Kiegyenlített küzdelemben az Év Vadvirága 2018-as címet a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) nyerte el. A szavazás során végig tartotta első helyét a szintén rengeteg szavazatot kapó fehér tündérrózsa (35%) és az apró nőszirom (29%) előtt.
Kornistárnics becsukódva
A kornistárnics Európa nagy részén jelen van, areája egészen Szibériáig húzódik. Élőhelyeinek kiszáradása és átalakulása miatt mindenütt visszaszorulóban van, emiatt védett többek között Lengyelországban, Olaszországban, Romániában és Svájcban is. Németországban már 1980-ban az év vadvirágává (Blume des Jahres) választották. Hazánkban 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.
A kornistárnics ábrája a Pflanzenleben des Schwarzwaldes című kötetben (1927)
Hazánkban a hegy- és dombvidékeken, valamint az alföldeken is szórványos, hiányzik a Tiszántúl és a Dél-Dunántúl nagy részéről. Kiszáradó lápréteken, hegyi- és mocsárréteken fordul elő. Az utóbbi 50 évben számos korábbi lelőhelyéről – többnyire élőhelyének megszűnése vagy átalakulása (kiszáradása, cserjésedése) miatt – eltűnt.
A kornistárnics élőhelye Tát mellett (fotó: Barina Zoltán)
A tompás csúcsú levelei szálasak, csak az alsók szélesebbek, ezért virágtalan állapotban hajtásai beleolvadnak a környező gyepbe. Virágzó állapotban azonban messziről felhívja magára a figyelmet akár 5 cm-t is elérő, sötét égszínkék virágaival.
Népi elnevezései között ismert a tüdőtárnics vagy tüdőfű és a rettegőfű is. A rokon sárga tárnics (Gentiana lutea) régtől ismert gyógynövény. Gyökerét gyűjtötték és használták annak serkentő, étvágygerjesztő hatása miatt. A kornistárnicsot egykor tüdőbaj gyógyítására is használták.
Júliustól szeptemberig virágzik, de egyes virágzó példányaival októberben, sőt akár november elején is találkozhatunk.
A kornistárnics ábrázolásai belga, cseh, mongol és német bélyegeken
Sárga tárnics a Grammos hegységben (fotó: Barina Zoltán)
100 évvel ezelőtt, 1918. szeptember 9-én Jávorka Sándor a mai Albánia és Koszovó határán fekvő szerpentindombok nedves mélyedéseiben gyűjtött egy tárnicsot, melyet később a kalandos életű albanológus és paleontológus, Nopcsa Ferenc tiszteletére Gentiana nopcsae néven új fajként írt le. Ez az akkor újnak tartott növény valószínűleg a kornistárnics egy nyúlánkabb, szélesebb levelű alakja.
A kornistárnics kizárólagos tápnövénye a szürkés hangyaboglárkának (Maculinea alcon alcon), mely boglárkalepke a tárnics virágzatára petézik, kikelő hernyója pedig vöröshangyák fészkébe költözik, ahol a hangyák etetik őket. Speciális életmódja miatt igen ritka faj.
Szürkés hangyaboglárka kornistárnicson (fotó: Jan Fischer Rasmussen, forrás: https://www.flickr.com)
Barina Zoltán (MTM, Növénytár)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
