Az égvilágon mindenféle betegséget gyógyító csodaszer, és mindezért nem kell mást tennünk, csak eső után csatangolnunk, esetleg áskálnunk kicsit: a földigiliszták hagyományos gyógyászatban betöltött szerepéről lesz most szó.
Írta: Szederjesi Tímea (MTM Talajzoológiai Gyűjteménycsoport)
A földigiliszták kapcsán nem éppen a gyógyászat az, ami elsősorban az ember eszébe jut. Inkább az eső után a járdán tekergő kis izék, amiket gondosan kikerülgetünk, ha nem akarjuk kivasalni őket, vagy mondjuk a horgászat, a komposztálás, esetleg a humuszképződés. Az giliszták egyik távolabbi rokonát, az orvosi piócát már az ókorban is használták gyógyászati célokra, de más gyűrűsféreg-elixír nem ismeretes szűkebb és tágabb vidékünkön sem. A felfedezéshez nagyobb kirándulást kell hát tennünk a hagyományok világában. És hol máshol kezdhetnénk, mint Kínában?
Földi sárkányt a betegnek!
A hagyományos kínai gyógyászatban Az Isteni Földműves Herbáriuma (Shennong Bencaojing) említi először a földigilisztákat, „földi sárkány” (di long) néven. A mű feltehetően i.e. 200-i.sz. 200 között keletkezett; 365 gyógyszer leírását tartalmazza, melyeket három fő csoportba sorol toxikusságuk alapján. A giliszták az ún. „alsó” csoport tagjai; ide olyan gyógyszerek tartoznak, amelyek megszüntetik a „gonoszságot”, vagyis bármely betegség okozóját, azonban toxikusak, és a lehetséges mellékhatások miatt használatuk csak rövid ideig javallott, ez idő alatt is megfelelően és óvatosan kell eljárni. A későbbi források a gilisztákat aztán már nem tekintik toxikusnak.
Az Alapvető tudnivalók a gyógyszertanról (Pen-cao kang-mu) című mű szerint háromféleképp lehet felhasználni az állatokat: kiszárítva és porrá őrölve, főzet formájában és elhamvasztva.
Az Aporrectodea trapezoides fellelhető hazánkban is (Forrás: Biodiversidad Virtual, Juan Ramon Vazquez)
Persze az sem mindegy, milyen fajokat használunk fel gyógyászati célokra. A források alapvetően három fajt említenek. Az Amynthas asiaticus (Michaelsen, 1900) és Aporrectodea trapezoides (Dugès, 1828) fajok egyedeit fű füstjével ölik el, majd megtisztítják és kiszárítják. A különböző kórságokra aztán lehet önmagában ill. keverékben is használni.
Mi mindenre jó a giliszta...
A Di Long extraktumot hagyományosan a nálunk is gyakori Lumbricus rubellus Hoffmeister, 1843 hasi részéből állítják elő. Maga a gyógyszer kétféle: a Guang Di Long Kuangtung, Kuanghszi, Fucsien tartományokból származik, az állatokat tavasztól őszig gyűjtik. A Tu Di Long egyéb régiókból való, nyári gyűjtéssel állítják elő. Miután összeszedték a gilisztákat, azonnal felvágják és kitisztítják őket, a hasi részüket aztán kiszárítják. Szintén használható önmagában és keverékben is. A leírás szerint egy valódi csodaszer, mindenféle betegséget gyógyít, mint pl. görcs, láz, reuma, visszér. Újabban már egyéb fajokat is felhasználnak a Di Long készítéséhez.
A nálunk is gyakori Lumbricus rubellus, a Di Long alapanyaga (Forrás: Wikimedia Commons, Donald Hobern)
Aztán találkozhatunk más érdekességekkel is. A Lumbricus-tonik egy keverék, a hozzávalók pedig: Lumbricus-por, Atractylodes alba, Poria cocos és Acorus gramineus. A szer étvágyjavító, növeli a máj antioxidáns és detoxifikációs funkcióit.
