Ma már alig hihető, de 40-50 évvel ezelőtt magyar zoológusok gyűjtőutakon vettek részt a világ egyik legtitokzatosabb országában. Amit hazahoztak, máig szinte példa nélküli.
Szerző: Merkl Ottó (MTM Bogárgyűjtemény)
Észak-Korea ma a Föld leginkább elzárt országa. Magyarországgal való kapcsolata is szinte kizárólag a Baptista Szeretetszolgálat segélyszállítmányaira és orvosi segítségnyújtására korlátozódik. Ez azonban nem volt mindig így.
A kínai-koreai határon fekvő 2744 méter magas Pektuszan Észak-Korea legmagasabb hegye. A nyugvó vulkán kráterét tó tölti ki. A magyar zoológusok közül néhányan eljutottak ide
(forrás: Lonely Planet)
Az 1970-es és 80-as években a két ország tudományos akadémiái kulturális egyezményt kötöttek. Túlságosan nagy érdeklődés magyar részről nem mutatkozott a koreai tudományos élet iránt, a Magyar Természettudományi Múzeum azonban kapott az alkalmon, és gyűjtőutakat szervezett Észak-Koreába.
Halvány előzménye már volt Koreában a magyar zoológiának. Szarivon városában 1950-ben Magyarország kórházat épített, mely akkor Rákosi Mátyás nevét viselte. Az intézmény ma is működik, Magyar Kórház néven. Az ott dolgozó orvosok egyike, Magyar Miklós kedvtelésének hódolva bogarakat gyűjtött a környéken, egészen 1956-ban bekövetkezett haláláig. Gyűjteménye ma is megvan múzeumunkban.
Koreai fémesszarvasbogár (Platycerus hwonpyongyoi merkli). Munkatársaink gyűjtéséből írták le tudományra új alfajként (fotó: Németh Tamás)
Összesen húsz „expedícióra” került sor 1970 és 1995 között, és egy alkalommal, 1988-ban a jelen sorok írója is – egy zoológus és két botanikus kolléga társaságában – eljutott Észak-Koreába. Az idézőjel jogos: ne gondoljunk világtól elzárt, érintetlen élőhelyekre, amelyeket csak több nap alatt tudnánk megközelíteni. Gyűjtésekre leginkább a kevesek számára fenntartott üdülők környékén, népszerű kirándulóhelyeken, valamint „Pártunk és népünk Nagy Vezére, Kim Ir Szen elvtárs” életének vélt vagy valódi helyszínein került sor, és aligha véletlen, hogy a lengyel katonai delegáció vagy a svéd nőszövetség tagjai ugyanazt az útvonalat járták, mint a magyar zoológusok expedíciói.
A helyi körülményekhez mérten luxuriózus módon laktunk és étkeztünk, a közlekedésünket pedig fekete Csajkával, a hajónyi méretű szovjet gyártmányú személyautóval oldották meg. Azért amerre a Csajka suhant, láttuk, hogy üvegezetlen ablakú, vakolatlan viskókban laknak emberek, és az utakat rezzenéstelen arccal szenvedő nők építik puszta kézzel vagy egyszerű szerszámokkal, a mögöttük álló autóra szerelt hangszóró minden bizonnyal lelkesítőnek szánt üvöltése közepette.
A Kumgangszan ("Gyémánt-hegység") gyakori gyűjtési helyszíne volt a magyar kutatóknak
(forrás: j-pics_info)
Helyi vezetőink 1988-ban – egy rovarász és egy botanikus kolléga – nyilván feladatul kapták, hogy elmélyítsék a Kim Ir Szen és a dzsucse eszme iránti mérsékelt rajongásunkat, de becsületükre mondva, ezt nem vitték túlzásba. Az erdőben persze egyedül nem járkálhattunk.
Fent: Colias chrysotheme andre. A Pektuszan régiójából előkerült lepkealfaj a Koreai-félsziget faunájára újnak bizonyult. Lent: Byasa alcinous koreanus (fotó: Katona Gergely)
Ám még ilyen körülmények között is sikerült olyan állattani anyagot gyűjtenünk, amelynek ma sincs párja az európai múzeumokban. Észak-Korea nagy része (Dél-Koreával ellentétben) hegyvidék, melyet akkoriban még hatalmas erdők borítottak, északabbra tajga, délebbre lombhullató vagy néhol örökzöld fák. Legtöbbünk azokban az évtizedekben még soha nem gyűjthetett ilyen távol Magyarországtól. Nem tudtunk betelni az orientális hangulatú faunával, a rengeteg, legfeljebb könyvekben vagy a múzeumban látott állatfajjal.
A Mjohjangszan ("Titokzatos Illatos Hegység") kiváló gyűjtőhely. Ma már bioszféra-rezervátum (forrás: Juche Travel Services)
A rendszerváltozás után a két ország viszonya fokozatosan kihűlt, de a múzeumi zoológusok kapcsolata nem szakadt meg a Koreai-félszigettel – csak éppen áthelyeződött Dél-Koreára, bár a munka ott már korántsem volt olyan mértékű, mint északon. A két Koreában gyűjtött állattani anyag mennyisége jóval több, mint 300 ezer példány és minta. A kimutatott fajokat még senki nem számolta össze, de a koreai gyűjtéseinkből leírt, tudományra új rovarfajok száma meghaladja a 300-at. Eredményeinket hazai és külföldi szerzők több, mint 150 tudományos publikációban tették közzé.
A Magyar Természettudományi Múzeum Koreában gyűjtött állattani anyagának megoszlása (forrás: Csorba Gábor)
Észak-koreai futrinkák. Balra: Coptolabrus jankowskii; középen: Carabus vietinghoffii, hím; jobbra: nőstény (fotó: Retezár Imre)
A nemzetközi zoológiai körök máig elismeréssel adóznak az Észak-Koreában végzett munkánknak – és aligha véletlen, hogy gyűjteményünket leginkább Dél-Korea tartja nagy becsben.
Válogatás a múzeum észak-koreai rovargyűjtéseiből (fotó: Grabant Aranka)
Részlet a bemutatóból (fotó: Bernschutz Alexandra)
Részlet a bemutatóból (fotó: Bernschutz Alexandra)
(Fotó: Bernschutz Alexandra)
Az észak-koreai gyűjtésekből összeállított válogatást
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
