A Magyar Természettudományi Múzeum Mátra Múzeuma ebben az évben ünnepli létrejöttének 130., újranyitásának 60. évfordulóját. A születésnap alkalmából „Gyűjtők és gyűjtemények” címmel nyílt kiállítás 2017 szeptember 23-án az Orczy-kastélyban Gyöngyösön. A hatvan év eseményeit és jelentősebb eredményeit a múzeumpedagógia, a helytörténeti, vadászattörténeti, valamint természettudományi gyűjtemények (őslény, puhatestű, rovar, gerinces, növény) anyagaival bemutató tárlat 2018. január 31-ig tekinthető meg. Alább a rovartani részt apróbb részleteiben is bemutató fényképekkel szeretnénk kedvet csinálni a kiállítás megtekintéséhez.
Írta és a kiállítás rovaros részét rendezte: Kovács Tibor (MTM Mátra Múzeum, Rovargyűjtemény)
Fotók: Magyar Balázs (MTM Mátra Múzeum)
A Mátra Múzeum rovargyűjteményének alapítása Jablonkay József nevéhez fűződik, aki 1963. július 1-én (68 évesen) az egri Dobó István Vármúzeumba került, mint rovarkutató. Átvette a Reskovits Miklós adományából és Kmetty Rezső hagyatékából származó 8700 darabból álló vegyes rovaranyagot és megmentette a pusztulástól Kempelen Radó XIX. századi lepke és bogárgyűjteményét. Fáradhatatlan gyűjtő és preparáló munkásságának eredménye a több mint 100 ezres példányszámú rovaranyag, amely a múzeumba került.
A rovargyűjteményeket bemutató kiállításrész
A gyűjtemény jelenleg két fő részből áll. Az egyik a rovarfiókokban tárolt „száraz” anyag, amely több mint 260 ezer példányt tartalmaz, a másik pedig az alkoholos anyag több, mint 10 ezer darab fiolával.
Az alkoholos anyag legjelentősebb része a magyarországi kérészlárva-gyűjtemény 7710 fiolával.
A teljes anyag az elmúlt 20 év gyűjtéseinek eredménye, hasonlóan az álkérész- és tegzeslárva- és imágógyűjteményhez. Az álkérész- és tegzesanyag néhány balkáni és ázsiai típuspéldányt is tartalmaz, amelyek a lapján a faj tudományos leírása történt.
A gazdag anyag kiemelkedő gyűjteményrészei: Buschmann Ferenc hazai molylepkéi, id. Kovács Tibor levéltetvésző fürkészdarazsai, Podlussány Attila 50000 példányos bogárgyűjteménye, Tóth Sándor hazai légy anyaga, a magyarországi szitakötők és lárvabőreik, valamint a cincérrágáskép-gyűjtemény.
Rovardobozok a kiemelkedő gyűjteményrészekből
Tudománytörténeti érdekesség Kempelen Radó (1815–1892) pénzügyi tanácsos gyűjteménye, amely a múzeum legrégebbi rovaranyagát tartalmazza. A 20 éven át tartó gyűjtéseinek eredményét (8886 bogár és 3522 lepke példány) 1886-ban az egri Ciszterci Főgimnázium szertárának ajándékozta, onnan került múzeumunkba.
A gyűjteményben a legteljesebb Kárpát-medencei kérészlárva-anyag található, és kilenc európai országból vannak itt kérészfajok elsőként gyűjtött bizonyító példányai is. A gyűjtemény jelentőségét bizonyítja, hogy az “Európa kérészei” (Bauernfeind & Soldán 2012) című könyv 17, az MTM Mátra Múzeuma kérészgyűjteményére hivatkozó cikket tartalmaz a tanulmányozásra kölcsönzött példányokon és fotókon kívül. Közép-Európa kérész lárváinak határozójának (Bauernfeind & Lechthaler 2014) a köszönetnyilvánításában pedig az szerepel, hogy a határozó nem jöhetett volna létre az MTM Mátra Múzeuma segítsége nélkül.
Az elmúlt négy évben jött létre Batanta, az Indonéziához tartozó Nyugat-Pápua sziget szitakötőinek lárva-, lárvabőr- (exuvium) és imágógyűjteménye. Az anyag nemzetközi szinten is kiemelkedő, az eddigi 57 fajból 5 újként lett leírva, begyűjtött példányaik egyedül múzeumunkban találhatók meg a Földön.
A kiállításban a gyűjtéshez és a tudományos munkához használt néhány eszközt is megismerhetnek a látogatók. Fénycsapda és boroscsapda pórul járt rovarokkal
Rovarkeltető edény a kikelt ködfoltos cincérrel (Mesosa nebulosa)
"Akik" előkerülnek az odvakból
A kiállítás Rovargyűjteményeket bemutató részében nemcsak a gyűjtemény kincseit, hanem a hozzájuk kapcsolódó kutatási tevékenységet is megismerhetik a látogatók.
Vízi rovarok faunisztikai, ökölógiai és taxonómiai kutatása Magyarországon és a Balkánon
Napjainkban súlyos környezeti problémái (globális felmelegedés, vizek drasztikus hidromorfológiai átalakítása, erőteljes szennyezés) a vízi ökoszisztémák dinamikus egyensúlyának megváltozásához vezetett. A negatív tendenciákat többek között azok a rovarcsoportok jelzik, melyek nagyon érzékenyek a víz állapotában beálló változásokra, például a kérészek (Ephemeroptera), a szitakötők (Odonata), az álkérészek (Plecoptera) és a tegzesek (Trichoptera). A faunisztikai és ökológiai kutatásaink kiegészülnek bizonyos csoportok (Plecoptera: Besdolus, Perlodes) molekuláris taxonómiai vizsgálatával.
Batantáról származó szitakötők és tegzesek faunisztikai és taxonómiai vizsgálata
A Batanta szigetén végzett korábbi fénycsapdás Trichoptera mintavételek 2014-től kiegészültek a különböző vízterek melletti lámpás-lepedős gyűjtésekkel, illetve az Odonata fauna kutatásával.
A tudományra új fajok száma a tegzeseknél több, mint 150, a jóval kutatottabb szitakötőknél három..
A nagyfejű csajkó (Lethrus apterus) populációbiológiájának és szaporodási rendszerének vizsgálata
A nagyfejű csajkó populációbiológiájának és szaporodási rendszerének vizsgálata segíthet a Magyarországon védett faj állományainak megóvásában (konzervációbiológia). A munkához kapcsolódik a hazai elterjedési adatok összegyűjtése és új élőhelyek felkutatása is.
Xilofág és szaproxilofág bogarak faunisztikai, ökológiai és taxonómiai vizsgálata Magyarországon és a Balkánon
A xilofág és szaproxilofág bogarak faunisztikai, ökológiai és taxonómiai kutatatása számos természetvédelmi szempontból kiemelkedő fajt érint. Bizonyos fajok hazai állományai – hasonlóan a vízi rovarokhoz – európai szempontból is nagyon fontosak. Ezek ismerete, védelme elengedhetetlen feladatunk.
Tablók a kiállításban
Mindenkit szeretettel várunk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
