Egy korábbi blogbejegyzésünkben már írtunk Spaits István kollekciójáról, mely a Pannonhalmi Bencés Főapátság ásványgyűjteményének legrégebbi példányai tartoznak. A pannonhalmi gyűjtemény azonban számos további érdekességet tartogat. Igazoltan XVIII. századi eredetű anyaga két egykori magángyűjteményből származik: a blogunkban már bemutatott Spaits-gyűjteményből, illetve a Mitterpacher-gyűjteményből.
Szerző: Szücs Levente Csaba (Ásvány- és Kőzettár)
Fotók: Bodorkós Zsolt (Pannonhalmi Főapátsági Múzeum)
Obszidián a Vezúvról
Pannonhalmán az 1700-as években is működött egy nagy hagyományú bencés iskola, a rend mégsem tudta elkerülni 1786-ban II. József megszüntető határozatát. I. Ferenc azonban 1802-ben visszaállította a rendet, és ennek fejében oktatási kötelezettséget írt elő. Ennek okán kellett egy ásványgyűjteményt létrehozni a természetrajzi oktatás segítésére. Ez a Spaits-kollekció megvásárlásával 1802-ben meg is történt, azonban a Főapátság tovább akarta gyarapítani gyűjteményét, ami végül Mitterpacher György kollekciójának az özvegytől, Kunz Borbálától valómegvásárlásával sikerült 1833-ban.
Mitterpacher Lajos portréja
A kollekciót Mitterpacher Lajos és unokaöccse, Mitterpacher György (? – Komárom, 1830) állította össze. Mitterpacher Lajos (Bellye, 1734. augusztus 25. – Pest, 1814. május 24.) eredetileg jezsuita szerzetes-tanár, természettudós, a mezőgazdaságtan első magyarországi egyetemi professzora volt, aki az első egyetemi szintű, az ásványtant is magában foglaló természetrajz-tankönyvet is írt. 1814-ben bekövetkezett halálát követően unokaöccse, Mitterpacher György vette át a gyűjteményt és bővítette is azt a nagybátyja által felállított rendszertani keretben, beleértve jelentős számú kőzetpéldány beszerzését. Mitterpacher György személyével kapcsolatban kevés információ maradt fent, de azt tudni, hogy katonaként szolgált, halála előtt őrnagyi rangban a komáromi helyőrségi kórház parancsnoka volt, illetve, hogy az ásványokon kívül érdeklődési köre rendkívül széles volt, növényekkel is sokat foglalkozott, saját herbáriuma volt, amely szintén a Főapátság birtokába került. Előbbiek mellett gyűjteménye jelentős mértékben tartalmazott bogarakat, kardokat, öntvényeket, faragványokat és érméket.
A Mitterpacher-gyűjtemény példányainak megoszlása a korabeli fő rendszertani kategóriák közt
A Mitterpacher-gyűjteménynek nem maradt fenn katalógusa, azonban a Főapátság természetrajzi gyűjteményeihez tartozó könyv- és kéziratanyagban található egy, Mitterpacher Lajos kézzel írt jegyzeteit tartalmazó nyomtatvány, mely a neves tudós, Abraham Gottlob Werner ásványrendszertanát tartalmazza. A néhány lapos füzetke a „Patriotisches Tageblatt oder öffentliches Correspondenz- und Anzeige-Blatt für sämmtliche Bewohner aller k. k. Erbländer” című német nyelvű újság melléklete volt. Az újságot Brünnben (ma Brno, Cseh Köztársaság) jelentették meg 1800 és 1805 között. Ennek az 1804-es újévi számában a napilap kiadója, Christian Karl André (1763 – 1831) azon olvasóit szerette volna megörvendeztetni, akiket érdekelt a természet harmadik országa. E Werner kéziratai alapján készült melléklet az ásványokat és a kőzeteket külön-külön foglalja össze.
A Patriotisches Tageblatt 1804-es újévi számának melléklete
A kollekciót Pannonhalmán az új könyvtári épületben helyezték el, itt Szeder Fábián – a gyűjtemények akkori őre – egyesítette a Spaits-gyűjtemény példányaival, illetve új elrendezésben tette hozzáférhetővé a természetrajzot tanuló diákok számára.
Levéllenyomat Valle de Cadoreról
Az anyag a lelőhelyek szempontjából Európa-központú, ez alól egyedül a szibériai példányok jelentenek kivételt. Európán belül érthető módon leginkább az akkori Habsburg Birodalom területe van képviselve. Elsősorban Karintiából, Sziléziából, Észak-Itáliából, Szászországból és természetesen a Kárpát-medencéből való a legtöbb gyűjteményi tárgy. Ez utóbbin belül az Eperjes–Tokaji-hegység, Selmecbánya és Besztercebánya vidéke, Nagybánya környéke, az Erdélyi-középhegység és a Bánság adja elsősorban a példányokat, de a Mitterpacher-gyűjteménynek a mai Magyarország területére eső lelőhelyek is voltak, a teljesség igénye nélkül Pécs és környéke, Sopron, Szombathely vagy épp a Bakony említhető.
A Mitterpacher-gyűjtemény példányainak lelőhelyei
A Mitterpacher-gyűjtemény európai lelőhelyei
A Mitterpacher-gyűjtemény lelőhelyei a Kárpát-medencében
Érdemes megjegyezni, hogy Nápoly és Szicília környékéről sok példány került a gyűjteménybe. A Nápolyi és a Szicíliai Királyság egyesítése (1816) a Habsburgok katonai segítségével ment végbe, és az új uralkodó, I. Ferdinánd elleni felkelés 1821. évi leverésében Mitterpacher György sógorának, Frimont János tábornoknak nagy szerep jutott.
A Mitterpacher-gyűjtemény lelőhelyei Nápoly környékéről és Szicíliáról
Frimont János (Finstringen, ma Fénétrange, Franciaország, 1759. január 3. – Bécs, 1831. december 26.) egy lotaringiai nemesi család sarja, császári-királyi tábornok, egy huszárezred tulajdonosa. Már a napóleoni háborúkban is több ízben harcolt olasz földön, majd 1821-ben a nápolyi felkelők leverésére küldött császári csapatok főparancsnoka volt. Az 1821. március 7–9. között lezajlott rieti-antrodocói ütközetben győzelmet aratott a carbonari mozgalom Guglielmo Pepe által vezetett seregei felett, majd március 24-én bevonult Nápolyba. Ferdinánd király Antrodoco hercegének rangját adományozta Frimontnak, aki 1825-ig tartózkodott seregével az egyesült Nápolyi és Szicíliai Királyságban (Két Szicília Királysága). Személye az által kapcsolódik a Mitterpacher családhoz, hogy felesége Mitterpacher György testvére, Mitterpacher Katalin volt. A dél-olaszországból származó példányok nagy valószínűséggel e kapcsolatnak köszönhetők.
Frimont János portréja
A gyűjtemény a megvétele óta eltelt 222 évben sok olyan változást és eseményt élt át, amely befolyásolta az oktatásban betöltött szerepét, illetve tulajdonosának, a bencés rendnek helyzetét. Ezek közül az anyagra nézve különösen az 1849-es középiskolai reform járt közvetlen következményekkel. A reform kiemelt fontosságúnak tekintette a szemléltető oktatást, így a főapátság saját gyűjteményéből sok példányt átadott a bencés rend további, kevésbé jól felszerelt tanintézeteinek (Kőszeg, Komárom, Pápa, Esztergom és Nagyszombat), beleértve az ekkor már az egész gyűjteménybe betagolt Mitterpacher-kollekció egyes darabjait. A XX. században lezajló viharos változásokat – beleértve a gimnázium kétévnyi államosítását is – túlélte a gyűjtemény, csakúgy, mint a klasszikus természetrajz, benne az ásványtan önálló középfokú tanításának eltörlését is. Az eredeti Mitterpacher-gyűjtemény kicsivel több mint 50%-át jelenleg is Pannonhalmán őrzik. A főapátsági ásványgyűjtemény jelenlegi középiskolai oktatási szerepe már csekély, viszont történeti értékű példányai révén számot tarthat az apátság látogatóinak érdeklődésére. A kollekciót bemutató kiállítás 2023 során elkészült, amiben e blog szerzője és egy további ásványtári kolléga révén MTM Ásvány- és Kőzettár munkatársai is közreműködtek. Ezen írással e közeljövőben látogathatóvá váló kiállításra és ezen belül a Mitterpacher-gyűjtemény legszebb példányaira is szeretném felhívni a figyelmet.
Kvarc Selmecbányáról (ma Banská Štiavnica)
Aragonit Selmecbányáról (ma Banská Štiavnica)
Kalkopirit Besztercebányáról (ma Banská Bystrica)
Csiszolt achátlap Hundsrückenről
Vezuvián a Vezúvról
Jáspis Bosco di Adrianóról, Szilicíliáról
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
