MNMKK - Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A német, az angol, és még jó néhány nyelv megkülönbözteti a faanyagot és az élő fát (Holz – Baum, wood-tree). A magyarban a fa szó az élőlényt és a nyersanyagot egyaránt jelenti, sőt, szimbolikus jelentése is van, lásd fafejű, fapofa, fa… A szegénységet, egyszerűséget is jelképezheti (…de nekem / hogy nincsen / fából van a kilincsem; favilla, fakanál, fatányér...).

Fesztiválunk alatt ilyen „fafesztivált” értsen a Kedves Olvasó, egyszerűt, de a szegénység azért nem jellemezte. Időszakos kulturális esemény volt, a szó szótári értelmében, ám egyetlen helyszínen, önkéntesek által kitalált program. Az ősz és a fa körül forgott minden, az előbb említett tág értelmezésben.

Vásárhelyi Tamás beszámolója

Az útlevél. Minden állomáson lehetett rá pecséteket gyűjteni

Október 28-án szombaton a Magyar Természettudományi Múzeum látogatói útlevelet kaptak, ha volt kedvük 6 állomáson szórakozva tanulni. Az állomásokat az ELTE Természettudományi Karának tudománykommunikáció mesterszakos hallgatói, illetve a Pedagógiai és Pszichológiai Karának múzeumpedagógiai szakképzésben részt vevő hallgatói (összesen 11-en) és családtagjaik, barátaik állították ki, nagyobb részben hozott anyagból. Közönségünk nem is gondolta volna, hogy ennyi kérget lehet lehúzni a fákról. Kezdjük mindjárt a fával az élőlénnyel. Kedves Olvasó, jön egy kis tudomány, és ugye jöhetnek fejtörők is, amilyenekkel a látogatóknak kellett megbirkózniuk?

Apropó fejtörő: akik végigcsinálták a túrát, apró ajándék mellé egy szem diót is kaptak. Ha akarták, készségesen megtörtük a fejükön fakalapáccsal. A javaslattól mindenki megijedt, persze, de szerencsére voltak bevállalósak. A fejükre egy kétkilós betontömböt eresztettek, ők fogták két kézzel, és (egyszerűen szólva) a kalapács ütését felvette a betontömb tömege, a fejükön csak apró lökést éreztek, tehát senkinek sem lett baja tőle. Mindenki örült viszont a meglepő tapasztalatnak, volt aki újrázott.

Gyerekek is, felnőttek is töprengtek a megoldásokon

A múzeum Műhelytitkok sorozatában, az év elején eltervezett menetrend szerint, múzeumi kutató kolléga a növénypréselés titkaiba avatta be az érdeklődőket. Ő is beszállt azonban a játékunkba, és hozott rejtvényt is. A gyűjteményben megtalálható, kész herbáriumi lapok közül válogatott össze hármasokat, fás és lágyszárú növényi kvízeket, és egy fafaj, a korai juhar tavasszal, nyáron és ősszel gyűjtött mintáját. A gyűjtési adatokat természetesen letakarta. Az Ősz van állomáson a látogatóink dolga volt ezeket időrendben rakni. És most az Olvasó dolga, ha szereti az ilyen rejtvényeket. Egykettőre megmondhatja, hogy egy-kettő-három, vagy más a sorrend.

Melyik a helyes sorrend?

Ez így most csak játék. Egy gyűjtemény sok herbáriumi lapjának, az azokon feljegyzett gyűjtési időpontnak segítségével azonban pontos adatokat lehet arról nyerni, hogy egy adott növényfaj az év melyik periódusában milyen állapotban van éppen, mikor fakad a lombja, virágzik, mikor érlel termést (fenofázisokról beszélnek a kutatók). Ugyanez másfajta gyűjteményben is működik. Elegendő számú rovarpéldány esetén egy faj fejlődésmenete is megismerhető a gyűjteményekben lévő példányok gyűjtési adatainak segítségével. Így lehetett régen megmondani például azt, hogy mikor várható egyes kártevők rajzása.

