ZónáZoo – állatkert a múzeumi oktatóteremben

Előbb-utóbb minden gyerek életében eljön a korszak, amikor élő állatot szeretne tartani. A szülők az első kétségbeesés után elkezdenek gondolkozni, ki költözzön be velük egy fedél alá… Ha garantáltan csendes, rendes, szagmentes állatot szeretnénk, van miből választani! 

Írta és fényképezte: Székely Ágnes (MTM Mátra Múzeuma)

 

zazi_portre.jpg

Sisakos kaméleon (Chamaeleo calyptratus)

 

Mert azt mindenki tudja, hogy az új lakótárs gondozása legtöbbször (a kezdeti lelkes időszak után) anyára és apára marad… Szóval ki legyen a szerencsés beköltöző? Vegyünk egy kutyát? Áhh, sétáltatni kell naponta, legalább háromszor (kinek van arra ideje…) hullik a szőre, ugat stb… Akkor macskát? Ugyanaz, csak éppen nyávog, szétszedi a bútort, de legalább nem kell vinni sétálni, viszont egy idő után szaglik az alom… Hörcsögöt? Egész éjjel tekeri a mókuskereket, nem tudunk tőle aludni, és nagyi se szívesen eteti, ha nyaralni megyünk…

Az alábbi írásban sorra vesszük (a teljesség igénye nélkül) azokat a halk, illedelmes, szagmentes állatokat, akiket a Mátra Múzeum oktatóterme is elszállásol.

 

Tartsunk csigát!

Miiiiiiit? Tartsunk csigát! És ne érjük be kisebbel, legyen egyből gigantikus! Szóval vegyünk afrikai óriáscsigát vagy más néven achátcsigát (Achatina fulica). Nem kell megijedni, tenyérnyi (12–17 cm) háza legfeljebb 24 centis testet rejt.

Mibe tegyük? Elég egy nagyobb méretű, jól szellőző, de zárható műanyagdoboz vagy terrárium. Mi kell még? Aljzatnak kókuszrost (beáztatva, kicsavarva), mert jól tartja a nedvességet, szépiacsont (papagájoknak árulják csőrkoptatónak), a csigaház felépítéséhez biztosítja a kalciumot és meszet, valamint szükségünk lesz egy kisebb méretű kézi permetezőre, hogy ne száradjon ki a talaj. Esetleg még valami?

Maga a csiga. A legtöbb állatkereskedésben pár száz forintért beszerezhető. Fontos kérdés, mennyit vegyünk? Mivel a csigák egyébként sem társas lények, elégedjünk meg eggyel, kivéve, hacsak nem azt tervezzük, hogy körülbelül egy év múlva már 100–150 puhatestűvel szeretnénk megosztani mindennapjainkat. A csigák ugyanis hímnősek, a megtermékenyítésük kölcsönös. Az ivarérettség elérése után (kb. 10–14 hónaposan) egész évben képesek (lennének) szaporodni.

Mi kerüljön az étlapjukra? Növényevők lévén, elég színes a paletta: uborka, saláta (jól megmosva, kiáztatva), káposztafélék, spenót, brokkoli, tök, cukkini, sárgarépa, alma, őszibarack, dinnye stb. Ha van kertünk, akkor szedhetünk nekik pitypanglevelet, tyúkhúrt, útifüvet, lucernát, lóherét. Mivel novembertől márciusig „téli álmot” alszanak, ebben az időszakban nincs túl sok gond velük.

 szekelyagi_csiga.jpg

Afrikai óriáscsiga (Achatina fulica)

 

Tartsunk botsáskát!

Most kivételesen ne az araszolgató szárazág-imitátorokra gondoljunk! Képzeljünk magunk elé gyönyörű bársonyfekete hatlábúakat, akik sárga összetett szemmel nézik a világot, miközben „csókos-piros” szájukkal rágcsálnak fagyal- vagy a friss orgonalevelet. Ők a perui ördögbotsáskák (Peruphasma schultei). Ha kézbe vesszük őket, felvillantják csökevényes, piros szárnyaikat, melyek maximum a támadók vagy a gyerekek elijesztésére szolgálnak, repülésre alkalmatlanok.  E sátáni megjelenés ehetetlen mivoltukat jelzi. (Mérgező tápnövényeik anyagait beépítik a szervezetükbe.)

