Ha nem sajtból van, akkor miből? – A Holdat felépítő kőzetekről
Ízelítő „A Hold felfedezése” című időszakos kiállításunkból, 2. rész

E blogsorozatunkban „A Hold felfedezése” című időszakos kiállításunk tárgyaiból, illetve a tablókon található – a blog számára esetenként kiegészített – információkból adunk további képekkel illusztrált ízelítőt. Reméljük, hogy a blogbejegyzések kedves Olvasója is kedvet kap ingyenesen látogatható kiállításunk felkereséséhez.

A sorozat első tagja a Magyar–amerikai űr- és bolygókutatási kapcsolatok: Pillék az űrben című írás volt

Szerző: Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár), a blogcikk elkészítéséhez Jánosi Melinda és Kis Annamária nyújtott segítséget

A Magyar Természettudományi Múzeumban január első felében még látogatható, A Hold felfedezése című kiállítás egyik emblematikus tárgya egy 120 grammos holdkőzetdarab. A mintegy 3,75 milliárd éves vulkáni kőzetet Harrison („Jack”) Schmitt geológus gyűjtötte a Taurus-Littrow völgyben, a Derültség tengerének (Mare Serenitatis) keleti szegélyén. A sötétszürke, finomszemcsés bazaltdarab felszínét mikrometeoritok ütötte mikrokráterek borítják, hiszen a sugárzáskitettségi vizsgálatok szerint mintegy százmillió évig hevert a felszínen. Az eredetileg 8,1 kg-os kőzetdarabból számos vizsgálati mintát és kiállítási darabot is leválasztottak. A kőzetdarab, mely egy plexipiramisban „eltemetve” járja a múzeumi körútját, mindenhol megbecsült vendégnek számít. Mivel is szolgálnak rá a holdkőzetek erre a megkülönböztetett bánásmódra?

70215_41_kiallitason.jpg

A 70215,41 számú holdkőzet-minta az MTM „A Hold felfedezése” kiállításán. Kölcsönző: NASA JSC. A vágási felületen jól látszanak a példányban lévő kisebb kőzetüregek.

 

Nagyra értékelt kődarabok

A holdkőzetek sok tényező miatt számítanak különösen értékesnek. „Földhöz ragadt” pénzügyi szempontokból is azok, hiszen az „önköltségi áruk” rendkívül magas, ugyan nem drágakövek, de igen drága kövek. Az Apollo-program egyes számítások szerint, az inflációt figyelembe véve, mai áron több mint 260 milliárd dollárba került, az összesen 380 kg kőzet minden grammjára tehát több mint 700 000 dollárnyi költség esik.

 70215_eredeti_helyen_as17-143-21925_elforditott.jpg

A 70215. számú holdkőzet-minta (a sötét folt a holdkomp jobb oldalától jobbra lent) az eredeti helyén, a Holdon. Forrás: NASA

Természetesen magasabb szempontokból is megítélhetjük e szürke kövek becsét. Az egész emberiség közös élménye volt az ember más égitestre történő eljutásának pillanata, melyet a tévéközvetítések jóvoltából 750 millió ember láthatott szerte a világon. Ez a történelmi lépés is hozzájárul az Apolló-holdkőzetek hírnevéhez.

A holdkőzetek „karrierje” szempontjából nem mellőzhetőek a politikai aspektusok sem. Az Apolló-program a két korabeli szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti „űrverseny” leglátványosabb eseménysorozata volt. Kennedy elnök az első amerikai űrhajós útja (Alan Shepard „űrugrása”, 1961. május 5.) után nem sokkal jelentette be, hogy az Egyesült Államok még abban az évtizedben embert küld a Holdra és onnan biztonságosan visszahozza őt a Földre. Alig több mint nyolc év múlva, 1969. július 21-én Neil Armstrong első emberként a Hold felszínére lépett. Nem meglepő módon az amerikai kormányzat sietett a minden szempontból sikertörténetnek bizonyult Apollo-11 küldetést propagandacélokra is kihasználni. A Holdról hozott kőzetek igen alkalmasaknak bizonyultak arra, hogy a világ számos pontján ha nem is kézzel fogható, de közelről megtekinthető tanúbizonyságot tegyenek az Egyesült Államok tudományos és technológiai fölényéről. Egy korabeli szenátusi kiadvány szerint „az Ügynökség [a NASA] által kiállított űrobjektumok közül (…) egyik sem gyakorolt olyan nagy hatást vagy vonzerőt a közönségre, mint a Hold felszínének hat apró töredéke. A plexi alatt, őrizet mellett kiállított kőzetdarabok ámulatot, csodálatot és kíváncsiságot váltottak ki – a nézőtől függően.” A holdkőzetek „Föld körüli turnéjának” egyik első állomása 1970. február 24-től március 1-ig Budapest volt, a kiállítást az akkoriban még a régi helyén (is) működő Természettudományi Múzeum rendezte a Nemzeti Múzeum kupolacsarnokában. „Jellemző, hogy a belügyi szerveknek a fő gondja az volt, hogy lehetőleg kevesen nézzék meg” – emlékezett vissza az első budapesti holdkőzet-kiállításra az Ásvány- és Kőzettár egyik munkatársa.

 1970_holdkozetkiallitas_us_leporello_cimlap.jpg

Az első budapesti holdkőzet-kiállítás (1970. február 24-től március 1-ig) amerikai gyártmányú leporellójának címlapja

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a holdkőzetek a legnagyobb értéket a tudományos világ számára hordozzák. Az Apollo-program során Hold felszínén végrehajtott műszeres észlelések is nagy szolgálatot tettek a tudománynak, de a Hold felszínét borító kőzetekből vett minták Földre juttatásának kiemelkedő jelentőségével nem vetekedhettek. A mintavétel kiemelt fontosságát mutatja, hogy Armstrognak a Holdra lépés után az első feladata az volt, hogy az űrruha bal lábán lévő zsebben magával vitt teleszkópos rúdra szerelt zsákba begyűjtse az úgynevezett vészhelyzeti mintát (contingency sample), ara az esetre, ha a tervezett szisztematikus mintavétel előtt valamilyen vészhelyzet miatt hirtelen evakuálniuk kellene. Az Apollo-11 sok szempontból kincset érő szállítmányát – amint az egy korábbi blogcikkünkben is olvasható – természetesen feltüntették az űrhajósok csendes-óceáni leszállása után ‒ nyilván tréfás emlék gyanánt ‒ kiállított vámnyilatkozaton is. A Cape Kennedy – Hold ‒ Honolulu feltüntetett repülési útvonalat teljesítő „űrjárat” számára kiállított dokumentum„SZÁLLÍTMÁNY” rovatában „Holdkőzet- és holdporminták” szerepelnek.


a11firstsampledac_comp.jpg

Armstrong a legelső vészhelyzeti minta vételénél. A vonalak metszéspontjában látható a mintavételi hely. Forrás: NASA

Elbert A. King, a holdkőzetek első kurátora így emlékezett vissza az első minták érkezésére az akkori houstoni mintafogadó laboratóriumba (Lunar Receiving Laboratory, LRL): „A pillanat valóban történelmi volt, de keveset tudtunk megfigyelni vagy mondani. Megszámoltuk a köveket, és leírtuk minden egyes darab méretét és alakját, de azok úgy néztek ki, mint faszéndarabok egy kerti grillsütő alján. A sötét holdpor egyelőre mindent áthatott és elfedett.”

 holdporos_kozetmintak.jpg

Holdporral borított holdkőzetminták. Forrás: NASA

Az első Holdra szállást a meghiúsult, de az űrhajósokat épségben hazajuttató Apollo-13 expedíción kívül öt sikeres küldetés követte, miközben a Szovjetunió titokban folytatott emberes holdprogramja kudarcba fulladt. A látványos siker volt paradox módon az Apollo-program végzete, mivel a másik fél kiszállása miatt az „űrverseny” tét nélkülivé vált. A tervezett tíz holdi expedícióból az utolsó hármat így a NASA költségvetési okokból törölte. Szerencsére az addigi küldetések során összegyűjtött 2196 tételnyi és csaknem négymázsányi mintaanyag elég volt arra, hogy azóta is munkát adjon a kutatóknak. Természetesen a nagyobb horderejű tudományos felfedezések az első időkben születtek. A Hold korai történetét jórészt az Apollo-expedíciókon gyűjtött kőzetminták vizsgálatával sikerült rekonstruálni. A jelenleg általánosan leginkább elfogadott elmélet szerint a Hold úgy alakult ki, hogy egy Theiának elnevezett, Mars méretű égitest mintegy 4,5 milliárd éve az ős-Földbe csapódott, és a Föld körüli pályára kilökődött anyagból állt össze a Hold. Ez megmagyarázza, hogy miért hasonló a két égitest összetétele, és miért különlegesen kicsi a Hold fémes magja.

holdszerkezet.JPG A Hold belső felépítésének vázlata. Forrás: Élet és Tudomány, 23020/50, 1582. o.

