Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A válasz: igen, de nem úgy és nem az. Nézzük meg kicsit részletesebben.

Írta: Soltész Zoltán (Magyar Természettudományi Múzeum, Kétszárnyúak Gyűjteménye)

A malária neve arra utal, hogy a betegség a rossz levegő, a mocsarakból felszálló gázok következménye (az olasz „mala aria” jelentése rossz levegő). Sir Ronald Ross brit gyarmati orvos igazolta elsőként, hogy a maláriát csípőszúnyogok által terjesztett egysejtű kórokozók okozzák. Ezért a felfedezését 1902-ben Nobel-díjjal jutalmazták – ez volt az első orvosi Nobel-díj a történelemben.

Vörösvértestek és a bennük lévő Plasmodium-faj egyedei (forrás: Lennart Nilsson/Scanpix)
 

Még napjainkban is évente közel egymillió ember haláláért felelősek ezek az egysejtűek és vektoraik, ezért a csípőszúnyogokat tartják a legveszélyesebb állatoknak a Földön. A nőstény csípőszúnyogok a vérszívás során nyálat juttatnak áldozatukba, és a nyállal együtt a malária kórokozóját is a véráramba injektálják. Öt Plasmodium-faj felelős az emberi megbetegedésekért (Plasmodium vivax, P. ovale, P. malariae, P. falciparum és P. knowlesi), ezek közül hazánkban csak három volt jelen. Magyarországon a humán megbetegedések 90 százalékát a Plasmodium vivax, 8–10 százalékát a P. falciparum és csupán 1 százalékát okozta a P. malariae.

A legveszélyesebb állatok a Földön (forrás: Gates Alapítvány)

Malária elleni védekezések Magyarországon

Magyarországon is a malária miatt kezdtek el komolyan csípőszúnyogokkal foglalkozni az 1930-as évektől kezdődően. Makara György, Mihályi Ferenc és Zoltai Nándor munkájának köszönhetően az 1960-as évek elejétől az országot maláriamentesnek mondhatjuk, azóta csupán külföldön fertőződött betegeket regisztráltak.

Hazánkban az emberi malária megszűnésének alapvető oka az volt, hogy meggyógyították a maláriás betegeket, és az itt lévő maláriaszúnyogok nem fertőződtek meg újra az egysejtűvel, tehát nem tudtak tovább fertőzni. Igaz, mindehhez az is hozzájárult, hogy jelentősen csökkentették a csípőszúnyogok egyedszámát. 1949-ben nagyszabású malária ellenes intézkedések vették kezdetét: a gócpontokban (11 maláriaendémiás járásban és egy városban, Baján) DDT-szuszpenzióval kezelték a csípőszúnyogok élőhelyeit, illetve valamennyi lakóház és melléképület falát bepermetezték, így több mint 110 ezer ház vagy melléképület kezelésére került sor közel három éven keresztül.

Az intézkedések hatására a maláriás esetek száma 1949-től egy nagyságrenddel csökkent (évi ezresről évi százas nagyságrendre). Továbbá az emberek életvitele is megváltozott: nem alszanak már a jószágokkal egy légtérben, és a szúnyogháló használata is elterjedt. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően 1960-as évek elejétől az országot maláriamentesnek mondhatjuk, azaz csak olyan esetek fordulnak elő hazánkban, amikor az illető külföldön fertőződött meg a kórokozóval, és csak itthon derül fény a megbetegedésre.

Ha az x tengelyen a budapesti Liszt Ferenc repülőtér éves utasforgalmát ábrázoljuk és az y tengelyen az adott évben Magyarországon bejelentett maláriás esetszámokat, akkor elég erős korrelációt tapasztalhatunk (forrás: Garamszegi 2019)

Az emberre is veszélyes maláriafajokat sikerült kiszorítani hazánkból, ám a madarakat fertőző fajok ma is itt vannak.

A madaraknál maláriát okozó Plasmodium-fajok kutatása jelentősen hozzájárult az emberi malária modelljeinek kialakításában, kezdve azzal, hogy vadmadarakban találták először a Plasmodium-ot, ezen felül a malária által okozott kóros elváltozásokat is elsőnek madarakból írták le. Sir Ronald Ross madarakon mutatta ki először, hogy csípőszúnyogok terjesztik ezeket az egysejtűeket. A madarakat fertőző Plasmodium-fajok szinte minden állatföldrajzi régióban megtalálhatók, minden kontinensen jelen vannak, kivéve Antarktikát. Szinte minden madárrendből jelentettek már Plasmodium-mal fertőzött madarakat, kivéve a struccalakúakat (Struthioniformes), az egérmadárféléket (Coliiformes) és a trogonféléket (Trogoniformes). A legtöbb Plasmodium-fajt tyúkalakúakból (Galliformes), galambalakúakból (Columbiformes) és énekesmadarakból (Passeriformes) mutatták ki.

A maláriaszúnyogok szabad szemmel is jól felismerhetők: pihenő helyzetben a test tengelye hegyes szöget zár be az aljzattal (fotó: Soltész Zoltán)

Míg az emberi maláriát kizárólag az Anophelinae alcsaládba tartozó csípőszúnyogok, addig a madármaláriát az Anophelinae és Culicinae alcsaládokba tartozó fajok, a kullancslegyek (Hippoboscidae), a törpeszúnyogok (Ceratopogonidae) és a púposszúnyogok (Simuliidae) terjesztik. Magyarországon madarak közül a kék cinege és az örvös légykapó véréből, csípőszúnyogok közül pedig dalos szúnyogból (Culex pipiens) mutattak ki madár Plasmodium-fajokat. Hazánkban továbbra is folynak maláriával kapcsolatos kutatások: éppen idén kezdi el Plankó Eszter szakdolgozatát ebben a témában Szöllősi Eszter és a cikk szerzőjének témavezetésében.

Felhasznált irodalom

 Báldi A., Csányi B., Csorba G., Erős T., Hornung E., Merkl O., Orosz A., Papp L., Ronkay L., Samu F., Soltész Z., Szép T., Szinetár C., Varga A., Vas Z., Vétek G., Vörös J., Zöldi V. & Zsuga K. 2017: Behurcolt és invazív állatok Magyarországon. – Magyar Tudomány 178(4): 399–437.

Caraballo H. & King K. 2014: Emergency department management of mosquito-borne illness: malaria, dengue, and West Nile virus. – Emergency medicine practice 16(5): 1–23.

Danilevski V. I. 1889: La parasitologie comparée du sang: Nouvelles recherches sur les parasites du sang des oiseaux. – CEDEX, Poitiers. 93 pp. https://doi.org/10.5962/bhl.title.14564

Garamszegi L. Z., Zagalska-Neubauer M., Canal D., Markó G., Szász E., Zsebők S., Szöllősi E., Herczeg G. & Török J. 2015: Malaria parasites, immune challenge, MHC variability, and predator avoidance in a passerine bird. – Behavioral Ecology 26(5): 1292–1302. https://doi.org/10.1093/beheco/arv077

Garamszegi L. 2019: Klímaváltozés és malária a mérsékelt égövben. – Szúnyogok, kullancsok és új betegségek. Workshop korunk biológiai veszélyeiről, 2019.08.26., Budapest https://www.okologia.mta.hu/sites/default/files/GARAMSZEGI_2019_Klimavaltozas_es_malaria.pdf

Gates B. 2014: The Deadliest Animal in the World. https://www.gatesnotes.com/Health/Most-Lethal-Animal-Mosquito-Week

Mihályi F. & Sztankay-Gulyás M. 1963: Magyarország csípő szúnyogjai. – Akadémiai Kiadó, Budapest. 229 pp.

Njabo K. Y., Cornel A. J., Sehgal R. N., Loiseau C., Buermann W., Harrigan R. J., Pollinger J., Valkiūnas G. & Smith T. B. 2009: Coquillettidia (Culicidae, Diptera) mosquitoes are natural vectors of avian malaria in Africa. – Malaria Journal 8(1): 1. https://doi.org/10.1186/1475-2875-8-193

Ross R. 1898: Report on the cultivation of proteosoma, Labbé, in grey mosquitos. – Office of the Superint. of Government Print, India, 21 pp.

Santiago-Alarcon D., Palinauskas V. & Schafer M. 2012: Diptera vectors of avian Haemosporidian parasites: untangling parasite life cycles and their taxonomy. – Biological Reviews of the Cambridge Philosophical Society 87: 928–964. https://doi.org/10.1111/j.1469-185X.2012.00234.x

Szöllősi E., Cichoń M., Eens M., Hasselquist D., Kempenaers B., Merino S., NILSSON J. Å., Rosivall B., Rytkönen S. & Török J. 2011: Determinants of distribution and prevalence of avian malaria in blue tit populations across Europe: separating host and parasite effects. – Journal of Evolutionary Biology 24(9): 2014–2024. https://doi.org/10.1111/j.1420-9101.2011.02339.x

Szöllősi E., Garamszegi L. Z., Hegyi G., Laczi M., Rosivall B. & Török J. 2016: Haemoproteus infection status of collared flycatcher males changes within a breeding season. – Parasitology Research 115(12): 4663–4672. https://doi.org/10.1007/s00436-016-5258-0

Valkiūnas G. 2005: Avian malaria parasites and other haemosporidia. – CRC press, Boca Raton, 932 pp. https://doi.org/10.1201/9780203643792

Zittra C., Kocziha Z., Pinnyei S., Harl J., Kieser K., Laciny A., Eigner B., Silbermayr K., Duscher G. G., Fok E. & Fuehrer H.-P. 2015: Screening blood-fed mosquitoes for the diagnosis of filarioid helminths and avian malaria. – Parasites & Vectors 8: 16. https://doi.org/10.1186/s13071-015-0637-4