennek a kockázata – a megfelelő laboratóriumi ellenőrzések és kórházi biztonsági intézkedések betartása mellett – szintén alacsony. Így azok fenyegeti leginkább a fertőzés, akik fertőzött területekre (Afrika, India, Délkelet-Ázsia) és különösen a jelenlegi járvánnyal sújtott területekre (Közép- és Dél-Amerika egyes országai) utaznak, és ott szúnyogcsípés éri őket. Ezek az utazók egyébként a többi, korábban említett vírusfertőzésnek is hasonló mértékben ki vannak téve.

Mit tehetünk a megbetegedés elkerülése érdekében?

A legbiztosabb mód, ha nem utazunk olyan területekre, ahol a kórokozó előfordul a csípőszúnyogokban. Mivel a jelenlegi ismeretek alapján súlyos következménye a magzati korban bekövetkező fertőzésnek van, várandós anyák utazása fertőzött területekre kifejezetten ellenjavallt. Ugyanakkor a vírus – szintén a jelenlegi tudásunk szerint – heveny fertőzést okoz, vagyis a fertőzést követő néhány héten belül (akár kialakulnak a betegség tünetei, akár nem) az immunrendszer felismeri és elpusztítja a vírusokat a szervezetben. Aki a betegséget átvészeli, vírusmentessé és védetté válik, ezért a felgyógyulást követően fogant magzatokban már nem várható károsító hatás kialakulása.

Ha valakinek mégis várandósan kell fertőzött területre utaznia, javasolt, hogy különös figyelmet fordítson a szúnyogcsípés elkerülésére. Erre a személyes védekezés (zárt ruházat, szúnyogriasztók használata) mellett a tartózkodási hely megválasztása (kültéri tartózkodás kerülése, szúnyogháló, szúnyogirtószerek használata) lehet leginkább alkalmas. A vírus ellen egyelőre sajnos nem áll rendelkezésre védőoltás, és a latin-amerikai járvány tapasztalatai alapján a rokon vírusok (sárgaláz, dengue-láz) elleni védettség nem eredményez keresztvédettséget a Zika-vírus ellen.

Fontos az is, hogy ha valaki az érintett területen jár, és akár ott tartózkodásakor, akár a hazautazását követően a fent említett tüneteket figyeli meg magán, haladéktalanul forduljon orvoshoz, és tájékoztassa őt az utazási előzményről is. Bár a csípőszúnyogtól független terjesztés esélye csekély, a potenciálisan fertőzött személyeknek javasolt, hogy tartózkodjanak a véradástól, illetve nemi érintkezésnél használjanak óvszert. Különösen igaz ez, ha lázas, általános tüneteket tapasztalnak magukon.

A betegség kezelésére egyelőre nem áll rendelkezésre specifikus gyógyszer. A láz csillapítására, a tünetek enyhítésére van lehetőség, amennyiben szükséges. Sajnos a fertőzés (vélelmezett) legsúlyosabb következménye, a magzatkárosodás kialakulásának elkerülésére sincs ismert gyógymód, így a fertőzés elkerülése a legfontosabb cél. Szerencsére hazánkban és Európa legnagyobb részén – a jelenlegi ismereteink alapján – a Zika-vírus jelentős terjedése, járvány kialakulása nem várható. Ugyanakkor, hosszú távon mind a globális változások, mind a vírusok alkalmazkodóképessége változást hozhat ebben a helyzetben. Ezért is fontos a Zika-vírus (és számos más, hasonló kórokozó) minél alaposabb megismerése, valamint hatékony védekezési módszerek (például védőoltások) kifejlesztése. Így, ha a folyamatok kedvezőtlen irányba fordulnak, kellő felkészültséggel tudunk védekezni az új kórokozó felbukkanása és járványok kitörése ellen.

Az ázsiai tigrisszúnyog elterjedési térképe

 Soltész Zoltánt, a múzeum Kétszárnyú gyűjteményének vezetőjét a Híradó stábja is kérdezte.

Kattints a képre, 12. percnél jön a bejátszás.