Az emberiség egyik legnagyobb jelentőségű kísérlete? Környezetvédelmi aggodalmak? A dél-texasi Boca Chica tengerpartján 2003-ban, a jelenlegi rakétagyár létesítése előtt végzett rovarászati megfigyelések.
Szerző: Makranczy György (Bogárgyűjtemény)
2003-ban a kansasi egyetemen (University of Kansas, Snow Entomological Museum) voltam PhD hallgató és lehetőségem volt egy akkor ott dolgozó posztdok társaságában Texas állam déli részén gyűjtéseket folytatni. Körutazásunk legtávolabbi pontja a tengerparton, a mexikói határnál fekvő Boca Chica nevű kis településhez tartozó tengerpart volt. Itt a határőrök igazoltattak és kikérdeztek minket, holott nem voltunk a határfolyó, a Rio Grande közelében sem. Gyűjtésünk helye viszont másfél évtizeddel később az emberiség talán legnagyobb jelentőségű kísérletének helyszíne lett.
A 2023. április 20-i rakétaindítás a Mexikói oldalról; forrás: Spacejunkie Discord szerver, ismeretlen fotós)
Ettől a ponttól (25ᵒ59.904’N 97ᵒ09.026’W) kb. kétszáz méterre áll a rakétafelbocsátó torony, ahonnan a SpaceX az eddigi legnagyobb rakétát indította először 2023. április 20-án. Ez az eszköz a holdraszálláshoz használt Saturn V rakéta kétszerese méretben és teljesítményben egyaránt. Ez lehetne a történelem első teljesen újrafelhasználható űreszköze. Az ugyan kérdéses, hogy az ebben a vonatkozásban kudarcnak minősülő Űrsikló (Space Shuttle) esetéhez képest hány repülést lehetne végrehajtani nagyobb felújítás nélkül, de a költségek csökkenésében mindenképp áttörést jelentene. Az itt megvalósított 9 méteres átmérőnél szélesebb testet lényegében nem lehet a fizika törvényei szerint a földről függőlegesen felemelni és az űr határának tekintett körülbelül 100 km-es magasságig eljuttatni.
Műholdas térkép a kilövések helyszínéről (forrás: NASA Earth Observatory, Francesca Filippone, Texas State University; NASA/JSC Gateway to Astronaut Photography of Earth)
A hely a tengerparti homokos sávot kivéve lagúnák szövevénye, legnagyobbrészt mocsár. Az USA keleti partján sem sok ilyen élőhely van már az eredetihez közeli állapotban, többségüket lecsapolták, beépítették. Mivel a legközelebbi jelentősebb település, Brownsville is 30 km-re van és eléggé kiesik a közlekedési útvonal-hálózatból, néhány nyugdíjas lakta csak Boca Chica-t és inkább csak hétvégi kirándulóhely volt 2018-ig a partszakasz. 2019 nyarán viszont innen szállt fel az első metán-oxigén keverékkel működő rakéta-hajtómű egy tesztjárműre szerelve. Mindössze 150 méter magasra repült és rövid lebegés után visszatért a kiindulási pont közelébe. A sikeres tesztet újabbak követték, egyre nagyobb és fejlettebb rakétatestekkel, nagyobb magasságokba és visszatérési, leszállási kísérletekkel. Mivel a próbálkozások eleinte nem voltak teljesen sikeresek és a teszjármű felrobbanásával végződtek, különböző természetvédelmi szervezetek célkeresztjébe került a program, amely azt eredményezte, hogy bürokratikus eszközökkel akadályozták és két évig meg is fojtották az élesben menő repüléseket. Ez alatt az idő alatt lényegében egy hajtóművet sem engedtek beindítani.
