Ásványtani hungarikumok címmel új sorozatot indítunk a Magyar Természettudományi Múzeum blogján. A sorozat első részeiben azokat az ásványokat és történetüket mutatjuk be, melyeket Magyarország – egykori vagy mai – területén fedeztek fel a világon először.
Írta: Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár)
Ezek az posztok tehát a – leírásuk idején – magyarországi típuslelőhelyű ásványokról szólnak. A típuslelőhely az a lelőhely, ahol az adott ásványt először azonosították.
Libethenit, Ľubietová – az ásvány- és a lelőhelynév sem mutatja első látásra, hogy a zöld kristálykák ásványtani hungarikumok. Az ásványt azonban, melyet 1825-ben August Breithaupt az első lelőhely német elnevezéséről keresztelt el – az akkoriban Zólyom vármegyében fekvő, magyarul Libetbányának hívott település bányáiban fedezték fel (kép eredeti címe: Libethenite on quartz, szerzője: Petr Hykš, forrása, CC-licenc: 2.0)
Az egykori bányavároska, Libetbánya (Libethen), a mai Ľubietová (Szlovákia), az egyik közeli bányahányóról lepillantva (kép forrása)
De mit is jelent egy új ásvány felfedezése? Egy ásványt a vegyi összetétele (azaz a kémiai képlete) és összetevőinek térbeli elrendeződése (azaz a kristályszerkezete) határoz meg. Újnak számít az az ásvány, amelyben egy már ismert kristályszerkezet korábban nem tapasztalt vegyi összetétellel párosul, vagy amelyben a már ismert vegyi összetétel újfajta kristályszerkezetbe rendeződik.
A kalcit (CaCO3, balra) és a rodokrozit (MnCO3, jobbra) külön ásványfajnak számít, mert ugyan kristályszerkezetük (középen) azonos, vegyileg különböznek. A kalcitban a kristályrács kékkel jelölt szerkezeti helyeit kalcium, a rodokrozitban mangán foglalja el. Az utóbbi faj ásványtani hungarikum, először (1769-ben) Nagyágról (ma Săcărâmb, Románia) említették, a rodokrozit nevet pedig először (1813-ban) egy kapnikbányai (ma Cavnic, Románia) példányra használták
A titán-dioxid (TiO2), mely „vegytiszta” műtermékként titánfehér néven közismert festék, természetes úton, tehát ásványként is keletkezik. (A TiO2-ásványok azonban – a kristályrácsba beépülő vas miatt – színesek.) A rutil (balra), a brookit (középen) és az anatáz (jobbra) képlete egyaránt TiO2. Kristályrácsukban azonban a TiO4-oktaéderek kapcsolódása – vagyis a kristályszerkezetük – eltérő, ezért mind önálló ásványfajoknak számítanak. Közülük az egykor a „vörös magyar sörl” nevet is viselő rutil tartozik az ásványtani hungarikumok közé
A rutil, a brookit és az anatáz eltérő kristályszerkezete
Manapság az új ásványok felfedezőinek pontosan megszabott követelményeket kell teljesíteniük. Az új faj bizonyító adatait tartalmazó leírást egy nemzetközi testületnek kell elküldeniük. E testület, mely a Nemzetközi Ásványtani Társaság (IMA = International Mineralogical Association) egyik bizottsága dönt az új ásvány elfogadásáról. A típuspéldányt, vagyis azt a példányt, amelyen az adatokat meghatározták, a leíróknak közgyűjteményben kell elhelyezniük. A leírást pedig záros határidőn belül közzé kell tenniük egy tudományos folyóiratban.
Régebben nem egy bizottság döntése, hanem gyakran csak fokozatosan összegyűlt ismeretek nyomán hosszú idő alatt kialakuló szakmai közmegegyezés révén vált egy ásvány elfogadott fajjá. Minél régebbi korba megyünk tehát vissza, általában annál nehezebb eldönteni, hogy egy adott ásványnak melyik volt az első azonosítható leírása, és ha sok lelőhelyről írták le, vajon melyik közülük a típuslelőhely. Így az ásványtani hungarikumok listája sincs – stílszerűen szólva – kőbe vésve.
A bal oldali képen látható, jellegzetes vastag táblás, jól hasadó kristályok formájában megjelenő kalcium-szilikát ásványt eredetileg Tafelspath („táblapát”) néven Magyarországról, éspedig a bánsági bányavidékről írták le 1793-ban. A ma használt tudományos nevet, a wollastonitot viszont az olaszországi Capo di Bove lelőhelyen talált kristályokra alkalmazták először 1818-ban (jobbra). A típuslelőhely kijelölésén tehát ez esetben lehet vitatkozni – de a magyar vonatkozás vitán felül áll
A korábban nem megjelölt képek adatai témák szerint:
Kalcit - kép szerzője: Jake Slage, forrása: flickr.com, CC-licenc: NC 2.0
A kalcit kristályszerkezetét bemutató ábra - szerző: Materialscientist, forrás: Wikipedia, CC-licenc: SA 3.0
Rodokrozit - kép szerzője: Géry Parent, forrása: flickr.com, CC-licenc: ND 2.0
Rutil - kép szerzője: Rob Lavinsky, iRocks.com, forrása: Wikipedia, CC-licenc: SA 3.0
Brookit - kép szerzője: Géry Parent, forrása: Flickr.com, CC-licenc: ND 2.0
Anatáz - kép szerzője: Didier Descouens, forrása: Wikipedia, CC-licenc: SA 4.0
A rutil, a brookit és az anatáz eltérő kristályszerkezetét bemutató ábra forrása: Haggerty, J.E.S. et al., Sci Rep 7, 15232 (2017)
Táblás kalcium-szilikát (Tafelspath) - kép szerzője: Salvatore Natalizia, forrása: mindat.org
Wollastonit a Capo di Bove lelőhelyről - kép szerzője: Christof Schäfer, forrása: mindat.org
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