Ivari kétalakúság (dimorfizmus) jellemzi őket, azaz ránézésre megkülönböztethetőek a nemek. A nőstények nagyobbak, lomhábbak, a hímek kisebbek, karcsúbbak, és sokkal fürgébbek („fotózhatatlanabbak”). Mindkét nem legtöbbször behajlítva tartja a potrohát, mintha valami veszedelmes skorpióval állnánk szemben. Erre a mutatványra már kiskorukban is képesek. A petéből frissen kikelt „bababotsáskák” egyébként mindenkit elbűvölnek, még a viszolygók is kézbe merik venni őket.

Tartásuk pofonegyszerű. Végy egy zárható, jól szellőző terráriumot (ötliteres befőttesüveg + szúnyogháló), tegyél az aljára talajt (tőzeget, kókuszrostot), egy kisméretű vizes edénybe pedig mehet is a táplálék. A fagyal Magyarországon „télálló”, azaz egész évben képes jóllakatni a botsáskáinkat, de tavasztól őszig felválthatjuk a változatosság kedvéért orgonával, szederrel.

szekelyagi_botsaska.jpg

Perui ördögbotsáska (Peruphasma schultei). Balra: hím; középen: „bababotsáska”; jobbra: nőstény

 

Tartsunk békát!

A békabeszerző körút persze nem úgy történik, hogy kimegyünk egy tópartra és összeszedünk pár ügyetlenebb egyedet, akik hagyják magukat megfogni… Terrarisztikai szakkiállításokon vagy állatkereskedésekben juthatunk hozzá a kétéltű szépségekhez. A Mátra Múzeum oktatótermében két ausztrál levelibéka (Litoria caerulea) lakik. Bár angol nevük alapján - Australian green tree frog – zöld színű békákat várnánk, a mieink, ha jó kedvük van, türkizkék színben pompáznak, ha pedig nyugalomra vágynak, és arra, hogy ne is vegyük észtre őket, felveszik álcázásnak a lakóhelyük színét, azaz bebarnulnak.

A békák otthona egy ún. akvaterrárium, ami nem egy sima vízzel teli akvárium, hiszen a kifejlett békák nem töltik egész napjukat a vízben, de nem is száraz terrárium, hanem kicsit ez is, az is. A békák bőrlégzésük miatt igénylik az nedvességet. Ezt legkönnyebben úgy tudjuk fenntartani, ha a lakásuk alját telepakoljuk agyaggolyókkal, ezekre pedig vizet öntünk. Kiülőnek nagyobb (előzetesen letisztított) kövek szolgálnak. Próbálkoztam zöldítéssel is, sikertelenül, végül pár műnövény biztosítja a kellő búvóhelyet. Külön fűtést nem kapnak, mert a terem télen-nyáron 27–28 fokos.

Mivel ez a faj hízásra hajlamos, hetente csak kétszer kapnak tücsköt. Ekkor sem számíthatunk látványos vadászatra; megvárják, amíg a zsákmány szó szerint a szájuk elé téved. Bár elvileg párnak vásároltam őket, méreteik még mindig megegyeznek (három éve laknak a múzeumban), így nem tudom eldönteni, hogy két fiú vagy két lány boldog tulajdonosa vagyok, ezért nincsenek elnevezve (ez tőlem nagyon nem megszokott, ugyanis eddig még a halaimat is mindig elneveztem ). Egyébként, mint a békák többségénél, ennél a fajnál is a nőstény lenne nagyobb.

szekelyagi_beka.jpg

Ausztrál levelibéka (Litoria caerulea)

 

Tartsunk leopárdgekkót!

Ha azt szeretnénk, hogy valaki mindig mosolyogjon, amikor ránk néz akkor tökéletes választás a leopárdgekkó (Eublepharis macularius). Minden szempontból ideális kezdő hüllőtartóknak is. Nem igényel flancos zárható terráriumot, se drága UV-lámpákat; megelégszik egy kis homokos talajjal, egy-két jó búvóhellyel, egy vizes tálkával és persze combos rovarokkal, azaz tücskökkel, sáskákkal. Ez utóbbiakat hetente mindösszesen kétszer-háromszor kapja.