A metán égésével (oxigéngazdag közegben) víz és szén-dioxid keletkezik, tehát nem mérgező. A környezeti zavarást a zaj és maga a robbanás okozhatja, különböző letépett és feltépett fém- és betondarabok becsapódásával. Az elmúlt 6-8 évben számtalan videót láttam az interneten erről a helyről, az a benyomásom, hogy a legnagyobb kárt nem a rakéták, hanem a piknikezők, turisták okozzák szemeteléssel. Maguk a rakétafejlesztő munkások és a kiszolgáló személyzet elég fegyelmezettnek tűnnek. Nem lehet látni szeméthegyeket, a tengerbe szivárgó folyadékokat, ehagyott, rozsdásodó rakétatesteket. Valaki kicsit túlzásnak is tarthatja a nem repült és nem repülő eszközök szinte azonnali elbontását, újrahasznosítását. A valószínűleg történelmi jelentőségű darabokat bizonnyal sok múzeum átvenné, tereken, játszótereken lehetne hasznosítani. Bizonnyal az ITAR (International Traffic in Arms Regulations) nem engedi ezeknek a közrebocsátását, mert a felhasznált anyagok is titkosak, olyan acélötvözetet használnak, amit kifejezetten ehhez a rakétához fejlesztettek ki.
Dél-texasi tengerpart, tipikus élőhely algatörmelékkel (fotó: V. Gusarov)
A tengerpartok élővilága meglehetősen egyedi és a parti sávokhoz kötött. Egészen más fajok élnek a tenger felé néző homokos-kavicsos, esetenként köves dűnéken és a szárazföld felé néző oldalon, lagúnákban, mocsarakban, annak ellenére, hogy a két élőhely között néha csak pár méter a távolság. Napközben nagyon meleg van, a tenger felől sós párát fúj a szél, ez rendkívül nehéz terhelés minden fémből készült eszköznek. Új-zélandi látogatásomkor hallottam, hogy aki használt autót akar vásárolni ilyen helyeken, általában kerüli a valószínűleg huzamos ideig tengerparton használt járműveket. Több rakétakísérlet kudarca is dokumentáltan a tengeri só által korrodált alkatrészekre vezethető vissza. A sós-szikes lagúnás-pocsolyás sávok élővilága jellegzetes, csak itt élő fajokból áll. A 2003-as gyűjtések egyik eredménye egy érdekes apró holyvafaj, amelyből csak néhány tucat példány ismert, nem azért, mert olyan ritka lenne, hanem mert ilyen élőhelyen szinte senki nem gyűjt. Ki az, aki a napos tengerpart helyett a mocsárban dagonyázást választaná? Az igen apró élőlényeket már észrevenni sem egyszerű, általában úsztatásos módszerrel, vödör segítségével lehet őket fellelni. A közvetlenül tengerparti homokos sávban a legtöbb faj a víz által partra sodort növényi és néha állati törmelék (értsd: tetemek) alatt található. Ezeket a nap felmelegíti, rothadásukat, korhadásukat gyorsítja és a kifolyó tápanyagban gazdag nedvek által nedvesített homokszemcsék között sok rovar és egyéb ízeltlábú él.
Carpelimus nanulus - apró, mindössze másfél milliméter hosszú bogárfaj (korhóholyva), a tengerparti lagúnák jellegzetes és ma már ritka lakója (fotó: H. Schillhammer)
A rakétafejlesztésnek szentelt kísérleti telep valószínűleg számos faj élőhelyét hosszabb időre megvédi. Az indítóállás kb. 20 km-es körzetében számítani kell apróbb törmelékek becsapódására, az ilyen helyeken élőkkel a biztosítótársaságok speciális biztosításokat kötnek az ingatlanokra. Az esetenkénti zaj és kockázati tényezők a legtöbb beruházást visszatartják. A gyártás maga az indítóállástól biztonságos távolságban, kb. 3 km-re levő telepen zajlik. A közelben folyó Rio Grande (határfolyó Mexikóval) mindkét oldalán kiterjedt természetes élőhelyek vannak. A mexikóiak szerencsések abból a szempontből, hogy az ő tengerparti határszögletükből, a folyó torkolatától lehet legközelebb (kb. 5 km-re) menni az indítóálláshoz. Az amerikai oldalon Port Isabel és Isla Blanca (a South Padre Island déli csücske) azok a helyek (kb. 8 km távolságban) ahol a rakétaturizmus legjobban meg tudja közelíteni az eseményeket.
Dél-texasi tengerpart közelében lagúnák és dűnék (fotó: V. Gusarov)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
