Berhida – Peremartoni-erdő, az elfeledett feltárás

A 2023. évben soha nem látott mértékben kapott támogatást a Pannon-tó kutatása. Tavaly évben nyílt először lehetősége a Magyar Természettudományi Múzeumnak, hogy saját belső pályázatokat hirdessen, amelyekkel tudományos projekteket és tudománynépszerűsítő programokat támogatott. A két pályázati fordulóban több olyan pályázat is nyert, amely a Pannon-tó több millió éves üledékeit és ősmaradványait vizsgálja. Ebbe a témába tartozik ez projekt is, amelyről jelen írásunk készült.

Szerzők: Katona Lajos Tamás (Magyar Természettudományi Múzeum Bakonyi Természettudományi Múzeuma, Geológia gyűjtemény) és Magyar Imre (Őslénytani és Földtani Tár)

Lőrenthey feltárása…

1905-ben jelent meg Lőrenthey Imre paleontológusnak, a Budapesti Tudományegyetem tanárának Adatok a Balatonmelléki pannoniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez című munkája, amelyben a Balaton tág környezetének nagyon sok feltárását és azok faunáját ismertette. A nagyérdemű munka a Balaton Tudományos Tanulmányozása sorozat részeként, 1911-ben újra megjelent. Ebben említette meg először a „Peremartoni erdő” nevű lelőhelyet. Rövid ismertetőjében leírta, hogy ő maga nem gyűjtött a területen, hanem a Böckh Jánostól és Kormos Tivadartól kapott anyagot határozta meg.

01_lorenthey.jpg

A „Peremartoni erdő” faunalistája és néhány ábrázolt ősmaradványa (Lőrenthey 1905)

A feltárás helyének leírása sem sikerült túl pontosra: „… A lelethely Kormos közlése szerint a falutól ÉNy-ra van, a Kis-Péti-pusztán és a szőlőkön túl, a «Peremartoni erdő»-nek Öskü község felé eső ÉNy-i lejtőjén kb. 150 m. t. sz. feletti magasságban, ahol 5—6 gödörben meszes agyagot fejtenek. Kormos az anyagot az Öskü községhez legközelebb eső gödrökben s a felületen gyűjtötte…”

A lelőhely a Balaton monográfia térképszelvényéről éppen csak, de lemaradt. Méhes Gyula 1907-ben még ismertette a Kormos gyűjtötte anyag kagylósrákjait, de a későbbi szakirodalomban már csak utalásokat tettek Lőrenthey és Méhes munkáira, újabb kutatás nem foglalkozott a lelőhellyel, így az lassan feledésbe is merült.

Miért most? Miért fontos? Miért kell?

Az utóbbi 10 évben egy elszánt csapat verbuválódott a Pannon-tó élővilágának és egykori élőhelyeinek kutatására dr. Magyar Imre és dr. Sztanó Orsolya vezetésével. Nemrég készült el egy doktori disszertáció, amely a Bakonyban és a Balaton-felvidéken található pannóniai üledékeket és azok puhatestű ősmaradványait mutatja be, előkészületben van a Paks II. projekt keretében mélyített folyamatos magfúrások őslénytani és szedimentológiai vizsgálatának eredményeit bemutató munka, és friss publikációk láttak napvilágot a Mecsekben található pannóniai feltárások feldolgozásáról is.

02_imi_orsi.JPG

Magyar Imre és Sztanó Orsolya a paksi fúrómagok vizsgálata közben

Miért most?

Nem sokkal a covid-járvány előtt találkoztunk Tóth Kálmán geológussal, aki napjainkban Balatonalmádiban tölti boldog és megérdemelt nyugdíjas éveit. Azzal keresett meg bennünket, hogy megmutatná a klasszikus Lőrenthey-féle feltárást. Nem sokkal később kilátogattunk a területre, ahol csak úgy hemzsegtek a pannóniai üledékekből kimállott Melanopsis csigák az úton. Elmesélte, hogy annak idején Jámbor Áron geológus, a magyarországi pannóniai rétegek neves szakértője kérte meg arra, hogy végezzen térképezést Öskü környékén. A terepbejárás alkalmával találta meg ezeket a foltokat, amelyeket most megmutatott nekünk.
03_tibor_kalman.JPG

Tóth Kálmán (jobbra) a lelőhely helyszínének őrzője és Berta Tibor (balra) magánkutató

A találkozónk alkalmával elmesélte, hogy már régóta foglalkoztatta, hogy hogyan települtek és mekkora területen maradtak fenn a Pannon-tó legidősebb üledékes rétegei, ezért összeszedte a környékbeli kutatófúrásokat, áttanulmányozta és leírta azokat.