És lássuk csak, milyen betegségeket gyógyíthatunk még gilisztákkal:
- vörös és feldagadt szemek: keverj gilisztaport teába, és idd meg;
- fülgyulladás: fújj gilisztaport a fülbe;
- a vizelés könnyítésére: italként;
- hereduzzanat: gilisztaport és földet kell a megfelelő helyre kenni;
- torokgyulladás: zúzz péppé 14 gilisztát, ezt használd a torkodra, aztán idd meg a főzetet;
- orsóférgesség: süss szárított gilisztákat, és edd meg;
- fejfájás: porítsd a pirított gilisztát, keverd gyömbéritallal, japán kontyvirág gyökérgumójának porával és vörös Poria porral, mindezt pedig friss gyömbérrel és japán macskamenta főzetével kell fogyasztani.
Di Long (Forrás: TCM Wiki)
Ázsiától Amerikáig
Talán nem meglepő, de Ázsia egyéb országaiban is fellelhető a gilisztával való gyógyítás a hagyományban. Mianmarban például a fogfájás gyógyítására ajánlják, ebben az esetben egy zárt edényben kell elhamvasztani az állatokat. Persze ez így valószínűleg nem túl finom, úgyhogy a receptúra szerint is javallott a jobb ízért tamarinddal és bételdióval keverni. A szülés utáni gyöngeségre sóval és hagymával forralják össze a gilisztákat, a tiszta folyadékot leszűrik és belekeverik a beteg ételébe. Mianmarban és Laoszban a himlő gyógyítására is létezik gilisztás recept. Először is vízbe kell áztatni az állatokat, ebben megfürdik a páciens. Ezt követően hevítik, porítják az állatokat, majd kókusz levébe keverik, ezt megissza a beteg. Állítólag rendkívüli módon felgyorsítja a gyógyulást, a halálozás valószínűségét pedig mintegy negyedére csökkenti.
Aztán nem is kell annyira a távoli keletre mennünk: Iránban is használták és mindenféle betegségeket gyógyító csodagyógyszerként tartották számon a gilisztát. Az epekő csökkentésére és megszüntetésére megsütötték és kenyérrel ették, sárgaságra pedig szárítva fogyasztották. A hamut rózsával olajba keverték és hajnövesztő szerként a hajra kenték.
Észak-Amerikában is felfedezhetjük a földigilisztákat a hagyományos gyógyászatban. A cseroki indiánok a tüskék kiszedéséhez összeaprított gilisztákból készítettek borogatást. A nanticoke indiánok pedig reumás fájdalmakra alkalmazták. Egy edénybe tették őket, amíg elpusztultak, majd a fájó ízületre kenték.
És tényleg használ?
Mindezt végigolvasva joggal vetődik fel a kérdés: vajon valóban hatásos lehet mindez? Lehet ennek bármi tudományos alapja? A gyógyszeriparban bevett gyakorlat, hogy a korábban, a hagyományos gyógyászat során használt szerekből vonnak ki hatóanyagokat, amelyeket aztán beépítenek a gyógyszerekbe. És miért pont a földigiliszták képeznének kivételt ez alól? Természetesen nem hagyta hidegen a tudományos világot a téma, és szerencsés módon egyre több kutatás foglalkozik a földigiliszták gyógyászati vonatkozásaival. Bizonyos gilisztafehérjék antibakteriális hatása már régóta ismeretes. Újabban pedig a giliszták testüreg-folyadékából és szöveteiből mutattak ki fibrinolitikus aktivitást.
A fibrinolitikus rendszer felel a fibrin lebomlásáért. A fibrin a véralvadásban kulcsszerepet játszó fehérje, gyakorlatilag a sebek első tömítőanyaga. Ugyanakkor a trombózis és érelmeszesedés kezdeti szakaszában is jelen van, így a gilisztákból kivont enzimek jelentős fejlesztést és előrelépést jelenthetnek e betegségek gyógyításában, megelőzésében.
Felhasznált irodalom
Bristowe, W.S. (1932): Insects and other invertebrates for human consumption in Siam. Transactions of the Entomological Society of London, 80: 387-404.
Grdiša, M., Mikecin, A-M. & Knežević, N. (2009): Fibrinolytic Enzymes from Earthworms. Dynamic Soil, Dynamic Plants, 3(2): 61-63.
Prabha, L.M. & Shathya S. (2014): Earthworm-An alternative approach to biomedicine. International Journal of Current Science, 13: 6-8.
Reynolds, J.W. & Reynolds, W.M. (1972): Earthworms in Medicine. The American Journal of Nursing, 72(7): 1273.
Shen, Y. (2013): Earthworms in Traditional Chinese Medicine. Zoology in the Middle East, suppl.2: 171-173.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
