Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Az énekeskabócák viszonylag nagyobb méretű szárnyas rovarok, hangjuk minden fajnál egyedi. Életük nagy részét lárvaállapotban a talajban töltik, növényi nedveket szívogatva, majd kiássák magukat és megkezdik a párkeresést. Április végén két időszaki kabócafaj vagy más néven fáraókabóca-faj egy-egy új nemzedékének egyidejű megjelenése várható Észak-Amerikában. Ez ritka eseménynek számít, a két generáció együttes felbukkanása utoljára 1803-ben volt megfigyelhető.

 Szerző: Somogyi Anna (Szipókás rovarok gyűjteménye)

Az énekeskabócák családjának (Cicadidae) jelenleg több mint 3000 faja ismert. Magyarországon 6 fajt jegyzünk, köztük az óriás énekeskabócát, amely 2022-ben az év rovarfaja volt.

Óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes) (fotó: Somogyi Anna Ágnes)

Hátsó-India és az indonéz szigetvilág rendelkezik a legnagyobb énekeskabóca-fajgazdagsággal. A legnagyobb méretű kabóca a családból a császár-énekeskabóca (Megapomponia imperatoria), testhossza körülbelül 7 cm, míg szárnyfesztávolsága majdnem akkora, mint a vörösbegyé, 18-20 cm.

császár-énekeskabóca (Megapomponia imperatoria) (fotó: Somogyi Anna Ágnes)

Az énekeskabócák közül talán a legismertebbek a 13 és a 17 évente kikelő időszaki énekeskabócák (Magicicada genusz, „varázslatos kabóca” vagy „fáraókabóca”) Észak-Amerikában.  Mind evolúciós, mind ökológiai kérdésekben kiemelten kutatott csoportról van szó. Testhosszuk átlagosan 2,5-5 cm között mozog, szárnyaik áttetszőek, látványos nagy összetett szemeik vannak. Lárváik a talajban fejlődnek és szívogatják a növények gyökérzetét 13 - 17 évig, ásólábaik segítségével kiássák magukat. Ma már elfogadott nézet, hogy a nagy prímciklusok és a szinkronizáció a ragadozók elkerülése érdekében alakultak ki. Az énekeskabócák nagyméretű, nem mérgező, viszonylag lassú, így védtelen rovarok. Bár egy adott régióban a Magicicada kabócák szinte mindegyike ugyanabban az évben bújik ki, a különböző régiókban élő kabócák nem szinkronizálódnak, és előfordulhat, hogy különböző években kelnek ki. Egy adott évben előbukkanó összes kabócát (több faj) együttesen egyfajta szaporodási egységnek, vagy más néven nemzedéknek (angolul brood) tekintik, és római számokkal jelölik. Ezért a megfelelő helyre utazva szinte bármelyik évben lehet imágót találni. Bár nem ők a leghosszabb ideig élő rovarok, de a lárvaállapot kiemelkedően hosszú esetükben (az imágó csak pár hétig él). (További rekorderek: egyes hangyafajok (Formicidae) és termeszek (Isoptera) királynői, díszbogarak (Buprestidae) egyes képviselői).

Magicicada septendecim (Forrás: iNaturalist, ©Katja Schulz, (CC-BY))

A Magicicada genuszba 7 faj tartozik, a genusz észak-amerikai elterjedésű, de időszaki kabócák élnek többek között Indiában (Chremistica ribhoi) és Fidzsin (Raiateana knowlesi) is.

Időszaki kabóca lárvabőrből való kibújása (Forrás, iNaturalist, ©Katja Schulz (CC-BY))

Egyszerre nagy tömegekben jelennek meg; főként madarak, de emlősök, hüllők és még halak is szívesen fogyasztják őket. Az énekeskabócák hangképzése különleges. Éneküket, eltérően az egyenesszárnyúaktól, a cincérektől vagy a poloskáktól, nem recés felületek összedörzsölésével képzik, hanem egy páros, domború kitinlemez mozgatásával keletkezik a hang. A leghangosabb rovarok közé tartoznak, hangjuk fajspecifikus. A hangérzékelő „fülek” a rovarok hasi oldalán vannak, és mindkét ivarnál azonos felépítésűek. A hím kabócák hangjukkal hívják fel a nőstények figyelmét, azonban a nőstények válaszhangjelzése egyaránt fontos abban, hogy a nász létrejöjjön. Sőt, az udvarló hímek képesek a riválisok énekét eltorzítani interferencia-hangok létrehozásával, így a rivális hím nem kap választ, és ennek hiányában odébb áll.

A tömeges egyidejű megjelenés és az időszakiság nem kedvez annak, hogy rájuk specializált ragadozók alakuljanak ki, azonban kedvez a gombáknak, amelyeknek hosszú ideig nyugvó spóráik vannak. A Massospora cicadina például mind a 7 időszaki kabóca faj lárváján megtalálható entomopatogén gombafaj. A gomba életciklusa is két szakaszra osztható. Az első szakasz során a kabóca az 5. lárvaállapotában találkozik a talajban a gombával, amely a kezdeti nyugalmi szakasz után elkezdi benőni a kabóca potrohát (hifák és konídiumok egyaránt), a kabócát ez sterilizálja (elveszíti a potroh azon szelvényét, ahol az ivarszervek találhatóak), de nem pusztítja el. A második szakaszban nyugvó spórák termelődnek és terjednek. Ráadásul a gomba olyan vegyületeket kezd el előállítani, amely a rovar viselkedését megváltoztatja, és a hím kabócák elkezdenek nőstény válaszhangokat produkálni a saját énekük helyett. Így hím példányokat kezdenek magukhoz vonzani, amelyekre átkerülnek a gombaspórák. A gomba a nőstényeket is megfertőzi.

Massospora cicadina gombával fertőzött kabócák. (Forrás: iNaturalist (©John Plischke (CC-BY-NC-SA))

2024-ben a 13 éves kabócák XIX-es nemzedékének (Brood XIX) tömeges megjelenését várhatjuk. Ez egybeesik most a 17 éves kabócák, XIII-as nemzedékének (Brood XIII) megjelenésével. Továbbá Illinois államban a két nemzedék területileg, ha nem is fed át, de szorosan határos egymással. Érdemes belegondolni, hogy ezek a kabócák 2011-ben és 2007-ben kerültek a talajba és fejlődtek, szívogatva a növényi nedveket. Ilyen szinkronizált esemény utoljára 1803-ban volt! A jelenség várhatóan április végén, május elején fog kezdődni (ahogyan melegszik az idő), elsőnek a déli régiókban, és június végéig fog tartani. A nőstények a petéket a növények ágaiba helyezik le, majd 6-10 hét után a világos lárvák kibújnak, lepotyognak a talajra, majd elkezdik leásni magukat a gyökérszintbe, megkezdve 13 illetve 17 éves fejlődésüket.

A két új nemzedék 2024-ben várható egyidejű megjelenése az USA keleti államaiban (Forrás: University of Connecticut és John Cooles, Moira Warburton, 2024.02.17, REUTERS infografika)

Pár kulturális érdekesség a kabócákról:

•  Az ókori görögök a kabócákat az éneklés és a zene szimbólumának tekintették, ahogyan a halhatatlanságnak és a hosszú élet jelképének is.
• A kínai mondavilágban a magas státuszt/pozíciót, valamint a tisztaságot jelképezték. Hasonlóan a görögökhöz, úgy gondolták, harmaton élnek, valamint előkelőnek tartották őket, mert magas fákon ülnek. Egy ősi kínai analógia szerint egy magas rangú tisztviselőnek hasonlítania kell a kabócára: magasan kell laknia, tiszta táplálékot kell fogyasztania, és éles szeműnek kell lennie. A kabócát már az ókorban a feltámadás szimbólumának tekintették, ezt a társítást lenyűgöző életciklusának köszönheti. A Han-dinasztia idején kabócaalakú jáde amuletteket helyeztek a halottak nyelvére az újjászületés és a halhatatlanság reményét szimbolizálva.
• A hun kori öltözet kedvelt darabjai voltak az olyan ruhakapcsoló tűk, fibulák, amelyek nagy szemű és színes szárnyú rovarokat utánoztak. Ezeket nevezik cikáda-fibuláknak. Elsősorban nők és gyerekek hordták, de a kabóca díszek a lószerszámokon, a ruházat egyéb részein is megjelentek.

Forrás az időszaki énekeskabócákról:

Chris Simon, John R. Cooley, Richard Karban, Teiji Sota 2022: Advances in the Evolution and Ecology of 13- and 17-Year Periodical Cicadas. - Annual Review of Entomology 67(1): 457-482.