Az Év vadvirága 2016-os jelöltjeinek bemutatása az utolsó részhez érkezett (eddig olvashattunk a kockásliliomról, a turbánliliomról és a medvehagymáról). Bár a sor végére maradt, talán a legkülönlegesebb minden jelölt közül a nagyezerjófű (Dictamnus albus). A főként trópusi és szubtrópusi területeken elterjedt rutafélék (Rutaceae) családjába tartozik, annak egyetlen hazai képviselője. Különleges abból a szempontból is, hogy míg rokonai többnyire fák és cserjék, mint a jól ismert citrusfélék (citrom, narancs), viráguk sugarasan szimmetrikus, addig a nagyezerjófű lágyszárú növény zigomorf (kétoldali szimmetriájú) virágokkal. Rokonsága mind a mai napig bizonytalan, legközelebbi rokonai is igen távoliak a legmodernebb rendszer szerint.
A nagyezerjófű virágzata (fotó: Farkas Sándor)
Nevei utalnak (nagyezerjófű, erősfű, kőrislevelű ezerjófű) gyógyhatására, így használták láz, reuma, hasmenés, epilepszia, görcsök és köszvény ellen, sebkezelésre és a homeopátiában is. Mint minden gyógynövény, egyben mérgező is: máj- és veseelváltozásokat, véralvadási zavarokat, valamint depressziót okozhat.
Sokkal izgalmasabban hangzik azonban boszorkányfű elnevezése vagy a sokat sejtető angol burning bush (= lángoló bokor) és gas plant (= gáznövény) név is. Az egész növényen nagy számban találhatók illóolajat termelő mirigyek. Éppen ezért, ha megdörzsöljük, erős citromillatot áraszt; ám nem tanácsos dörzsölgetni, mert érzékeny bőrűeknél fény hatására erős bőrgyulladást okoz. Az illóolajak nagy melegben és szélcsendben felhalmozódnak a növény körül, és akár meg is gyújthatók. A Biblia égő csipkebokra több forrás szerint is valójában a nagyezerjófű.
A nagyezerjófű mirigyes termése (fotó: Farkas Sándor)
Dél- és Közép-Európától Kínáig elterjedt, száraz erdőkben, cserjésekben, erdőszéleken fordul elő. Hazánk hegy- és dombvidékein sokfelé megtalálható, az Alföldön viszont ritka. Jól meg tudja védeni magát, hiszen aki egyszer csokorba szedte és „megégette” vele a kezét, legközelebb biztosan óvatosabban közelít felé. Élőhelyeinek pusztítása ellen viszont nem sokat tud tenni; a természetes erdők és erdőszélek visszaszorulása, beépítése jelentősen veszélyezteti.
Nagyezerjófű erdőszélen (fotó: Barina Zoltán)
Aki szeretné, hogy olyan maradványnövény legyen az Év vadvirága, amely évezredek óta része történelmünknek és hagyományainknak, bátran adja le szavazatát a nagyezerjófűre, hogy 2016-ban sokaknak alkalmuk legyen megismerni és aktívan bekapcsolódni élőhelyeinek védelmébe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