Miért fontos?

Ahhoz, hogy megértsük az egykoron a Kárpát-medencét kitöltő Pannon-tó életét és feltöltődését, ismernünk kell az élővilágát is. A pannóniai korszak (11,6-2,6 millió év) kezdeti szakaszáról nagyon keveset tudunk. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy ezeknek az üledékeknek ritka a felszíni feltárása. A 20. század elején még volt néhány (pl. Tinnye), de azok is megsemmisültek (beépítették, beszántották), vagy a lelőhely helyszíne feledésbe merült. A másik ok, hogy a legtöbb információnk mélyfúrásból származik. Egy fúrómag azonban általában csak 10 cm átmérőjű, ezért érthető, hogy milyen nagy szerencse kell ahhoz, hogy fúrásból sok és jó megtartású ősmaradvány kerüljön a felszínre.
04a_karpatmedence.jpg

A Kárpát-medence vízzel borítottsága a középső miocén végétől a kora pliocénig.

Miért kell?

A már említett doktori munkában is megjelentek a „Berhida, Peremarton” lelőhelyről származó nagyobb ősmaradványok, de a legizgalmasabb, mikroméretű puhatestűekből nagyon kevés példányunk volt. Magyarul, jelenleg nincs a magyarországi közgyűjteményekben olyan teljesnek mondható anyag, amely a Pannon-tó életének ezt a kevésbé ismert, korai időszakát képviselné.

Felszíni terepbejárás…

Az első terepi bejárás alkalmával Tóth Kálmán két útszakaszt mutatott meg. Az egyiken szenes üledékben, a másikon pedig világos színű aleuritban voltak az ősmaradványok. Ezt követően több alkalommal kimentünk a terepre részben azért, hogy a felszínről begyűjtsük a legszebb példányokat, másrészt a lehető legjobb helyszínt akartuk kijelölni a markológépes feltárásoknak.

04b_szenes_felszin_terkepezes.jpg

A felszínen hemzsegő 10 millió éves csigák

A pályafutásunk során több alkalommal futottunk bele olyan szituációba, amikor a felszínen hemzsegtek a rétegekből kipergő csigák, a markológépes feltárást követően viszont csak süket homokot találtunk. Ez esetben nem bízhattunk semmit a véletlenre, mert a területet sem akartuk össze-vissza ásni, és a munkagépes feltárás sem éppen olcsó mulatság. Ezért több helyen végeztünk kézi fúrós mintavételt, és ahol kellőképpen mély volt a pannóniai korú üledék és a kicsi mintákban találtunk héjtöredékeket, ott jelöltük ki a gépi feltárások helyszínét.

05_furo_anyu.jpg

Amíg a kézi talajmintavevővel furkáltam a területen, addig Katona Lajos édesanyja összeszedte a földön heverő csigákat.

 Az igazság pillanata…

Ahhoz, hogy egy ilyen feltárás sikeres legyen, több feltételnek kell egyidejűleg teljesülnie. Az egyik, hogy huzamosabb ideig ne essen az eső, mert a vizes üledékben sem ásni, sem pedig gyűjteni nem lehet. A markológépes feltárás időpontját pedig úgy kell megtervezni, hogy a feltárás csak pont addig legyen nyitva, ameddig szükséges. A gyűjtési módszerünk fontos eleme ugyanis, hogy minél nagyobb vastagságban tárjuk fel a rétegsort, és hogy nagy mennyiségű üledéket tudjunk iszapolni, ezért nagyméretű gödröt kell kiásnunk. Ilyenkor joggal tartunk attól, hogy véletlenül se essen bele egy vétlen vadállat, mert végzetesen megsérülhetne. Az emberekért kevésbé aggódunk, mert a feltárást mindig körbekeríttetjük, kiírjuk, hogy „Feltárás Belépni Tilos!”, és a kidobott földdel körbevesszük a gödröt. Ezeket figyelembe véve jelöltük ki 2023. augusztus ötödikét, hogy megkezdjük az ásást, és hogy kiderüljön, milyen kincseket rejt a föld mélye.

06_feltaras_korbe.jpg

A körbekerített szelvények
07_kiasas.jpg

A feltárás elkészítése… A markoló mellett Keserü Ildikó geológus keresi az ősmaradványokat

Már az első gödör kimélyítésénél láttuk, hogy sikeres lesz a feltárás, hiszen ahogy szedte ki a gép az üledéket, egyre több puhatestű maradványa került a felszínre. Az első, 1 méter széles és 6 méter hosszú gödör kiásása után egy 4,5 méter vastag szelvényt sikerült felmérni, amelyben több réteget tudtunk elkülöníteni.

