Az erdő és gyep találkozásánál fekvő, átmeneti élőhelyek jóval több növény- és állatfaj számára nyújtanak otthont, mint egy-egy homogén élőhelytípus. Ezt a fajgazdagságot az idős fák jelenléte csak fokozza, hiszen olyan ritka, veszélyeztetett és sokszor észrevehetetlen zuzmófajok találhatók itt, melyek kizárólag a több százéves, ősi fákhoz kötődnek. Annak ellenére, hogy a természetvédelem kiemelt célkitűzésként kezeli ezen élőhelyek megőrzését, napjainkban a fenntartásuk korlátokba ütközik az állattartás visszaszorulása és a földterületek jogi szabályozása miatt.
Szerzők: Sinigla Mónika (Botanikai gyűjtemény, MTM BTM), Lőkös László (Növénytár, MTM)
Beerdősült fás legelő Veszprémfajsz közelében
A fás legelők egyúttal értelmezhetők területhasználati módként és élőhelytípusként is, ahol kisebb-nagyobb facsoportok, cserjések vagy magányosan álló idős, több száz éves fák mozaikolnak gyepterületekkel, tisztásokkal. A gyep és erdő kettőssége igazi kincset jelent az élővilág szempontjából, hiszen az erdei és mezei fajok egyaránt megtalálják itt életfeltételeiket. Fajgazdagságuk mellett nem elhanyagolhatatlan kulturális, múltidéző, hagyományőrző szerepük sem. Kialakulásuk és jellegük az ember állattartó tevékenységének köszönhető, mely a 19. századig általánosan elterjedt volt a Kárpát-medencében. A fás legelők leggyakoribb idős, terebélyes fáit gyümölcsfák vagy tölgyfajok alkotják a termés emberi, illetve a makk disznókkal történő hasznosítása folytán.
Fás legelő Örvényes környékén (Balaton-felvidék)
Általánosan elmondható, hogy a tölgyfajok magas életkoruk (> 900 év) és jelentős körméretük (> 450 cm) miatt kiemelt szerepet töltenek be a fajdiverzitásban. Más fafajokhoz képest kéregrepedései idővel durvábbak és üregei nagyobbak lesznek, ami növeli a mikroélőhelyek számát, aljzatot és egyúttal élőhelyet biztosítanak számos ritka és vörös listán szereplő zuzmófaj számára. A fa kora mellett az élőhely élettelen környezeti tényezői (pl. fény és víz) és a fa fizikai-kémiai tulajdonságai – a fát körülvevő vegetáció, a kéreg állapota, repedezettsége, kémhatása, szélnek való kitettsége, talajszinttől való távolsága, a törzs ferdesége – is befolyásolják a zuzmófajok megjelenését.
Zuzmógazdagságuk három tényező miatt jelentős:
- a fa növekedése során egyre több mikroélőhely alakul ki
- a fa növekedése során elegendő idő áll rendelkezésre a zuzmótelepek fejlődéséhez
- a fa méretének gyarapodása során a telepesedés számára kedvező felület is nő.
Szürke pillászuzmó (Anaptychia ciliaris) telepek napsütötte molyhos tölgyön
Szembetűnő, hogy a kéregtelepűek közül a tűzuzmók (calicioid fajok) egyedül idős fákon telepednek meg. Hazai ritkaságuk az idős fák alacsony mennyiségével, valamint hiányos elterjedési ismeretükkel hozható összefüggésbe. A Chaenotheca trichialis és C. stemonea csupán a mély kéregbarázdákban, hűvösebb mikrohabitatokban található. Ezekben a mély kéregbarázdákban a lefolyó esővíz folyamatosan öblíti a Caliciales fajok spóráit terjedésüknek kedvezve.
Rozsdás fejecskészuzmó (Chaenotheca ferruginea)
Poros fejecskészuzmó (Chaenotheca chrysocephala)
A légszennyezést elviselő közönséges zuzmófajok (Hypogymia physodes, Parmelia sulcata, Phaeophyscia orbicularis és a Physcia adscendens) az idős, vastag körméretű tölgyeken kisebb gyakorisággal és csökkent telepmérettel fordulnak elő. A magas fényigényű vörös listás Anaptychia ciliaris a törzsek 150-180 cm-es magasságában jelennek meg. Az alacsony fényigényű mazédiumos (calicioid) zuzmófajok a mély kéregbarázdákban, a hűvös mikrohabitatokban figyelhetők meg, valamint az északra néző törzsön, ahol megjelenésük szintén limitált a mohákkal és a makrozuzmókkal folytatott kompetíció miatt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
