Egy láb, ami átutazta a fél világot
A csomag tartalma: egy darab levágott, alkoholban úszó láb

A DNS-alapú vizsgálatok napjainkban már sok olyan kérdésre választ adnak, amelyeket korábban fel sem tudtunk tenni. Múzeumunk számos más neves intézmény mellett több éve részt vesz egy olyan nemzetközi programban, amely a genetikai erőforrások felhasználását és a genetikai információk zavartalan áramlását tűzte ki célul. A Global Genome Biodiversity Network (GGBN) programjához eddig a világ minden tájáról 87 intézmény csatlakozott, és már több, mint 1,5 millió DNS- és 350 ezer szövetmintát tettek elérhetővé tudományos kutatás céljából. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Egy friss példán keresztül bemutatjuk.

Írta: Németh Tamás és Vörös Judit

A szakember ahol tud, segít

Természetes dolog, hogy muzeológusok és biológusok gyakran együttműködnek olyan kutatótársaikkal is, akikkel nem azonos a szakterületük. A kölcsönös segítségnyújtás közös célt szolgál: a hazai és nemzetközi zoológia fejlődését, az állattani ismeretek bővítését – tehát a körülöttünk lévő világ jobb megismerését. A taxonómusok munkájának alapjai a gyűjteményekben őrzött és vizsgálható példányok. Ezért ha egy csigakutató bogármintákat gyűjt a Balkánon a bogarászok számára, vagy a bogarász közel-keleti kétéltűekkel gyarapít egy közgyűjteményt, akkor biztos, hogy előbb-utóbb akad szakértő, aki hálás lesz ezekért a mintákért. Az ilyen módon a Magyar Természettudományi Múzeumba (MTM) került, de nem feltétlenül herpetológusok által gyűjtött minták segítettek már például a kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius) európai állományai genetikai változatosságának felderítésében, vagy az eurázsiai varangyok evolúciós történetének feltárásában.

Egyes állatcsoportok – valójában a legtöbb – rendkívül nagy fajszámúak, így ahelyett, hogy olyan szakértők dolgoznának velük, akik minden fajt ismernek, specialisták foglalkoznak kisebb egységeikkel. A kölcsönös segítségnyújtás itt is érvényes, még abban az esetben is, ha a begyűjtött mintákat csak évtizedek múlva fogja olyasvalaki felhasználni, aki még meg sem született. Az MTM az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt fektet a modern, innovatív gyűjtemények fejlesztésre. Ma már több tízezer olyan szövet- és DNS-mintánk van, amelyek arra várnak, hogy a jelen vagy a jövő kutatói felhasználhassák őket. Sőt, nem egy olyan is akad, amely annyira különleges, hogy megkerülhetetlenné teszi gyűjteményeinket.

Libanoni bogárzsákmány

Múzeumunk 2015 óta tartó libanoni rovarászprojektjének hála, már négy alkalommal járhattak hazai rovarászok a közel-keleti országban. A gyűjtőutak rövid beszámolóit blogunkon is megírtuk. A legutóbbi útról – melyre 2018 nyarának közepén került sor – a késői, száraz és meleg időszaknak köszönhetően nem túl gazdag, ám annál értékesebb bogáranyaggal tértünk haza. Az egyik, a bogarászok szívét leginkább megdobogtató faj a déli ácscincér (Callergates gaillardoti) volt, mely nem hétköznapi módon került a szemünk elé.

nemeth_voros_dns_1.jpgDéli ácscincér (Callergates gaillardoti) természetes élőhelyén (fotó: Németh Tamás)

Augusztusban már nagyon kevés bogárfajjal lehet találkozni, akadnak azonban olyan bogarak, amelyek kifejezetten ekkor aktívak. Ezen a gyűjtőúton a késő nyári pattanóbogarak felkutatása volt a cél, tehát a megbízott kutató elsősorban ezekre koncentrált. Ám az elhivatott múzeumi ember nem mehet el „szó nélkül” olyan állatok mellett, melyekben ott rejlik a lehetőség, hogy valamikor, valaki, valamiért vizsgálni szeretné.

