Vak tyúk is talál szemet 2.
Siklóernyők és hangyadarazsak

Szerző: Merkl Ottó

Nem kell feltétlenül specialistának lenni ahhoz, hogy érdekes bogarat fogjon az ember. De a hivatásos bogarász is belefuthat olyan különlegességbe, amiről először fogalma sincs, hogy micsoda.

Idén (2014-ben) több alkalommal is dolgom akadt a Zsámbéki-medence környékén. Még április volt, amikor felkerestem a Keleti-Gerecse szélén az "Epöli szarmata vonulat" egyik érdekes és tájképileg is látványos részét.


Az Epöli szarmata vonulat 16 négyzetkilométer kiterjedésű, több darabból álló Natura 2000-es terület. Változatos élőhelyek borítják, melyek nagy része a zárt száraz gyepek, illetve a fényben gazdag erdők csoportjába tartozik. Legnagyobb – és alighanem legértékesebb – részein síksági pannon löszgyepeket találunk.

Máriahalom_2014_ápr_27_ 005_web.jpgA Siklóernyő-hegy Gyermely felőli oldala április végén

A hely, amelyet bejártam, a Natura 2000-es terület délkeleti sarka. Siklóernyő-hegy a neve. A nagyjából 230 m magas, nyugati oldalán elég meredek domb Gyermely és Máriahalom közigazgatási területén fekszik (a két település határa pont a gerincén fut). Keleti felét a térképek Réti-szőlők néven említik – és valóban, a sok éve felhagyott művelés ellenére még találni egy-két sínylődő szőlőtőkét a ma már dús és változatos lágyszárú növényzet között.


A nyugati oldal azonban érdekesebb, ugyanis nagy része háborítatlan löszgyep. Aki járt már ilyen helyeken, az tudja: a természetes löszgyepek a legszebb növénytársulások közé tartoznak. Kora tavasztól a mindent felperzselő nyári forróságig hetente változó virágtengerrel örvendeztetik meg az ilyen élményekre fogékony természetjárót.

Gyermely_2014_V_25_ 008_web.jpg
Borzas peremizs (Inula hirta). A határozásért köszönet illeti Barina Zoltánt

A gyep maga a Németh-Seregélyes-féle természetességi skálán a 4-es és 5-ös (vagyis a legjobb) értékeket kapta. Pontosan olyan, ahogy az Á-NÉR kategória jellemzésében olvashatjuk. Háromszintű: legalul a tőleveles vagy indás fajok találhatók; e felett van a legtömegesebb szint a pázsitfüvekkel és a sokféle kétszikűvel; a legfelső szintet pedig a magasra növő fészkesek és ernyősök képviselik, általában már nyár elején. A gyepben nagy a kétszikűek aránya a füvekhez képest, ami szintén a gyep jó állapotára utal.


A hazai természetes társulások közül alighanem a löszgyepek szenvedték el a legnagyobb veszteséget. Termékeny talajuk miatt régen felszántották őket, a hegylábaknál pedig a terjeszkedő települések foglalták el a helyüket. Igazán jó löszgyepeket az Alföldön már szinte kizárólag mezsgyéken, töltéseken, kunhalmokon találunk; a hegy- és dombvidékeken pedig mindig oka van annak, ha a gyepet nem törte fel az ekevas. Az ok rendszerint az, hogy a gyep olyan meredek lejtőn fekszik, amelyet képtelenség megművelni. Ez mentette meg a Siklóernyő-hegyet is.

Máriahalom_2014_ápr_27_ 007_web.jpg
Veszélyeztető tényezők a Siklóernyő-hegyen: taposás, erózió, cserjésedés, inváziós fák

A Siklóernyő-hegy tetejét és az alját valóban siklóernyősök használják, a lejtőt magát pedig minden gyalogos természetjáró esküdt ellenségei, a terepmotorosok szabdalják, pusztítva a gyepet, és elősegítve az eróziót. Az 1990-es évek elején még legeltettek itt, majd az egész hegy leégett, de ennek ma már semmi nyoma. Akkor a kevés fás növényzet is elpusztult, de most már – a legeltetés felhagyása miatt – az előrenyomuló cserjék és fák veszélyeztetik leginkább a természetes társulást.

Sokat hálóztam a növényzetet, és számos érdekes bogárfajt fogtam. Áprilisban azonban a talajon mászkáló-futkározó rovarok is szép számmal képviseltetik magukat, ezért a növényzetmentes helyeket – különösen az ösvényeket és a motorosok által kijárt csapásokat – is érdemes volt vizsgálni.

E.sacra Máriahalom 14.06.jpg
A hérics-honvédbogár (Entomoscelis sacra) egytápnövényű (monofág) levélbogárfaj, kizárólag a tavaszi hérics (Adonis vernalis) leveleit fogyasztja. A növény méreganyaga nincs rá hatással

Bár bogarakat kerestem, most sem tudtam megállni, hogy a piros-fekete-fehér hangyadarazsakat be ne gyűjtsem. E rovarok hímjei olyanok, mint a megszokott, átlagos kinézetű darazsak: négy szárnyuk van, és virágról virágra röpködve nektárt fogyasztanak. Szárnyatlan nőstényeik azonban hangyákra emlékeztetnek, de kontrasztos mintázatuk miatt sokkal feltűnőbbek; mozgásuk lassúbb és egyenletesebb a hangyákénál. Rikító színeik arra figyelmeztetnek, hogy jobb elkerülni őket, ugyanis ha veszélybe kerülnek, elég nagyot szúrnak. Nálunk ritkán nagyobbak 1 centiméternél.