Olivér (ezt a nevet kapta a „keresztségben”) az oktatóterem legrégebbi lakója, lassan tíz éve hoztam magammal, így mondhatjuk, hogy életének a felét itt, nálunk élte le (a leopárdgekkók élettartama 20–25 év). Kezes, mint egy bárány, és bár nincs gyapjas szőre, a gyerekek élvezettel simogatják a múzeumpedagógiai foglalkozásokon. Olivér pedig rendíthetetlenül tűri, meg se próbál elszaladni vagy harapni. Nagyon szépen végig vehetőek rajta a tipikus hüllővonások úgymint:

  • száraz bőr, melytől időnként vedléssel szabadul meg; a leopárdgekkók meg is eszik a vedlésüket, így pótolják az esetlegesen elvesztett tápanyagokat (korosztálytól függően ez a kérdés tovább vezethet a víztől való elszakadáshoz és annak következményeihez: fejlettebb tüdő és keringés - a kétéltűekhez képest – tojással való szaporodás);
  • oldalra álló végtagok, melyek nem tapadókorongban végződnek, hanem aprócska karmokban; ezért tartható nyitott tetejű terráriumban, mert nem tud mászni az üvegen;
  • fülkagyló hiánya (a „mi az a lyuk a fején?” kérdésre a válasz);
  • a farkában tartalékolja a zsírt, ezért az eltérő színű a teste többi részétől, és nagyon jól jelzi az állat kondícióját.

Olivér gyakori „fellépője” a múzeumi zsúroknak, táboroknak, múzeumpedagógiai foglalkozásoknak. Mint minden sztárnak, neki is vannak allűrjei: nem hajlandó vadászni, csak csipeszről eszik. Ehhez a részemről (néha) nagy türelem szükségeltetik. Az alábbi képen éppen egy sikeres etetés vége látható.

szekelyagi_gekko_2.jpg

Olivér eszik, illetve mosolyog. Leopárdgekkó (Eublepharis macularius)

 

Tartsunk kaméleont! 

Ha kellően nagy és dúsan növényesített terráriumunk van, akkor a betelepítés után szinte búcsút is mondhatunk a sisakos kaméleonunknak (Chamaeleo calyptratus). Nagy valószínűséggel akkor láttuk őt utoljára, maximum a bedobott tücskök eltűnéséből és a helyettük megjelenő kakikupacokból következtethetünk arra, hogy hüllőnk köszöni szépen, jól van.

Zazi az oktatóterem lakója, egy kevésbé dzsungelesített terráriumban várja a hatlábú finomságokat, amiket nem mindennapi hosszúságú nyelvével kap el. Imbolygó, megfontolt mozgással közelíti meg a prédát. Nekünk sem lenne könnyű, ha hozzá hasonlóan össze lennének nőve a lábujjaink (3+2 formában, aki nem hiszi, számolja meg a karmait…), a kapaszkodásban segíti a farka, ami mintegy ötödik végtagként szolgál.  A zsákmány kiválasztása közben mindkét szeme egymástól függetlenül vadul jár (a kaméleonok egyszerre tudnak előre és hátra is nézni). Mikor már kellően közel van, úgymond nyelvtávolságra, akkor persze már egy helyre fókuszál… Nagyon ritkán hibázik.

Zazi, mint minden kaméleon, igazi magányos farkas: nem igazán szereti, ha megzavarjuk az egész napos lusta napozását. Nemtetszését tátogással és sziszegéssel jelzi, bár legyünk őszinték, ezzel nem sok mindenkit tud elijeszteni. Mivel a kaméleonoknak nincsenek se biológiai, se kémiai védőeszközeik, igyekeznek inkább színeikkel a környezetükbe beleolvadni (ez az álcázás jelensége), így egyrészt elkerülhetik, hogy őket vadásszák le, ugyanakkor szinte észrevétlenül becserkészhetik rovarzsákmányukat. A legújabb kutatások szerint nemcsak ezért változtatják mesterien a színüket. A jelzések fontos szerepet játszanak az egyedek közötti kommunikációban. Zazi is szinte befeketedett, amikor a szomszédos terrárium lakói (három szakállas agáma) épp azt „pantomimezték”, miként is vadásznák le. Természetesen ezt az eseményt a terem másik végébe való költöztetés követte.

 szekelyagi_kameleon.jpg

Zazi. Sisakos kaméleon (Chamaeleo calyptratus)

 

Tartsunk szakállas agámát!

 Ha kommunikatív hidegvérű állatot szeretnénk, válasszunk szakállas agámát (Pogona vitticeps)! Ez az eredetileg Ausztrália sivatagos részeiről származó hüllő garantáltan megszínesíti napjainkat. Nappal aktív, felismer minket, jól bírja a simogatást, kézből is szívesen eszik. Egyszóval igazi házikedvenc!

Agáta két testvérével került hozzánk, még kiskorában (egy látogatónak annyira tetszett a tárlatvezetés, hogy a végén felajánlott a múzeumnak a saját tenyészetéből három példányt). Érdekes volt látni, hogyan nőnek fel a miniatűr sárkányok. A szakállas agámák, bár kis korukban inkább rovarokat esznek, a kiegészítésül adott növényeket (salátakeverék, pitypang levél) is élvezettel elfogyasztották. Felnőttként már megfordul az arány, és inkább több zöldet igényelnek, de természetesen mivel „igazi zabagépek”, a felkínált rovarokkal sohasem kíméletesek. Agáta még egyszer sem okozott csalódást a gyerekeknek, ha azt szerettem volna bemutatni, hogy hogyan vadászik, vagy, hogy milyen szépen, óvatosan veszi el kézből a táplálékot.

Spártai módon berendezett terráriumában az UV-lámpa alatt sütkérezve egész nap arra vár, hogy foglalkozzunk vele. Szinte minden foglalkozáson, amit a teremben tartunk „elviszi a show-t”, ha állatokról tartunk órát, ha nem. Addig „táncol”, illetve kapirgál az üvegen, amíg minden szem rá nem szegeződik. Ilyenkor (vagy a foglalkozás végén) természetesen bemutatjuk. Kinyílik a terrárium ajtaja, a minimum az egy simogatás, de az esetek döntő többségében nem állunk meg, és következik a kézbevétel.

Ha kettesben vagyunk, vagy éppen takarítom a helyét, akkor bejárhatja az egész termet, ami rendkívül mókás. Kezdetben nagyon óvatos, mintha tojásokon lépkedne, de aztán felbátorodik, és bátran rohangál. Tájékozódásképpen gyakran vesz mintát a környezetéből, azaz nyalogat. A séta mindig lábmosással, vagyis inkább melegvizes fürdővel zárul.

szekelyagi_agama.jpg

Agáta sétál és fürdik. Szakállas agáma (Pogona vitticeps)

 

Tartsunk királypitont!

Végül, de nem utolsósorban következzen az oktatóterem uralkodója, a királypiton (Python regius), aki a kisebb termetű óriáskígyók közé tartozik, mivel mindösszesen 1–1,5 méteresre nő meg. A mi pitonunk pár hónaposan, kb. 50 centiméteresen költözött az oktatóterembe, nem is akármilyen célból: úgymond (ön)terápiás jelleggel.

Kétféle ember létezik a földön: az egyik tart a kígyóktól, a másik nem. Én az első csoportba tartoztam, amíg ebből a számomra is érthetetlen fóbiámból KÍGYÓgyítandólag, meg nem kaptam Piton professzort (az elnevezés Harry Potter-rajongó lányaimtól származik).

A pitonok éjjel aktívak, nappalaikat kakaós csigaként összegömbölyödve töltik, a gyűrűk közé téve tudják ugyanis legjobban védeni a fejüket. A professzor is így tett minden egyes alkalommal, amikor kivettem a terráriumából, és a kíváncsi gyerekek elé helyeztem. A múlt idő sajnos indokolt… A királypitonok természetes élőhelyükön üreglakó állatok járataiba bújnak. Ezt imitálandó a terráriumába beraktam egy termetes, üreges fatörzset, amibe Piton professzor egyből be is költözött – azóta csak enni jár ki onnan, vagy még azt sem. Elég nagy már ahhoz, hogy nem kell teljes terjedelmében előjönnie, elegendő, ha csak a fejét dugja ki az ebédért. Állatkereskedésben frissen leölt patkányt vagy egereket (2–3 darabot) kap, vagy ezek lefagyasztott és kiolvasztott változatát.

„A kígyók igazi energiakonzervek” – mondta egyszer herpetológus kollégám, és ez így igaz. Mivel keveset mozognak, beérik azzal, ha két- vagy háromhetente örvendeztetjük meg őket finom falatokkal. Szóval, mivel kiráncigálni nem tudom, és természetesen nem is akarom, a foglalkozáson fatörzsestül veszem ki, így tudják a gyerekek megérinteni.

janka_es_piton.jpg

 Janka lányom és Piton professzor. Királypiton (Python regius)

 

Utóirat – Az állatfotózáshoz három dolog kell: türelem, gyorsaság és egy jó fényképezőgép… Sajnos, én egyikkel sem rendelkeztem. Minden elismerésem a természetfotósoknak!

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr7715626670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kéki béla 2020.04.22. 11:23:45

Pár éve kitaláltam, hogy kaméleont akarok.
Utánajártam, mik a szükséges feltételek és villámgyorsan letettem az ötletről...

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása