Írta: Főzy István
A legnagyobb tojásrakó állatok a dinoszauruszok voltak, de a legnagyobb tojások mégsem tőlük, hanem a madaraktól maradtak ránk. A Madagaszkáron élt elefántmadár (Aepyornis maximus) kilenc liter űrtartalmú tojásai mellett eltörpülnek a strucc hatalmas tojásai is. Az arab hajósok még találkozhattak a röpképtelen elefántmadarakkal, de mire az első európaiak kikötöttek a szigeten, a védtelen óriások már feltehetően kipusztultak.
A bennszülöttek alighanem vadásztak az óriási madarakra, amelyek tömege olykor a 400 kilogrammot is elérte. A közel 10 kilós tojások is csábító zsákmányt jelenthettek, s az üres héjakat edényként használták a szigetlakók. Valószínűleg az ember pusztította ki az elefántmadarat, bár vannak, akik ezt vitatják. Van olyan vélemény is, hogy az ember által behurcolt háziállatok betegségei végeztek vele.
Miután az elefántmadár örökre eltűnt, és a megüresedett fészkek utolsó tojásait is összeszedték, a gyűjteményekben itt-ott megőrzött ép tojások értéke megugrott. Egy 2013-ben Londonban megrendezett árverésen több mint 100 ezer font értékben kelt el az egyik tojás. Így megy ez – ahogy Kurt Vonnegut mondaná.
A Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani Tárában is volt egy csodálatos elefántmadár-tojás. A kollégák annyira feltették, hogy a kiállításba se merték kitenni – oda csak egy gipszmásolat került. Az eredetit hátravitték a gyűjteménybe, hogy biztos helyen legyen. 1956-ban azután belövést kapott a raktár, amely abban az időben a Magyar Nemzeti Múzeum épületében volt, azaz nagyon közel az ostromlott Magyar Rádióhoz. A tűzvészben elpusztult a féltve őrzött eredeti, és csak a kiállításba kitett másolat maradt meg.
A közelmúltban azonban mégiscsak sikerült egy új tojásra szert tennie a múzeumnak. Ez igazi is, meg nem is. A ráérős madagaszkáriak ugyanis átszitálták a sziget laza talaját, és a homokból előkerültek a hajdan széttaposott tojáshéjtöredékek. A nagyobb darabokból azután új tojásokat ragasztottak össze, valahogy úgy, ahogy a régészek összerakják a törött edényeket. Az egyik ilyen mozaiktojás került végül hozzánk.
2009-ben egy angolszász kutatókból álló csapatnak először sikerült az elefántmadár-tojásokban megőrződött (szub)fosszilis DNS izolálása, ami korábban a fennmaradt csontokból nem sikerült. A 21. század csúcstechnológiája sietett a segítségünkre abban, hogy egyre jobban megismerjük a kihalt állatokat, de az elefántmadarak fennmaradt tojásait már nem lehet kikelteni sohasem.
A tojást - a húsvét jegyében teljes ornátusban - egy hónapon át láthatják a múzeum Ludovika téri fogadócsarnokában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
