Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A krenneritet múzeumunk ásvány- és őslénytani tárainak egykori igazgatója, Krenner József írta le. Természetesen nem magáról nevezte el, mégis az ő emlékét őrzi ma ez a ritka arany-ezüst-tellurid. Hogyan történhetett ez? Mi köze van a tellúrásványokhoz Eötvös Józsefnek? És hogy került Krenner József felesége az egri vár falaira?

Írta: Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár)

Szuvenír Nagyágról

Az Erdélyi-érchegység egyik kies völgyében meghúzódó nagyági (ma Săcărâmb, Románia) aranybánya már vagy 130 éve szolgáltatta az ásványok gyűjtőit és kutatóit egyaránt izgalomba hozó tellúrásványait. Az 1870-es évek közepén Schuller Alajos, a műegyetem Kísérleti Fizika Tanszékének professzora is ott járt, és gyűjtött a bánya érceiből. A példányokat átadta ásvány- és földtani tanszéki professzortársának, Krenner Józsefnek, aki „főállásban” a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány-Őslénytárának vezetője volt. (Akkoriban a M. Kir. József Műegyetem a mai Lónyay utca elején, a múzeumtól pár perc sétatávolságra működött.)
Az ércdarabokon Krenner egy „eddigelé ismeretlen”, világos acélszürke, apró, hosszant erősen rostozott oszlopokat alkotó arany-tellurid ásványt talált, melyet bunsenin néven írt le (a német vegyész, Robert Wilhelm Bunsen tiszteletére). Az ásványról több kristályrajzot közölt, megállapította, hogy szimmetriája rombos, és kristálytanilag megegyezik a korábban Weisserz (fehérérc) gyűjtőnéven leírt, bizonytalanul meghatározott arany-ezüst-telluridokkal. A kis mintamennyiség miatt csak minőségi elemzést készült, Wartha Vince, a műegyetem vegyészprofesszora, az Ásvány- és Földtani Tanszék korábbi vezetője jóvoltából.

Krennerit, Nagyág (Săcărâmb) (Az MTM gyűjteménye, fotó: Papp Gábor)

Krenner rövid cikkét a bunseninről a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi tárainak akkor (500 példányban!) indult közös szaklapja, a Természetrajzi Füzetek első, 1877 februárjában megjelent számában közölte. Érdekes apróság, hogy bár a szerkesztő, Herman Ottó az igényesebb, ám költségesebb kőnyomást választotta a fametszés helyett, és a legjobb – így legdrágább – magyar litográfussal, Grund Vilmossal dolgoztatott, Krennernek ez sem volt elég. Így aztán a kristályrajzokat tartalmazó III. táblát Krenner a grázi „Th. Schneiders Witwe & Presuhn” litográfiai intézetben rendelte meg.

Krenneritkristályok Krenner József által készített idealizált rajzai (1877). Természetrajzi Füzetek, I. kötet, 1. füzet, III. tábla.

Miért pont bunsenin, avagy Bunsen, Krenner és az Eötvösök

Krenner a névválasztást azzal indokolta, hogy Bunsennek „az ásványtani vizsgáló módszerek feltalálásában és javításában annyi érdeme van”, ezenkívül „egy másik nagyági Tellurérczen, a Nagyágiton, bámulatos subtilis vizsgálási módjával az alkatrészeket meghatározta”.

Robert Wilhelm Bunsen (1811–1899) vegyész, a Heidelbergi Egyetem professzora 1852–1889 közt (forrás: Wikimedia Commons)

E szűkebb ásványtani érdemeken túlmenően Krenner azért is nagyra becsülhette Bunsent, mert számos kiváló magyar kollégája volt korábban a tanítványa a Heidelbergi Egyetemen. Közéjük tartozott a Krenner által vizsgált érceket Nagyágon gyűjtő Schuller Alajos is (1871–72-ben), valamint Krenner egykori tanítványa, majd egyik legközelebbi barátja, Eötvös Loránd. Eötvös Bunsen laboratóriumában kőzet- és meteoritelemzéseket is végzett, melyekről Krennert levélben tudósította.

Bunsen laboratóriuma Heidelbergben. Metszet Eötvös Loránd Heidelbergből Krenner Józsefnek küldött levelének papírjáról (forrás: MTM Központi Könyvtár, Tudománytörténeti Gyűjtemény)

Apja, Eötvös József 1856-ban és 1867-ben is találkozott Bunsennel, és fia heidelbergi tanulmányai során is tartotta vele a formális kapcsolatot, amint Eötvös Loránd leveleiből tudhatjuk:

Az üdvözleteket Bunsennal az ebédnél szoktam közölni, – ilyenkor ő fülét ráncigálja, feláll, aközben köszönő szózatot morog; természetesen én is fölállok, az asztal fölött mosolyogva egymás felé hajlunk, s mikor veszély nélkül tovább hajolni már nem lehet, nehány pillanatig beszédre várva szembe nézzük egymást – s rendesen szó nélkül nagy lassusággal ismét leülünk.

Bunsennek a nagyági tellúrérceken végrehajtott, Krenner által méltatott vizsgálataihoz érdekes adalék, hogy 1868-ban Bunsen Eötvös Loránd közvetítésével Eötvös Józsefen keresztül kívánt nagyobb mennyiségű tellúrércet beszerezni. 1868 augusztusára be is érkezett a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium pincéjébe két mázsányi érc, melyek talán a Krenner által méltatott vegyelemzések nyersanyagául szolgáltak.

