Sokszor vetődik fel a kérdés: vajon mi értelme is van a múzeumok elzárt raktárhelyiségeiben őrzött tárgyak tömkelegének, ha egyszer a nagyközönség előtt többnyire rejtve vannak, így a gyűjteményért felelős muzeológusokon kívül senki nem láthatja azokat. Nos, a kérdés megválaszolásához egy újabb nézőponttal szeretnénk szolgálni olyan példa segítségével, mely közvetve ugyan, de nagyobb hatással van a hétköznapjainkra, mint azt elsőre gondolnánk.

Fotó: Jánosi Melinda

Írta: Topa Boglárka Anna és Papp Gábor (MTM, Ásvány- és Kőzettár)

A fémek nélkülözhetetlen alapanyagai korunk technikájának a konyhai alapfelszerelésektől egészen az űrjárművekig. Az egyik ilyen, széles körben felhasználható fém az alumínium (Al). Habár a fémhulladékok újrahasznosítása egyre tekintélyesebb nyersanyagforrást jelent a világ alumíniumszükségletének kielégítésében, a bányászatnak napjainkban is fontos szerepe van.

Az alumíniumot elsődlegesen – a franciaországi Le Baux településéről elnevezett – bauxitból állítják elő. A bauxit olyan üledékes kőzet, melyben az alumínium-(oxid)-hidroxid ásványok aránya meghaladja az 50 százalékot. Keletkezése szerint két fő csoportba sorolható: a karsztbauxit karbonátos kőzetek (mészkő és dolomit) karsztos mélyedéseiben halmozódik fel, míg a lateritbauxit különböző kőzetek helyben maradt mállástermékeiből képződik.

A bauxitot a legtöbben vörös kőzetként ismerik, bár a zömét alkotó alumíniumásványok színtelenek. Az érc színét a finom szemcseméretű és eloszlású kísérőásványok közül elsősorban a vas ásványai adják: vörös, lila és rózsaszín: hematit (Fe₂O₃), sárga: goethit (FeOOH), barna: hematit és goethit keveréke, szürke: pirit és markazit (FeS₂), zöld: berthierin (Fe²⁺,Fe³⁺,Mg,Al)_2–3(Si,Al)₂O₅(OH)₄. Feketére festhetik a bauxitot a mangán ásványai és – nagyobb mennyiségben – a szénült szerves anyag is. Színező kísérőásványok hiányában a bauxit fehéres színű. A kőzet fő alkotói az alumíniumásványok mellett a vas, a szilícium és a titán ásványai. Alumíniumércnek azokat a bauxitkőzeteket tekinthetjük, melyekből gazdaságosan timföld, majd abból alumínium állítható elő.

Fotó: Jánosi Melinda

Bányát nyilvánvalóan csak egy megtalált és megkutatott nyersanyagtelepben lehet nyitni. Ehhez nélkülözhetetlenek a telep képződéséhez vezető földtani körülményeket és folyamatokat feltáró szakemberek. Ilyen kutató volt Bárdossy György (1925–2013) is, aki a bauxitkutató pályát még egyetemista korában választotta, eredetileg kényszerből. A háborús bűnösként kivégzett Bárdossy László miniszterelnök másodunokaöccseként csak azért folytathatta geológusi tanulmányait, mert a hadifogságban szerzett orosztudásának és Vadász Elemér professzor közbenjárásának köszönhetően 1950 nyarától alkalmazta a Magyar–Szovjet Bauxit–Alumínium Rt. (MASZOBAL) Bauxitkutató Expedíciója, ami védettséget biztosított számára.

Bárdossy György a terepen (Jamaica, 1977)

Magasba ívelő szakmai pályafutása során a magyarországiak mellett számos külföldi bauxitlelőhelyet sikerült egyénileg vagy bauxitkutató expedíciók keretében felkeresnie, így terepi környezetben nyílt lehetősége tanulmányozni a földtani viszonyokat. Gyűjtött mintáiból az évek során jelentős gyűjtemény kerekedett. Ezt tovább bővítették a hazai és külföldi kollégái által gyűjtött, és a neves szakember számára vizsgálatra elküldött példányok. A jelenleg 2558 tételt számláló, több mint ötven országból származó kollekció az Ásvány- és Kőzettár világviszonylatban is ritkaságszámba menő részgyűjteményét képezi. A „Bárdossy György bauxitteleptani gyűjtemény” értékét növeli, hogy sok esetben az egyes példányokon elvégzett anyagvizsgálatok dokumentációi is megtalálhatók a minták mellett.

A bauxitteleptani gyűjteményben található példányok származási országok szerinti megoszlása. A színezés erőssége a tételszámmal arányos

Bárdossy széles körű, gondosan dokumentált terepi tanulmányai és a mintákon elvégzett precíz laboratóriumi vizsgálatai nyomán felhalmozódott adatokból számos olyan tanulmány született, mely újszerű eredményeivel nemzetközi szinten is elismerést vívott ki. Számos egyéb publikáció mellett 1977-ben jelent meg a Karsztbauxitok című könyv, melyet 1981-ben oroszul, majd 1982-ben angolul is kiadtak.

Bárdossy György Karsztbauxitok című kézikönyvének magyar, orosz és angol nyelvű kiadásai

A kötetben közölt színes ábráknak „modellt álló” bauxitminták többsége ma is a gyűjtemény részét képezi a dokumentációval együtt.

Vadász Elemér 1951-ben a következő, Puskintól származó sorokat választotta Bauxitföldtan című kötete mottójául: „Az édes képzelet hevével már beteltem (...) és tisztult ábrándok képét életre keltem.” Az ábrándokat ugyan nem tudjuk életre kelteni, azonban Bárdossy György Karsztbauxitok című kézikönyvének színes mellékletében szereplő, a tudományos rivaldafényből a gyűjteményszekrények fiókjaiba került bauxitok 2019 decemberében a hónap műtárgyaiként újra „életre keltek” egy múzeumi vitrinben. Emléket állítanak egy kalandos szakmai életútnak, mely hozzájárult ahhoz, hogy az alumíniumot napjaink legsokoldalúbban hasznosított fémjei között tarthassuk számon. A vitrinből a gyűjtemény fiókjaiba „visszabújó” példányok azonban nem csupán a múlt nagy felfedezéseinek emlékeit őrzik, hanem kézzel fogható és újravizsgálható dokumentációs anyagként segíthetik a jövő kutatásait is.

Bauxitok a Bárdossy-gyűjteményből 2019 decemberében a múzeum kiállításában (Fotó: Jánosi Melinda)