A garantáltan a Holdról származó minták geokémiai sajátosságainak felderítése olyan eszközöket adott a kutatók kezébe, amelyek segítségével az 1980-as évek közepétől kezdve egyre több meteoritról bizonyosodott be, hogy a Holdról származik, és nagyobb aszteroida-becsapódások „robbantottak ki” égi kísérőnk felszínéről. A holdkőzetek vizsgálatának legújabb forrását így az Apolló-expedíciók költségeihez viszonyítva lényegében ingyen beszerezhető holdi meteoritok jelentik.

 

Holdkőzetek és „holdásványok”

De végül is milyen kőzeteket azonosítottak a Holdon gyűjtött anyagban? A Hold legősibb, elsődleges felszínét magmás eredetű (olvadékból kristályosodott) kőzetek alkották. Ezeket a későbbi becsapódások jelentős mértékben átalakították: összetörték, szétszórták, összekeverték és olykor részben megolvasztották. A holdkőzetek főbb típusai a következők:

Anortozit. A legidősebb, a Hold keletkezése utáni kezdeti időszak elsődleges magmaóceánjából a becslések szerint 100 millió év vagy még kevesebb idő alatt kikristályosodott kőzet. Az égitest felszínén világosabb színükkel kitűnő holdi felföldeken található. Uralkodóan az anortit nevű ásvány (egy plagioklászföldpát) alkotja. A Földön az anortozit általában az idősebb (kambrium előtti, leginkább 1-2 milliárd éves) kontinensterületeken (kratónokon) fordul elő. A holdi felföldeken ritkábban egyéb, uralkodóan ultrabázisos-bázisos (alacsony SiO2-tartalmú) magmás kőzetek is találhatók (troktolit, dunit, nórit, gabbró, diorit, monzodiorit, granofír). Az ezeket létrehozó magma az anortozit kikristályosodása után megmaradt olvadék egy részéből származott, tehát e kőzetek az anortozitnál fiatalabb differenciációs termékek.

 genesis_15415_s-71-42951.jpg

„Genesis Rock”, anortozit, Apollo-15, # 15415. Nevét („a Teremtés köve”) azért kapta, mert először a Hold legősibb kérgéből származónak hitték, később „mindössze” 4,1 milliárd évesnek bizonyult. A kép forrása: NASA

genesis_anorthite_xn_s71-51779_3.jpg

Ikerlemezes anortitkristályok a „Genesis Rock”-ban. Vékonycsiszolati kép polarizált fényben, keresztezett polárszűrőkkel. A kép forrása: Lunar and Planetary Institute

Bazalt. Az elsődleges magmaóceánnak több mint 100 km mélységben rekedt, ki nem kristályosodott maradéka számára a leginkább elfogadott elmélet szerint az úgynevezett „késői nagy [aszteroida]bombázás” (Late Heavy Bombardment) teremtette meg az esélyt a felemelkedésre. A körülbelül 4 milliárd évvel ezelőtt lezajlott kozmikus katasztrófasorozat okozta nagy becsapódási (impakt) krátereket a keletkezett repedéseken keresztül a mélyből feltörő bazaltos olvadék töltötte ki. Ez alkotja a sötét színű „tengereket” (mare), amelyek a Hold innenső (a Földről látható) oldalának egynegyedét borítják, míg a túloldalon alig 2% a részarányuk, talán a kéreg nagyobb vastagsága miatt. A bazaltok kora általában 3,8 és 3 milliárd év között változik, de ennél jóval fiatalabbak is akadnak. A Chang’e-5 mintája 2 milliárd évesnek bizonyult, és a kráterszámlálásos korbecslés szerint a legfiatalabb vulkanizmus egymilliárd éve zajlott le. Bár a bazalt a Földön, ezen belül Magyarországon is igen elterjedt, számos holdi bazalt kémiai összetétele a földiekétől jellegzetesen eltér. Ilyen például a nagy titántartalom, illetve az úgynevezett KREEP-bazalt magas kálium- (K), ritkaföldfém- (REE), foszfor- (P) és tóriumtartalma.