Bunseninből krennerit

Krennernek szerencséje volt, hogy a cikke már 1877 februárjában megjelent, hiszen, amint a Gerhard vom Rath bonni ásványtan- és geológusprofesszortól kapott április 22-i levélből értesült, vom Rath még 1875-ben Nagyágon egy kis telérdarabhoz jutott a II. Longin-telér 3. ágából, amelyen a helyiek által szilvanitnak vélt ásvány kristályai voltak. Vom Rath felismerte, hogy egy attól eltérő új ásványról van szó, és már közel állt ahhoz, hogy Krenneréivel lényegében egyező vizsgálati eredményeit megjelentesse, amikor Krenner cikkét kézhez kapta. Vom Rath nemsokára, a berlini akadémia 1877. május 31-i ülésén bejelentette az immáron már nem új ásványt, majd a cikke is megjelent. Ebben, ha nem is tudta elsőként leírni az ásványt, új nevet adott neki, tekintettel arra, hogy bunsenit néven már korábban, 1868-ban leírtak egy (NiO, vagyis nikkel-oxid összetételű) ásványt.

Gerhard vom Rath (1830–1888) német mineralógus (forrás: Universitätsbibliothek Trier, Tripota – Trierer Porträtdatenbank)

Krenneritkristály felülnézeti vázlatrajza (fejképe) vom Rath Krennernek írt leveléből (MTM Központi Könyvtár, Tudománytörténeti Gyűjtemény), hasonló kristály fejképe a nyomtatásban megjelent tanulmányból (Monatsberichte der Königlichen Preussische Akademie des Wissenschaften zu Berlin, Mai 1877, 1a. ábra)

Vom Rath, a lovagias második, krenneritre keresztelte át a bunsenint, „figyelembe véve, hogy a ritka ásványt a pest-budai Krenner professzor úr fedezte fel, és először adott róla pontosan jellemző leírást”. Az új faj névadója tehát ő lett, az elsőségi (prioritási) elv alapján viszont Krenner maradt az ásvány felfedezője. Különös egybeesés, hogy vom Rath számra Bunsen készített minőségi vegyelemzést a Krenner által éppen róla elnevezett ásványról. Megemlítendő még, hogy a krennerit első megbízható vegyelemzési adatait Sipőcz Lajos közölte 1885-ben.

Krenner József, az ásvány névadója

Krenner József, a legnagyobb magyar mineralógus 1839-ban született Budán jómódú, német eredetű patríciuscsalád sarjaként. Eleinte műszaki pályára készült, a budai politechnikumban (a műegyetem elődjén), majd rövid ideig a bécsi műegyetemen is végzett építészeti tanulmányokat, de már bécsi tanulmányai során látogatta az udvari ásványtani gyűjteményt. 1865-ben Tübingenben doktorált természettudományokból. Az 1860-as években természetrajzra tanította Eötvös Lorándot, akivel életre szóló barátok lettek. 1866-tól dolgozott a Magyar Nemzeti Múzeum Természetrajzi és Technológiai Tárában, 1870-től 1919-es nyugdíjazásig az Ásvány-Őslénytár vezetőjeként.

A fiatal Krenner József tübingeni tanulmányai idején. Machik Mária festménye (Breznayné Gánóczy Mária szívessége)

Az 1870-es években közeli barátságot kötött Semsey Andor tudománypártoló földbirtokossal is, akinek a támogatásával a gyűjteményt a világ élvonalába fejlesztette. Krenner a lorándit, semseyit és andorit elnevezésével mindkét barátjának emléket állított a mineralógiában. A múzeumi működése mellett 1870 és 1894 között a Műegyetem Ásvány-Földtani, 1894 és 1913 közt a Tudományegyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékének professzora volt. Elsősorban a kristálytan és az ásványoptika terén ért el világviszonylatban kiemelkedő eredményeket. Azon tudósok közé tartozik, akinek a nevét a sűrű idézés miatt a kor leghíresebb ásványtani kézikönyve (az amerikai Dana-féle mineralógia) csak rövidítve írta ki (Knr.). Legendás ásványismerő képessége számos új faj felfedezéshez segítette.

Művészcsalád a múzeumban

Bár Krenner elsősorban mint krisztallográfus szerzett nagy hírnevet, valószínűleg nemcsak az ásványok steril geometriai formái, hanem szépségük is elbűvölte, hiszen a tudós a művészi hajlamokat sem nélkülözte. Legendásan jó hegedűs volt, és mivel a Nemzeti Múzeum földszintjén lakott, tehát közel a mai Astoriánál lévő régi Nemzeti Színházhoz, olykor megkérték, hogy ugorjon be az ottani operaelőadásokat kísérő zenekarba, ha megbetegedett valaki. Emellett kitűnően rajzolt, ennek és műegyetemi rajztanulmányainak egyaránt hasznát vehette későbbi kristálytani munkáiban. Első felesége Machik Mária festőművész volt (1843–1895), a kor egyik kiváló portréfestőjének, Györgyi (Giergl) Alajosnak a tanítványa, maga is elismert portréfestő.

A gyermek Krenner József hegedűvel (Breznayné Gánóczy Mária szívessége)

A családi hagyomány szerint Székely Bertalan 1867-ben befejezett „Egri nők” című festményének központi nőalakjának arcában Krenner ifjú feleségének vonásait örökítette meg a művész. A Krenner első házasságából született Tardos Krenner Viktor (1866–1927) szülei képzőművészeti tehetségét örökölve szintén festőművészi pályára lépett.

Székely Bertalan: Egri nők (1867, részlet). A kardot emelő nőalak Krenner Józsefné Machik Mária arcvonásait viseli. A festmény a Magyar Nemzeti Galériában látható

A krennerit történetének további részleteivel az MTM Studia naturalia sorozatának 2002-ben megjelent 14. kötete, A Kárpát-övezetben felfedezett ásványok, kőzetek és fosszilis gyanták története segítségével ismerkedhet meg.