Reméljük, hogy e bejegyzés olvasója nem vált már immunissá a kampányhírekre, ugyanis mi is egy szavazáson való részvételre buzdítjuk, bár „Az év ásványa” voksolás korántsem hat úgy mindennapjainkra, mint az önkormányzati választás.

Írta: Papp Gábor (MTM, Ásvány- és Kőzettár)

Az ásványok barátai számára viszont fontos, a jövő évet befolyásoló döntésről van szó, hiszen a most megválasztottakkal kiemelten fog találkozni kiállításainkon, a nyomtatott és on-line ismeretterjesztő sajtóban, a tévében, a rádióban vagy a népszerűsítő tudományos előadásokon. Arra buzdítjuk tehát, hogy október 20-áig keresse fel a Magyar Természettudományi Múzeum bejárati csarnokában található vitrint, ahol a jelöltekkel való megismerkedés után egy szavazólapon leadhatja voksát az apatitra, a baritra vagy a turmalinra.

Ha nem tud bennünket meglátogatni, akkor október 20-áig szavazzon itt!

A három jelölt

Apatit – A megtévesztés mestere

Nevét a görög „apatao” (megcsal, megtéveszt) kifejezés után kapta, utalva arra, hogy könnyen összetéveszthető más ásványokkal, pl. a berillel. Csontjaink és a fogzománc fontos alkotóeleme.
Az élettelen környezetben is gyakori ásvány: átlátszó, áttetsző, színtelen – vagy sárgásra, zöldre, kékre, barnára színezett – kristályai sokféle kőzetben előfordulnak, de általában csak igen kis mennyiségben („mellékes elegyrészként”). Kristályainak termete a képződési hőmérséklet függvényében változik. Kristálylapjainak felülete üvegfényű, törési felületen zsírfényű. Ultraibolya fényben általában fluoreszkál.
A madár- és denevérürülék felhalmozódásával keletkezett guanó fő alkotó ásványa. A foszfort – amelynek az apatit a legfontosabb ásványa – főként műtrágya- és mosószer-gyártásra használjuk.

Apatit (kék, hatszöges átmetszetű), kvarc, muszkovit, fotó és gyűjtemény: Kupi László (Fine Mineral Photography)

Barit – A "nehézsúlyú" versenyző

A gyakori ásványok közé tartozik. Szép, többnyire táblás, olykor nyúlt oszlopos kristályait az ásványgyűjtők nagy becsben tartják, nagy tömegű előfordulásai viszont a bányászok számára kedvesek. Ipari nyersanyagként részben azt a feltűnő sajátságát aknázzák ki, amely egyik határozó bélyege is, tudniillik nemfémes külleme dacára szembetűnően nehéz, azaz nagy a sűrűsége: kb. 4,5 g/cm3. Innen ered a neve is: barisz görögül nehezet jelent. A német bányásznévből magyarított súlypát név pedig másik jellegzetes tulajdonságára, három irányú (bár eltérő minőségű) hasadására is utal.
A tiszta bárium-szulfát fehér (festékként baritfehér néven ismert), viszont a barit ásvány üvegfényű kristályai sárgás, barnás, kékes vagy vöröses színűek, néha zárványoktól színezettek.
Az iparban leginkább fúróiszap nehezítésére, emellett bárium kinyerésére, festékek, műanyag- és gumiáruk töltő- és nehezítőanyagaként, illetve sugárzáselnyelő adalékként alkalmazzák.
A Kárpát-medencében híres előfordulásai voltak a Gutinban és a Szepes–Gömöri-érchegységben. A mai Magyarországon gyakori a Budai-hegységben, szép kristályai fordultak elő Gyöngyösoroszin, a Velencei-hegységben pedig pár évig bányászták is.

Barit, realgár, gyűjtemény: Koller Gábor, fotó: Kupi László (Fine Mineral Photography)

Turmalin – Sokoldalú és karakán

Neve a „turamali” szingaléz szóból ered, ezt a megjelölést használták Ceylon (a mai Srí Lanka) szigetén a színes drágakövekre.
Bonyolult szerkezeti felépítése miatt egyes kristályaiban változatos helyettesítések alakulhatnak ki (lásd a képletét), akár egy egyeden belül is, ami főként színváltozatok formájában szembetűnő. Rendszertanilag a turmalin egy ásványcsoportot jelöl, melynek jelenleg több mint 30 tagját ismerjük. Ezek közül a három leggyakoribb a sörl (vasturmalin), a drávit (magnéziumturmalin) és az elbait (alkáliturmalin). A turmalinnak számos színváltozata létezik, pl. a színtelen akroit, a kék indigolit, a vörös rubellit, vagy a zöldes színű verdelit. Többszínű kristályai közül keresettek a zöld-vörös („dinnyeturmalin”) és vörös-fekete („mórfej”) változatok. Piezo- és piroelektromos tulajdonsága hozzájárul különlegességéhez.
Kristályai nyúltak, oszloposak, hosszanti irányban erősen rostozottak (néha görbült, „hengeres” felületűek). Főképp gránitokban, valamint a hozzá kapcsolódó társulásokban fordul elő (pegmatitoktól a kontakt zónákig). Metamorf kőzetekben (pl. gneiszben, granulitban) is megjelenik.
Keménysége és kémiai ellenálló képessége miatt a homokok, homokkövek, torlatok jellegzetes, a lepusztulási területről fontos információkat hordozó nehézásványa.

Turmalin, kvarc, gyűjtemény: Gál László, fotó: Kupi László (Fine Mineral Photography)

Melyikük legyen jövőre az év ásványa? Szavazzon!