08_dogos.jpg

10 millió év után újra a felszínen a dögös rétegek

A második szelvényt az előzőtől északra mélyítettük le. A felszínen innen hiányzott a szervesanyag dús réteg, viszont megjelent több ízben a mészkő, amely annyira kemény és vastag lett a gödör alján, hogy 2,5-3 méter mélység elérése után be is fejeztük a szelvény mélyítését. A két szelvény rétegsora már a terepen is jól láthatóan különbözött, és ezt az előzetes iszapolások is megerősítették.
09_felso_godor.jpg

A másik „mészköves” szelvény mélyítése

Rövid összefoglalás: a felszíni gyűjtés és a gödör kiásása utáni terepi munkák közel 3 hetet vettek igénybe.

Labormunkák…

Egy őslénytani feltárás feldolgozása, főleg, ha nem egy gerinces ősmaradvány feltárásáról van szó, több hónapba is beletelik. Csak a terepi gyűjtés is több hétig tartott.

10_szelveny.jpg

A: Fontos a rétegek szerinti gyűjtés. B: a szelvényben jól láthatóan elkülönültek a rétegek (3-6. sz. rtg.). C: Az ősmaradványokban gazdag 4. sz. réteg.

10-11.jpg

A rétegekből kiszedett üledékek

A terepen begyűjtött több húsosládányi anyagot külön-külön kellett leiszapolni, de ezt is megelőzte az a munka, hogy a rétegekből begyűjtött anyagból ki kellett szedni a nagyobb csigák házait. Erre azért van szükség, mert ezekben a házakban voltak/vannak a legjobb megtartású és legépebb mikroméretű (0,5-5 mm mérettartományba eső) ősmaradványok. Ha ezek együtt lettek volna leiszapolva az üledékkel, akkor összetörtek volna.
11_nagy_csiga_iszapol.jpg

A sérült Melanopsis fossilis csigák és a belőlük származó iszapolási maradék

Hogy mennyi ideig tart egy réteg iszapolása, azt befolyásolja az anyag mennyisége, hogy mekkora helyünk és mennyi eszközünk van a vizes feltáráshoz, hogy milyen gyorsan tudjuk kiszárítani az iszapolási maradékot, és ami a legfontosabb, hogy mennyi ideig kell áztatni az üledéket ahhoz, hogy szétessen, és elváljon a héjaktól. Az a tapasztalat, hogy minél kisebb a szemcsemérete a mátrixnak, annál több ideig kell áztatni.

12_uledek_iszapol.jpg

Iszapolási folyamat. Nagyon fontos az edény mellé tenni az üledék adatait!

Jelen esetben több száz kiló anyagot szállítottunk be, tehát a mennyiség: sok. A múzeum udvarán szárítottuk az iszapolási maradékot a napon, ami az egyik legolcsóbb és legkíméletesebb módszer. Az üledékek többsége nagyon jól szétesett a meleg víz hatására, ezért nem kellett vegyszert hozzáadni a vízhez. Összességében így is több hetet vett igénybe az iszapolás és az iszapolási maradékok precíz eltárolása.

13_szaritas.JPG

Az iszapolási maradék szárítása az udvaron

Rövid összefoglalás: legkevesebb 2 hónap után most vagyunk ott, hogy neki tudunk állni a kiválogatásnak.

Látástól Mikulásig…

Az iszapolást követően minden iszapolási maradék ismét visszakerült a kisebb zacskókba, mert – ahogy mondani szokás – most jön még csak a java. Fontos megemlíteni, hogy az iszapolási maradékot gondosan ki kell szárítani, és nem szabad nagyon lendületes mozdulatokkal beletenni a zacskóba, mert akkor a kicsi, törékeny őslények is megsérülhetnek. Gondoljunk csak bele: 10 millió évnél is idősebb üledékből, amely több méter mélyen szunnyadt, kimarkoltuk ezeket a vázakat, beszállítottuk a hepehupás utakon, majd vízbe tettük, szitán ráztuk, kiöntöttük egy másik ládába, ahol a napon szárítottuk, majd ismét bezacskóztuk. Már ettől össze kellene törniük a csigáknak-kagylóknak, de ha óvatosan bánunk velük, szinte ép példányok is előkerülhetnek.