Így történt, hogy Észak-Libanon egyik védett területén, az éhdeni erdőben (Horsh Ehden Nature Reserve) a földre rogyott évszázados fenyőkön hatalmas kirepülőnyílásokat fedeztünk fel. Az akár két-három ujjnyi vastagságú lyukak minden kétséget kizárólag cincértől származhattak, még pedig nem akármilyen cincértől. A déli ácscincér az egyik legnagyobb őscincérféle (Prioninae), közeli rokona hazánkban is előfordul: a védett ácscincér (Ergates faber) többek közt a Fenyőfői Ősfenyvesben él nálunk, és akár négy centiméter hosszúra is megnőhet. Déli rokona a szakirodalom szerint 65 milliméteres testhosszával az egyik legnagyobb cincérfaj a régióban, kinyújtott csápjaival és lábaival pedig akár egy felnőtt tenyerét is átterpesztheti.

nemeth_voros_dns_5.jpgA kifejlett bogár testhossza több mint 6 centiméter is lehet (fotó: Németh Tamás)

nemeth_voros_dns_2.jpgAz éhdeni erdő: Horsh Ehden Nature Reserve, Libanon (fotó: Németh Tamás)

Az idős fenyőtuskókon díszelgő röplyukakról azonban kiderült, tavalyi bogaraktól származtak. Ez a faj nagyon késői időpontban rajzik: akármennyire is szokatlan, az adott évi nemzedék mélyen a törzsekben rejtőzik még augusztus elején is. Ezeket a korhadt rönköket megbontva jó pár órányi munkával előkerültek a cincér nem hétköznapi méretű lárvái és bábjai is. Az átalakulás határán lévő bábok műanyag edényekbe kerültek, és türelmesen várták, hogy bogárrá változhassanak. Pár héttel az út után, a bábokat óvatosan hazaszállítva, az MTM Bogárgyűjteményében elő is bújt néhány hatalmas déli ácscincér.

nemeth_voros_dns_3.jpgA déli ácscincér hatalmas lárvái korhadó fenyőtuskókban fejlődnek (fotó: Németh Tamás)

nemeth_voros_dns_4.jpgA cincér pár hetet tölt bábállapotban, mielőtt bogárrá alakulna (fotó: Németh Tamás)

Mivel múzeumunk ez idáig csupán néhány, közel száz évvel ezelőtt gyűjtött példányt őrzött, ezek a nem mindennapi cincérek értékes részei lettek a Bogárgyűjteménynek. Az egyik példány egyik lábát pedig tiszta alkoholban helyeztük el, hogy a Genetikai Erőforrások Gyűjteményét gyarapítsa. Adatait rögzítettük a részletes adatbázisban, amely később elérhetővé válik a GGBN portálon.

Fél lábbal Amerikában

A történet itt be is fejeződhetne, ám a nemzetközi rovarászat forgatókönyvírója másként gondolta ezt. Februárban levél érkezett az amerikai Harvard Egyetem egyik doktoranduszától. A fiatalember őscincérfélék rokonsági kapcsolataival és elterjedésével foglalkozik. Némi netes keresgélés után talált ránk, és mint kiderült, befejezésre váró, a cincérek leszármazási viszonyait fejtegető munkájához egyetlen faj mintája hiányzik, ez a faj pedig nem más, mint a déli ácscincér. Örömmel tudattuk vele, hogy van szövetmintánk a kívánt fajból, és készen állunk elküldeni neki.

nemeth_voros_dns_6.jpgAz alkoholban tárolt, értékes cincérláb (fotó: Németh Tamás)

Mivel a Bogárgyűjtemény elsődleges célja a gyűjteménygyarapítás, mindössze egyetlen cincérlábat áldoztunk fel a szövetminta-gyűjtemény oltárán, így a lábról két kisebb darabot választottunk le. A nagyobb részt megtartottuk későbbi felhasználásra. A levágott kisebb darabok pedig megkezdhették második repülőútjukat az óceánon át nyugatra.

Alig várjuk az amerikai kolléga tudományos közleményét, melyhez fél lábbal mi is hozzájárultunk.

 nemeth_voros_dns_7.jpg

 

 

Digitalizált, metaadatolt műtárgy: a déli ácscincér (Callergates gaillardoti) hím példánya a Bogárgyűjteményből (fotó: Németh Tamás)

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr4614814992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

plokmi 2019.05.11. 14:22:29

Én azért kíváncsi lennék, egy fordított helyzet kimenetelére.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása