Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Aki csodálattal tekint a kőzetekre és ásványokra, érdekli a keletkezésük titkait megfejtő geológia, emellett a történelmi múltban is szívesen barangol, mint e blog szerzője, az igazán szerencsésnek érezheti magát, hogy egy nagy múltú ásványgyűjteményben dolgozhat, ráadásul egy hasonlóan nagy múltú kollekció, a Pannonhalmi Bencés Főapátság gyűjteménye rendszerezésében is részt vehetett a közelmúltban.

Szerző: Szücs Levente Csaba (Ásvány- és Kőzettár)

Fotók: Bodorkós Zsolt (Pannonhalmi Főapátsági Múzeum)

Achát- és jáspisgyöngyök Csehországból

A mai Magyarországon négy nagyobb ásványgyűjtemény gyökerei nyúlnak vissza a XVIII/XIX. század fordulójára, a Miskolci Egyetemen őrzött selmeci gyűjtemény, az ELTE Természetrajzi Múzeum által kezelt egykori királyi egyetemi gyűjtemény, a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye, illetve a Pannonhalmi Bencés Főapátság gyűjteménye. A főapátsági ásványgyűjteménye a második legjelentősebb, igazolhatóan XVIII. századi anyagot tartalmazó gyűjtemény hazánkban, mivel több mint 900 darab XVIII. századi eredetű példányt tartalmaz.

A Spaits-gyűjtemény példányainak megoszlása a korabeli fő rendszertani kategóriák közt

Pannonhalmán az 1700-as években is működött egy nagy hagyományú bencés iskola, a rend mégsem tudta elkerülni 1786-ban II. József megszüntető határozatát. I. Ferenc azonban 1802-ben visszaállította rendet, és ennek fejében oktatási kötelezettséget írt elő. Ennek okán kellett egy ásványgyűjteményt létrehozni az ottani tanulók tanulmányainak segítésére. Ugyanis amikor Mária Terézia 1777-ben aláírta a magyar oktatásügy első nagy állami reformját, a Ratio Educationist, ezáltal bevezette a természetrajz rendszeres oktatását az alsó és középiskolákban. A természetrajz a korabeli fogalmak szerint a természet három országát foglatja magában, az ásványok, növények és állatok országát.

 Antimonit Kapnikbányáról (ma Cavnic)

A Pannonhalmi Bencés Főapátság mai ásványgyűjteményét két kollekció megvétele alapozta meg, a Spaits-, illetve a Mitterpacher-gyűjteményé. Az előbbi eredeti tulajdonosa, Spaits István (Körmend, 1742. december 16. – Székesfehérvár, 1804. március 24.) nevét viseli. Spaits István paptanár, a rend feloszlatásáig jezsuita szerzetes volt, ásványgyűjteménye eladásakor a székesfehérvári gimnázium igazgatója. Nem tudni pontosan, hogy mikor kezdett ásványokat gyűjteni, viszont gyűjteménye az idő előre haladtával olyan jelentőssé és színvonalassá vált, hogy a Főapátság érdemesnek tartotta megvásárolni saját ásványgyűjteményének megalapozása céljából.

Borsókő Szászországból

Az adás-vétel 1802-ben történt, a példányok 1802. október 13-án érkeztek meg. A rend két év alatt 3500 forintot fizetett értük. Az összeget két részletben adták át: első alkalommal 1000 forintot, később, 1803. augusztus 10-én pedig további 2000 forintot fizettek az ásványokért, illetve még 500 forintot az egyéb ingóságokért (szekrények, könyvek stb.).

A Spaits-gyűjtemény megvásárlását igazoló eredeti bizonylat

A gyűjteményről készült egy katalógus, amelynek összeállítója ismeretlen, azonban a benne alkalmazott rendszerezés magas színvonalát tekintve a legvalószínűbb, hogy katalógus a gyűjtemény tartozékaként került a Főapátság birtokába, tehát 1802 előtt keletkezhetett, valószínűleg Spaits István keze által.

A Spaits-gyűjtemény katalógusának kötése

A kollekciót először a Főapátság régi könyvtárában helyezték el, majd 1832-ben átvitték az új könyvtár épületébe, ahol Szeder Fábián – a gyűjtemények akkori őre – új elrendezésben tette hozzáférhetővé a természetrajzot tanuló diákok számára.

Kvarc Selmecbányáról (ma Banská Štiavnica)

Az anyag a lelőhelyek szempontjából igencsak változatos képet mutat, hiszen négy kontinens példányai is képviseltetik magukat. Az Egyesült Államokból, Egyiptomból, Szíriából, Arábiából, a Kaszpi-tenger mellől, Indiából, Szibériából és még Tibetből is vannak példányok. Európai viszonylatban érthető módon leginkább az akkori Habsburg Birodalom területéről származnak példányok. Elsősorban Karintiából, Sziléziából, Szászországból és természetesen a Kárpát-medencéből származik a legtöbb példány. Az Eperjes–Tokaji hegyvidék, Selmecbánya és Besztercebánya vidékének ásványai, Nagybánya környéke, az Erdélyi-középhegység és a Bánság adja elsősorban a példányokat, de a mai Magyarország területére eső lelőhelyek is voltak, a teljesség igénye nélkül Pécs és környéke, Sopron, Szombathely vagy épp a Bakony.

Faopál ismeretlen lelőhelyről

A Spaits-gyűjtemény példányainak lelőhelyei

A Spaits-gyűjtemény európai lelőhelyei

A Spaits-gyűjtemény lelőhelyei a Kárpát-medencében és környékén

A gyűjtemény a megvétele óta eltelt 222 évben sok olyan változást és eseményt élt át, amely befolyásolta az oktatásban betöltött szerepét, illetve tulajdonosának, a bencés rendnek helyzetét. Ezek közül az anyagra nézve különösen az 1849-es középiskolai reform járt közvetlen következményekkel. A reform kiemelt fontosságúnak tekintette a szemléltető oktatást, így a főapátság saját gyűjteményéből sok példányt átadott a bencés rend további, kevésbé jól felszerelt tanintézeteinek (Kőszeg, Komárom, Pápa, Esztergom és Nagyszombat), beleértve az ekkor már az egész gyűjteménybe betagolt Spaits-kollekció egyes darabjait. A XX. században lezajló viharos változásokat – beleértve a gimnázium kétévnyi államosítását is – túlélte a gyűjtemény, ahogyan a klasszikus természetrajz, benne az ásványtan önálló középfokú tanításának eltörlését is. Az eredeti Spaits-gyűjtemény kicsivel több mint 50%-át jelenleg is Pannonhalmán őrzik. A főapátsági ásványgyűjtemény jelenlegi középiskolai oktatási szerepe csekély, viszont történeti értékű példányai révén számot tarthat az apátság látogatóinak érdeklődésére. A kollekciót bemutató kiállítás 2023 során elkészült, amiben e blog szerzője és egy további ásványtári kolléga révén MTM Ásvány- és Kőzettár munkatársai is közreműködtek. Ezen írással e közeljövőben látogathatóvá váló kiállításra és ezen belül a Spaits-gyűjtemény legszebb példányaira is szeretném felhívni a figyelmet.

Csiszolt ametiszt Szászországból

Gipsz Rozsnyóról (ma Rožňava)