14_frakciora_szedes_valogatas.jpg

A frakcióra szedett üledék válogatása szabadszemmel…

15_mikroszkopos_dogok.jpg

…és mikroszkóppal: A: A II. szelvényből Melanopsis, Caspia és Micromelania fajok; B: Az I. szelvény 6 rtg. mikroméretű puhatestűi; C: A II. szelvényből előkerült zöldalga vázrészek.

Innen indul egy ismét több hónapos etap, amely arról szól, hogy gondosan kiválogatjuk a különböző frakciókra szétszedett iszapolási maradékokat néhány edénykébe. Eddig két réteg anyagát válogattuk ki, amelyek mikro puhatestűi elférnek két nagyobb üvegfiolában, nagyobb héjai pedig 2-3 pizzásdobozban. Ezen kívül még vár ránk 8 réteg anyaga.

Rövid összefoglalás: 1,5 hónap után 2 réteg iszapolási maradéka lett kiválogatva és még nagyon messze a vége.

Ami még vár ránk…

Ha kiválogattuk a több tíz kiló mintát a téli hónapokban, utána következik a nemzetség, majd a faj szintű válogatás. Mivel ezt az időszakot nem ismerjük jól, az innen előkerült ősmaradványok meghatározása sem lesz egyszerű, de mondaná az olvasó: akkor minek vágtunk bele? Természetesen mi is többször feltesszük ezt a kérdést, főleg akkor, amikor határozási problémába ütközünk, de a legtöbbször erősebb a kíváncsiságunk kielégítése utáni vágyunk, mint az a teher, ami ezzel jár.

Rövid összefoglalás: 2024 nyarára talán meg lesznek határozva az ősmaradványok.

Nem csak a fióknak gyűjtünk!

A Magyar Természettudományi Múzeum kutatói elkötelezettek abban, hogy a kutatásaik új tudományos eredményeit minél szélesebb körben megismertessék, hiszen a múzeumban folyó természettudományos kutatások szinte minden szempontból kapcsolódnak a társadalom mindennapjaihoz és beépülnek azokba. Természetesen az egyik legfontosabb társadalmi célpontunk a köz- és felsőoktatásban részt vevő diákok és tanárok, de különös figyelmet szentelünk azoknak is, akik egyébként nem a természettudományos vonalon dolgoznak, de hobbiként, vagy egyszerűen érdeklődőként nyomon követik a világban zajló innovatív kutatások eredményeit.

Miután több éve szervezünk túrákat és foglalkozásokat a Nemzetközi Geotóp Napon, innen jött az ötlet, hogy ezúttal legyen egy olyan nyílt nap, amikor az érdeklődők részt tudnak venni egy hivatalos őslénytani leletmentésen, és egy kötetlen beszélgetés alkalmával kérdezni tudnak a kutatóktól. Az ösküi feltáráshoz szervezett nyílt napon többen részt vettek a közös gyűjtésben, a gyűjtött anyagot közösen meghatároztuk, és a résztvevők egyúttal megismerkedhettek a Kárpát-medence késő miocén ősföldrajzával, az egykori Pannon-tóval és annak hátrahagyott örökségével.
16_nyiltnap.JPG

A borús idő ellenére is sokan ellátogattak a nyílt napra. A bátrabbak a gödör aljára is lemerészkedtek.

A terepi nyílt nap olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy ezután nem is volt kérdés, hogy a már kiválogatott miniatűr ősmaradványokat bemutassuk a novemberben megrendezett Földtudományos Forgatagon (amelynek az egyik társszervezője és házigazdája már több éve a Magyar Természettudományi Múzeum). A paksi fúrómagok és egy pannóniai puhatestűekből álló magángyűjtemény bemutatása mellett nagy siker volt az ősmaradvány-preparálás és az ösküi mikro-puhatestűek mikroszkópos bemutatása is.

17_forgatag.jpg

A Földtudományos Forgatagon taroltak a Pannon-tó üledékei

Köszönetnyilvánítás

Először is szeretném megköszönni Tóth Kálmánnak, hogy megmutatta a már feledésbe merült lelőhelyet. Köszönetemet szeretném kifejezni a Magyar Természettudományi Múzeumnak, hogy támogatta a feltárás teljes költségvetését. Köszönöm Keserü Ildikónak, a múzeum geológus preparátorának az alapos munkáját, amit az üledékeken végzett (iszapolás, válogatás). Végezetül, de nem utolsó sorban köszönöm dr. Sztanó Orsolyának a szakmai támogatást és a szelvény felvételét, valamint Szappanos Bálintnak az önzetlen segítségét!

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr6518475647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30
süti beállítások módosítása