Több is szaladgált közülük a Siklóernyő-hegyen, megszokott, gyakori fajoknak tűntek.


Egyszer csak azonban egy különös hangyadarázs bukkant fel. Már a mérete miatt is kitűnt a többiek közül, és furcsa, széles feje is szokatlannak látszott. Odahaza elővettem a Magyarország hangyadarazsai című könyvet, melynek segítségével sikerült is meghatároznom a zsákmányt: parti hangyadarázs (Tropidotilla littoralis). Horvátországban és még délebbre a Balkánon nem különösebben ritka, Magyarországról azonban mindössze 6 lelőhelye volt ismert, azok közül a legfrissebb is több évtizedes.


pkhangyatablo_web.jpg
Hangyadarazsak a Siklóernyő-hegyről. Balra: parti hangyadarázs (Tropidotilla littoralis); középen: busafejű hangyadarázs (Myrmilla mutica); jobbra: apró hangyadarázs (Physetopoda pusilla). A különbségek a méretben, a fej színében és formájában, illetve a potroh mintázatában mutatkoznak

A fogást elújságoltam Muskovits Józsefnek, az említett könyv egyik társszerzőjének. Elmagyaráztam neki, hol van a lelőhely, s ő el is ment oda. Fogott hat hangyadarázsfajt – egy helyen ennyi faj már szép teljesítmény, hiszen a teljes hazai hangyadarázs-fauna mindössze 31 fajt számlál –, de a trapézfejű, nagytestű parti hangyadarázs nem volt köztük.


Nagy szerencsém volt hát. Lektorként részt vehettem a hangyadarazsas könyv készítésében, és akkor minden hazai fajt megnéztem mikroszkóp alatt. Ezek azonban száraz gyűjteményi példányok voltak, most azonban elevenen is láthattam egy ritkaságot, s az ilyesmi minden rovarász számára jóleső élmény.


A bogarakon kívül is megfigyelhettem még sok figyelemre méltó rovart. Ízelítőül íme, kettő közülük. 

Gyermely_2014_V_25_ 013_mod_web.jpg
Magyar tarsza a fűhálóban

A magyar tarsza (Isophya costata), e fokozottan védett szöcskefajunk a legkorábban kifejlődő egyenesszárnyú Magyarországon. Május-június fordulóján már kifejlett egyedei láthatók, a többi szöcske és sáska ilyenkor még apró lárva csupán. A Siklóernyő-hegyen lépten-nyomon találkoztam vele.


DEL_3617_web.jpg
Keleti rablópille

A keleti rablópille (Libelloides macaronius) a Siklóernyő-hegyen júliusban látható különleges rovar. Neve és külseje ellenére nem a lepkék, hanem a recésszárnyúak (Neuroptera) közé tartozik. Kétosztatú szemének elülső-felső része csak az ultraibolya tartományban lát, ezért csak teljesen felhőtlen nyári napokon repül.

 ILLYES_BOLONI_2007_borito_web.jpg

A területről a Lejtősztyepek, löszgyepek és erdőssztyeprétek Magyarországon című remek könyv is ír. E mű a szememben iskolapéldája annak, hogyan lehet hasznos, informatív, tartalmában és megjelenésében igényes kiadvánnyal megkoronázni egy súlyos összegekkel támogatott Európai Uniós projektet. A könyv egyik szerkesztője, a néhai Illyés Eszter, szakdolgozatát éppen a Máriahalom környéki löszgyepekről készítette.

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr396769677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mestska · http://cities.blog.hu 2014.10.10. 17:00:06

Nagyon jó leírás. Örülök, hogy ilyenek is kikerülnek az index2-re.

lagria 2014.10.10. 21:57:25

@mestska:
Köszönöm szépen. Vannak még jó helyek az országban, azokról mindig van mit írni.

BigPi 2014.10.11. 08:55:19

Na ilyen keleti rabópillét még én sem láttam.

Mondjuk én a kétszikűeket nem látom olyan szívesen a gyepeken mint te. De egy gazda mondhat ilyet.:)

lagria 2014.10.11. 15:14:28

@BigPi:
Persze, persze, értem én, hogy egy takarmánynak kaszált réten vagy kezelt gyepben nem jók a kétszikűek (bár a fehér herét érdemes megtűrni, sőt azt hallottam, hogy Amerikában már keverik is a fűmaghoz).

Viszont ha egy természetes gyepben nagyon eluralkodnak a pázsitfüvek (pl. az árvalányhaj vagy a fenyérfű), az valamilyen zavarást jelez, és akkor a természetességi skálán már nem 5-ös, hanem "csak" 4-es. (Nem magamtól osztom az észt, botanikusok mondták.)

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Google+, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

Mtmagyar.jpg

 

greenfo_logo_uj_fekvo.JPG

mti_hirfelhasznalo.jpg

darazs_kicsi.jpg

Múzeumi szabadulószobák

szabszob_logo1.jpg

 

 

 

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Szerzők

Információk, ajánlók

pinterest_blogra.jpg

google_plusz_gomb_blogra_200.jpg

 

 

Látogassatok el ide is!

 

okologia_blog.JPG

További blogjaink:

bogaraskonyv_200.jpg

lepkésskonyvek_200.jpg

vasilogo.jpg

Állatvilág magazin

allatvilag-2018-5.jpg