 70215_s73-24221b.jpg

Bazalt, Apollo-17, # 70215. Az MTM kiállításán bemutatott példányt adó 8,1 kg-os kőzetdarab eredeti állapotában. A kép forrása: Lunar and Planetary Institute

 s79-26740.jpg

Bazalt, Apollo-17, # 70215. Fekete ilmenit-, valamint színes olivin- és piroxénkristályok a kiállított példányt adó kőzetdarab vékonycsiszolatáról polarizált fényben, keresztezett polárszűrőkkel készült mikroszkópi képen. A kép forrása: Lunar and Planetary Institute

A lávafolyások mellett a medencék szélén piroklasztikumok (vulkáni törmelékes képződmények) is kimutathatók, ezek közül a leghíresebb az Apollo-17 geológusa, Jack Schmitt által talált „narancssárga talaj”, mely lávaszökőkutak által produkált vulkániüveg-gömböcskéket tartalmaz.

 orange_soil_s73-15085.jpg

Kőzetüveg gömböcskék az úgynevezett „narancsszínű talajból”...

orange_soil_74220_357_kring0107.jpg

... és vékonycsiszolatos mikroszkópi képük, Apollo-17, # 74220. A sajátos képződmények egy lávaszökőkút termékei lehettek. A kép forrása: Lunar and Planetary Institute

Breccsa. Viszonylag nagy meteoritok becsapódása során az összetört, illetve részben megolvasztott felszíni kőzetekből keletkező kőzet. Benne a különféle szemcseméretű és/vagy anyagú, szögletes kőzettöredékek közeit finomszemcsés és/vagy olvadt kötőanyag tölti ki. A begyűjtött holdkőzetek többsége érthető módon breccsa.

big_muley_61016.jpg

„Big Muley”, breccsa, Apollo-16, # 61016. A William R. (Bill) Muhlbergerről, az expedíció vezető geológus szakértőjéről elnevezett 11,7 kg-os minta az Apollo-program során gyűjtött legnagyobb kőzetdarab. Nagyrészt 4 milliárd éves, sokkolt anortózitból és kevés troktolitból áll. A kép forrása: NASA


big_muley_breccsa_s72-44732.jpg

 

A „Big Muley” e vékonycsiszolatában jól láthatók a breccsára jellemző szögletes törmelékdarabok. A kép forrása: Lunar and Planetary Institute

Regolit. A felszínt borító kőzetekből a becsapódások által létrehozott változatos szemcseméretű és összetételű laza törmelékréteg, mely néhány métertől több tíz méteres vastagságig fedi be a Hold csaknem egész felszínét. A legtöbb mintában apró olvadékgömbök találhatók, és ritkán meteoritok anyaga is azonosítható bennük. 

 

Holdi ásványok. Míg a holdkőzeteknek mind van földi megfelelőjük, vizsgálatuk során több olyan ásványt is találtak, amely földi környezetből nem volt ismert. 1970-ben írták le az Apollo-11 legénységéről (Armstrong, Aldrin, Collins) elnevezett armalcolit nevű oxidásványt, majd a tranquillityit és a piroxferroit szilikátásványokat. Ezeket később földi lelőhelyeken is megtaláltak. A yoshiokait szilikátásványt 1990-ben írták le regolitbreccsából. A hapkeitet 2003-ban írták le a Dhofar 280 holdi meteoritból, s ezt követően a Luna 24 egyik regolitmintájában is kimutatták a jelenlétét, de földi kőzetekből még nem ismert

 

Holdkőzet-képcsarnok

A holdkőzet-minták sorsának minden eseményét a minták darabolásától kezdve a vizsgálatokig gondosan dokumentálják. Minden példányról egy az interneten is elérhető kompendium készül, mely a példány valamennyi  adatát és a vizsgálatából a rávonatkozóan levont következtetéseket is tartalmazza. Az érdeklődő olvasó a NASA honlapján az írott anyagokon kívül számtalan fényképet is találhat az egyes példányokról, ezekből válogattunk a következőkben.

 70215_41_darabolasa_kiallitott_jelolve.png

Bazalt, Apollo-17, # 70215. A kiállításunkon bemutatott bazaltminta eredeti példányának darabolási vázlata. A „display” jelűek megtekinthető, a „touchstone” jelűek megfogható kiállítási példányok. A bekeretezett darab szerepel az MTM kiállításán. A kép forrása: NASA, módosítva

 great_scott_lunar_sample_15555_s71-43393.jpg

„Great Scott”, bazalt, Apollo-15, # 15555. Az Apollo-15 expedíció során gyűjtött legnagyobb (9.6 kg-os) példány a parancsnokról, David Scottról kapta nevét. A kép forrása: NASA

 great_scott_xn_15555_207_rydersc036.jpg

Földpát- (szürke területek), illetve piroxén- és olivinkristályok (színes területek) a „Great Scott” polarizált fényben, keresztezett polárszűrőkön át fényképezett vékonycsiszolatában. A kép forrása: Lunar and Planetary Institute

big_bertha_sample_14321.jpg

„Big Bertha”, breccsa, Apollo-14, # 14321. Az addigi legnagyobb (9 kg-os) minta az I. világháborús német óriáságyúról kapta nevét. Benne 2019-ben egy földi eredetű meteoritot mutattak ki, mely négymilliárd éves korával az egyik legősibb földi kőzetdarab. A kép forrása: NASA

big_bertha_14321_0_cut082971_3of4.jpg

„Big Bertha”, breccsa, Apollo-14, # 14321, darabolási vázlat. A kép forrása: Lunar and Planetary Institute

big_bertha_breccsa_14321_240_ryder00125.jpg

A breccsát alkotó, erősen eltérő méretű kőzetdarabkák a „Big Bertha” vékonycsiszolati képén. A kép forrása: Lunar and Planetary Institute

1920px-lunar_sample_15016_s71-45477.jpg

Hólyagos bazalt, Apollo-15, # 15016. A kép forrása: NASA

15016_7_rydersc0002.jpg

Hólyagos bazalt, Apollo-15, # 15016. földpát- (szürke) és olivinkristályok (színes) egy hólyagüreg (fekete) szegélyén, polarizált fényben, keresztezett polárszűrőkön át fényképezett vékonycsiszolatban. A kép forrása: Lunar and Planetary Institute

 

Mintagyűjtés a Holdon

 

as17-145-22165-reszlet.jpg

Harrison Schmitt geológus (Apollo-17) kanalas mintavevővel felfegyverkezve holdkőzetgyűjtésre indul. A kép forrása: NASA

Milyen környezetet találtak az Apollo űrhajók asztronautái, és hogyan gyűjtötték be a Földre szállítandó mintákat? A Holdon a vastag és merev kéreg valamint köpeny miatt nincs a földihez hasonló kontinensvándorlás, és az aktív vulkanizmus is rég megszűnt a Földéhez képest kisebb méret miatti gyorsabb lehűlés és a szintén csekélyebb belső hőtermelés következtében. Az égitest arculatát így jó ideje már a külső, pontosabban kozmikus tényezők alakítják. Mivel sem légköre, sem mágneses mezeje nincs a Holdnak, a felszínt akadálytalanul érik a legkisebb meteoritok és a napszél is. A sok apró becsapódás hatására a felszínt kicsi, éles peremű szemcsékből álló (egészségre ezért rendkívül ártalmas) holdpor takarja, a kisebb felszínformák és kőzettömbök pedig idővel a „kozmikus csiszolás” miatt elvesztik éles peremeiket. Az űrhajósok a kőzettömbökből is vettek mintákat, de elsősorban a bejárt területeken talált kézipéldányokat és a felszínről és kézi magfúrásokból különböző szemcseméretű kőzettörmeléket gyűjtötték be.

a06_21880567980_e5bfcfef86_4k.jpg

Magmintavétel (Aldrin, Apollo-11). A kép forrása: NASA

A mintagyűjtésre földi gyakorlóterepeken a NASA geológusai képezték ki az űrhajósokat, ugyanők a houstoni irányítóközpontban a tévéképeket figyelve irányították és segítették a mintavételi tevékenységet. Az űrhajósok eredetileg csaknem mind a hadsereg pilótái voltak, tehát nem tanultak geológiát, az egyetlen kivétel Harrison („Jack”) Schmitt hivatásos geológus volt, az utolsó küldetés (Apollo-17) egyik résztvevője. A mintavétel előzetes tervek szerint zajlott, a mintavételi protokoll vázlatát az űrhajósok a kesztyűjük mandzsettájára erősített füzetkében magukkal is vitték a terepre.

 as15_82_11145_mandzsetta.jpg

Mintagyűjtés közben. Scott (Apollo-15) jobb kezével a kalapácsáért nyúl, a mandzsettáján jól látszik a teendők listáját rögzítő füzetke. A keze mögött a függőleges irányt rögzítő, egyik lábán színskálával ellátott gnomon alja látszik. Bal kezében tartja gyűjtőzacskót, amely részben takarja az univerzális szerszámnyelet. A kép forrása: NASA

A gyűjtésre a mintázandó anyag sajátosságainak megfelelő célszerszámokat használták. A kőzettömbökből kalapáccsal ütötték le a mintát, de az akár a magmintavevő csőnek a laza üledékbe való beverésére is használt szerszám nem hasonlított a földi geológuskalapácsra.

a09_as16-116-18689.jpg

Mintagyűjtés kalapáccsal (Apollo-16), balra a gereblye. A kép forrása: NASA

as12-49-7286hr.jpg

Bean (Apollo-12) kalapáccsal veri be a magmintavevő csövet a holdi regolitba. A kép forrása: NASA

 Az utolsó három autós Apolló-expedíción motoros magfúrókat használtak, melyekkel mélyebbre lehetett fúrni.


s70-29673_haise_drill-28_january_1970.jpg

Földi gyakorlás motoros magfúróval (Haise, Apollo-16), az előtérben a csőrakat. A kép forrása: NASA

A kisebb egyedi kőzetdarabkákat nyeles fogóval emelték fel a földről. A szerszámoknak egyébként súly- és helykímélés miatt cserélhető nyelük volt.

 a07_apollo_12_lunar_hand_tong_as12-47-6932_wmc.jpg

Mintagyűjtés nyeles fogóval (Conrad, Apollo-12). A kép forrása: NASA

A durvább szemcsés törmeléket egy gereblyére emlékezető fedeles szerszámmal gyűjtötték be.

 as17-134-20425hr.jpg

Mintagyűjtés gereblyével (Schmitt, Apollo-17). A kép forrása: NASA

A porszerű mintákat kanalas gyűjtővel vették.

a10_ap17-s72-48891hr.jpg

Földi mintavételi gyakorlat kanalas mintagyűjtővel (Apollo-17). A kép forrása: NASA

Emellett speciális mintatartókat is használtak.

a08_as12-49-7278_21683293425_spec.jpg

Bean (Apollo-12) légmentesen lezárható speciális holdtalaj-mintatartóval, bal kezén az óra alatt a tennivalókat tartalmazó füzetkével. A kép forrása: NASA

A mintavételben a gyűjtött minták mennyiségét, de különösen a bejárt terület nagyságát tekintve ugrásszerű változást hozott holdjáró (lunar roving vehicle, röviden lunar rover) bevetése az utolsó három küldetésen. (Táblázat)

expedíció

időtartam

távolság

mintatömeg

Apollo-11

2h 31m

1 km

22 kg

Apollo-12

7h 45m

2,3 km

34 kg

Apollo-14

9h 22m

3,9 km

43 kg

Apollo-15

18h 35m

28 km

77 kg

Apollo-16

20h 14m

27 km

94 kg

Apollo-17

22h 04m

36 km

110 kg

 

a05_as17-146-22294hr.jpg

Harrison Schmitt (Apollo-17) egy nagy sziklatömb mellett, az előtérben a holdautó. A kép forrása: NASA

A mintákat speciális fém tárolódobozokban szállították a Földre.

a12_nasm-si-2009-4738.jpg

A minták szállításához használt konténer (Apollo-11). A kép forrása Eric Long, Smithsonian National Air and Space Museum, NASM Acc. 2012-0026

A mintákat eleinte a houstoni Johnson Űrközpont (JSC) különböző, e célra épült egységeiben tárolták, egy részüket biztonsági okokból ma is egy katonai támaszponton őrzik. A JSC-ben 1979-re készült el a holdi minták őrzésére és feldolgozására szolgáló objektum (Lunar Sample Laboratory Facility, LSLF), melyben más extraterresztrikus anyagokat is tartanak (meteorit-, kozmikus por-, üstökösminták stb.). A mintákat a földi szennyezés elkerülés végett nitrogénatmoszférában tárolják (a gondos karanténezés fordítva is fontos volt: a korai aggályokra tekintettel a földön kívüli mikroorganizmusok esetleges behurcolását is meg kívánták akadályozni vele).

lunar_sample_lab_2.jpg

Az Apollo-11 mintái a houstoni Lunar Sample Laboratory Facility raktárában. Forrás: Creative Commons, szerző: Pi3.124, licenc: CC BY-SA 4.0

Érdekes, hogy a létesítmények analitikai felszereltségét szándékosan viszonylag alacsonyan tartották és tartják, nehogy ezzel akadályozzák a külső szakembereknek a mintákhoz való hozzájutását és ezáltal a kutatások és a tudományos megközelítés sokoldalúságát. A holdi mintákat vizsgálni kívánó kutatóknak a minták igényléséhez pályázatot kell benyújtaniuk, ezeket független szakmai testületek bírálják el.

15556c.jpg 

Mintavétel csipesszel az Apollo-15 expedíción gyűjtött hólyagos bazalt mintáról. Forrás: NASA JSC

 

Mintakollekciók a Holdból

 

A holdkőzetminták nem csak a „magas tudományt”, hanem az oktatást és a tudománynépszerűsítést is szolgálják. NASA az Apollo-küldetések során gyűjtött mintákból az 1970-es évek közepén a felsőoktatás számára húsz vékonycsiszolat-készletet állított elő, ezek egyenként tizenkét különböző mintából állnak. Melléjük, illetve önállóan, középiskolai bemutatásra 201 plexikorong készült, ezekbe egyenként három holdkőzet- és három holdtalajmintát foglaltak. Bérczi Szaniszló fizikus, csillagász először 1977-ben kísérlete meg a mintakollekciók kölcsönzést, de akkor szó sem lehetett arról, hogy a NASA elküldjön valamit „a vasfüggönyön túlra”. Először 1994-ben sikerült Bérczi Szaniszlónak Magyarországra, az Eötvös Loránd Tudományegyetemre (ELTE), egy vékonycsiszolat-készletet és a hozzá tartozó plexikorongot kikölcsönöznie. Azóta is ő irányítja a készlet magyarországi felhasználását. A munka eredményességét jelzi, hogy a húsz készlet egyike és egy plexikorong is immáron 27 év óta, mindössze egy év megszakítással (1995/96) folyamatosan az ELTE-n található, szolgálva a kutatást, az oktatást és a tudománynépszerűsítést.

 elte_szett.jpg

Az ELTE-n lévő holdkőzet-vékonycsiszolatkészlet és holdkőzetes plexikorong. Bérczi Szaniszló felvétele.

A holdkőzetekkel kapcsolatos további – kevésbé szakmai jellegű – érdekességek A „Jóakarat” és a „Rosszakarat” holdkőzetek című blogcikkünkben olvashatók

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr8416805532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2022.01.08. 15:56:00

Már régebben is láttam ilyet, de most a poszt több képén is ott van a kövek mellett egy betűvel feliratozott kocka. Ami gyaníthatóan több, mint egy méretreferencia. Mi a pontos szerepük?

misung74 2022.01.08. 22:57:00

@Androsz: Üdv! Csak egy tipp. : n. w. e. s; égtájak angolul. t: top b: bottom. Gondolom a találás helyzetét akarják vele meghatározni.

PGm 2022.01.09. 00:04:23

@Androsz: A betűjelek valóban a misung74 által megadott rövidítések, de a holdkőzetfotókon a kockák csak egyszerű méretarányok, mert nem a holdi gyűjtési orientációt mutatják: "As is the case for other lunar samples, the orientation of
the cube in the lab photos has nothing to do with lunar orientation" (curator.jsc.nasa.gov/lunar/lsc/60018.pdf), de egy adott lefényképezett példány leírásánál a méretaránykocka megbetűzött oldalait fel tudják használni a példány oldalainak megjelölésére, mint az előbbi szöveg folytatásában is: "In this case, T1 is approximately pointed down. The B1 and S1 faces have the glass coating and zap pits, indicating exterior of boulder."

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2022.01.09. 14:52:45

@PGm: Értem, logikus. Köszönöm mindkettőtöknek.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

szeptember 2022
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30
süti beállítások módosítása