A világon már több mint 20.000 gyűrűsféreg faj ismert, közülük azonban mindössze csak három rendelkezik egy igen különleges és egyedi tulajdonsággal. Eme fajok példányainak teste ugyanis elágazik, mintha csak kicsi fák volnának.
Szerző: Nagy Hajnalka (Rákok és egyéb vízi gerinctelenek gyűjteménye)
Egy kis történelem
Az 1872-től 1876-ig tartó Challenger expedíció során a Brit Királyi Haditengerészet HMS Challenger nevű hajójának jutott az a nem kis feladat, hogy felfedezze a világ óceánjait. Az expedíció alatt begyűjtött állatok egyike egy Crateromorpha meyeri (Gray, 1872) nevű tengeri szivacs volt, amelyet a fülöp-szigeteki Cebu városának közelében, 175 méteres mélységből hoztak fel. Ezen szivacs testének a belső üregeiben találták meg az elágazó testű soksertéjű gyűrűsférgek első képviselőit. A talált példányokat 1879-ben egy skót tengerbiológus, William Carmichael McIntosh írta le tudományosan, az új fajnak a Syllis ramosa nevet adta. 1885-ben McIntosh egy további Syllis ramosa egyedről közölt leírást. Ez a példány a Kai-szigetek (Indonézia) közelében, 250 méter mélyről gyűjtött Crateromorpha meyeri szivacsból került elő. A későbbi években Japán partjainál találtak Syllis ramosa egyedeket különböző mélységekben (165-730 m), szintén a Crateromorpha meyeri fajhoz tartozó szivacsokban.
A Ramisyllis kingghidorahi faj egy példánya (fotó: Aguado és mtsai. 2022)
A második elágazó testű fajt, a Ramisyllis multicaudata-t csak több mint 100 évvel később, 2012-ben Glasby és munkatársai írták le az észak-ausztráliai Darwin kikötőjéből. A Ramisyllis multicaudata és a Syllis ramosa abban hasonlítanak egymásra, hogy mindketten véletlenszerűen elágazó, aszimmetrikus testtel rendelkeznek és szivacsok testének csatornáiban élnek. Jelentős különbség viszont, hogy a Ramisyllis multicaudata nem Crateromorpha, hanem Petrosia szivacsokban él, és az eddigi adatok szerint maximum 20 méteres mélységig fordul elő.
Ramisyllis kingghidorahi egyed testének egy részlete (fotó: Aguado és mtsai. 2022)
A kis csapat harmadik, egyben legújabb tagja az igencsak figyelemfelkeltő névvel ellátott Ramisyllis kingghidorahi, amelyet Aguado és munkatársai írtak le 2022-ben, a japán Sado-sziget parti vizeiben talált Petrosia szivacsból. Aki hallott már Godzilláról, valószínűleg már rájött, hogy a leírók ezt a fajt King Ghidorah-ról, Godzilla háromfejű és kétfarkú ellenségéről nevezték el. King Ghidorah egy kitalált, „elágazó” testű lény, amely képes regenerálni elvesztett végeit.
Egy fej, sok fenék
Mindhárom, fentebb ismertetett faj teste a fák lombkoronájához hasonlóan elágazik, egy fejük és sok farki végük van. Ennek köszönhetően ezek a fajok jóval nagyobb testmérettel bírhatnak, mint nem elágazó rokonaik. Például egy Ramisyllis multicaudata egyed akár a 30 méteres testhosszt is elérheti, ha az összes ágát egymás után sorba raknánk. A legvalószínűbb magyarázat szerint az elágazó test a szivacsok üregeiben való életmódhoz történő alkalmazkodás eredménye. Ahogy a féreg növekszik a szivacsban, az ágai egyre több csatornát foglalnak el, így a féreg testének elágazási mintázata tükrözheti a szivacs belső csatornarendszerének bonyolult labirintusát. A férgek feje a szivacs belsejében helyezkedik el, az ágak végei pedig időnként kinyúlnak a nyílt vízbe a szivacs üregeiből. Ekkor a szivacs úgy néz ki, mintha fehér, szőrös csápokat növesztett volna. Az előbbiek alapján azt gondolhatnánk, hogy parazita férgekről van szó. Az eddigi vizsgálatok során viszont nem találtak arra utaló nyomot, hogy a férgek a szivacsokban kárt tettek volna, az állatok bélrendszerében sem találtak szivacsból származó szövetet. Feltehetőleg inkább kommenzalista életmódot folytatnak.
Ramisyllis kingghidorahi egyed szivacsból kinyúló végei (fotó: Aguado és mtsai. 2022)
Ezeknek az állatoknak nem csak a testfelépítésük különleges, hanem az életciklusuk is. A test ágainak terminális részei képesek úgynevezett stolonná alakulni. A stolon egy új fejet hoz létre, aminek nagy szemei vannak, szájnyílása viszont már nincs. A stolonban a bél visszafejlődik, az izmok pedig úgy rendeződnek át, hogy a stolon alkalmas legyen a vízben való úszásra. A folyamat közben a stolon a petesejtek, vagy a spermiumok „tárolóedényévé” válik. Az alapján, hogy petesejtet vagy hímivarsejtet tartalmaz, megkülönböztethető egymástól a női és a hím stolon.
Női stolon (fotó: Aguado és mtsai. 2022)
Hím stolon, a nyilak a hímivarsejteket tartalmazó szegmentumokat jelölik (fotó: Aguado és mtsai. 2022)
Amikor eljön a szaporodási időszak, a stolonok leválnak az állatról és felúsznak a tenger felszínére, ahol az ivarsejtek kiszabadulnak belőlük, a stolonok pedig elpusztulnak. A szivacsot csak a stolonok hagyják el, maga az „anyaállat” egész életében a szivacs üregeinek biztonságában marad és új stolonokat hoz létre.
Habár ezeknek a különleges állatoknak eddig csak a fent bemutatott fajait ismeri a tudomány, nem kizárt, hogy újabb elágazó testű soksertéjű gyűrűsféreg fajokat fedeznek fel és írnak majd le a jövőben.
Forrás:
M. Teresa Aguado, Guillermo Ponz‑Segrelles, Christopher J. Glasby, Rannyele P. Ribeiro, Mayuko Nakamura, Kohei Oguchi, Akihito Omori, Hisanori Kohtsuka, Christian Fischer, Yuji Ise, Naoto Jimi, Toru Miura (2022): Ramisyllis kingghidorahi n. sp., a new branching annelid from Japan. - Organisms Diversity & Evolution, 22: 377–405.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