A fák a mérsékelt égövön évről-évre szakaszosan vastagszanak. Az elvágott fa felületén az éves növekedés évgyűrűk formájában látszik. Tavasszal sok vízre és ásványi sóra van szüksége az odafent lévőknek, rügyeknek, virágoknak, a rengeteg új levélnek. Ezt a fatestben friss, tiszta, tágabb függőleges csövecskéken keresztül kapják meg az odalent lévőktől, a gyökerektől. A csövecskéket a háncs alatt lévő ún. kambium növeszti. Később elegendő szűkebb átmérőjű csövecskéket fejleszteni, és a fa ilyeneket növeszt, mert ezekben relatíve több az anyag, tehát a fatest szilárdítását fogják inkább szolgálni, mert ha nem is nőnek az égig, de mennél közelebb kell jutniuk a fényhez, és a viharokat is ki kell (mostanában néha kellene) állniok. A kétféle (világos és sötét) gyűrű jelez egy évet.

A Mi fán terem a dendrológia? állomáson (a kiállítótérben a 200 éves bükkfa közelében) az évgyűrűkkel is foglalkoztak, dobókockás játék és a dendrológiai kormeghatározás egyszerű magyarázó játéka segítségével. (A dendrológia a fás testű növényekkel foglalkozó tudomány.) Itt egy valódi fa-metszet segítségével adtunk fel rejtvényt: Hány éves Hajnalka?

Hány éves Hajnalka?

A fa élőlény állomáson – a Sokszínű élet című kiállítás erdei szakaszánál – éltek a téma rengeteg lehetőségével, a fafajok bemutatásától a fákat fogyasztó, fákon élő lényekig, és láttatták a fától az erdőt is. Ragadjuk ki a fában fejlődő nagy szarvasbogarat, aminek a szarva nem is szarv. Hanem a hímeken a megnagyobbodott rágó (a szájszerv része). Ugyanúgy a nőért való küzdelemben használja, mint a szarvas az agancsát. De ezzel nemcsak öklelőzni lehet, hanem derékon is ragadhatja az ügyesebbik a másikat, és ledobhatja a fáról, így távolítva el a riválist szíve hölgye közeléből. Itt a méret lényeg. Elképesztően különböző méretű rágókat lehetett kézbe venni. Hiszen ki fél egy halott bogártól?

Két asztalt töltenek meg a látni-, tapasztalni és megérteni valók

Szarvasbogár-puzzle

Csak megkérdezem, a szájszerv egy másik darabjára utalva: tudta a Kedves Olvasó, hogy a szarvasbogár nyelve szőrös? Pfúj? Inkább praktikus, ha valaki nagyobb korty fanedvet akar felitatni vele (hogy azután lenyelje). Ezt mikroszkópon át tanulmányozni is lehetett. Ízekre szedett szarvasbogár-képet lehetett összerakni, össze lehetett illeszteni elhullott szarvasbogarak testrészeit, vagy épp sorba rakni a fatestben fejlődő rovar életszakaszait. Imágó, báb, pete, lárva, hogy is jönnek ezek?

Aki most nem rakta sorba fejben a rovarélet állomásait, az is tovább olvashat. Ilyen egy könnyű fesztivál-program, nem kell mindenből fogyasztani.

Minden kisgyerekes család leragadt a Kreatív sarokban. A most, ősszel szedhető termésekből lehetett mindenfélét kreálni, lehullott falevelekkel festeni, vagy belőlük kollázst készíteni. Makk Marci (Kipkopp) csak egy volt a sokból. Vadgesztenye, fenyőtoboz, dióhéj, mogyoró, a csörgőfa termése mind-mind kézbe került, a kedves gyermeki (és szülői) készítmények pedig egy asztalon várták, hogy a kalandtúra végén hazavigyék őket. Az útlevélen természetesen saját kezűleg készített pecséttel igazolták a jelenlétet: krumpliból kivágott falevél formával. Tessék odahaza kipróbálni, félbe vágott krumpliból, almából, sárgarépából faragni bélyegzőt, és vízfestékkel nyomtatni. Ez virtuálisan nem átadható, remek családi szórakozás.

Az egyik kreatív asztal, ahol falevél-festés zajlott

Könnyebb feladat: előszúrkált gesztenyéből süni

A juhar termése remek légcsavar-elem, hiszen alakja hasonlít a légcsavaréra. Maga is pörög, amíg lassan leesik a fáról, így messzebbre juthat el a szél szárnyán, sikeresebben terjesztheti a fajt. Ezt kicsit nehezebb volt elkészíteni

A fa kedves (anyag). Ez volt a következő, a fával mint nyersanyaggal foglalkozó állomás neve. Alapvetően kétféle módon érzékeltették ezt: fából készült hangszerek és gyermekjátékok sokaságával. Innen is, mint a Kretaív sarokból, időnként el kellett noszogatni a Nagyérdeműt, hogy más állomásokra is kukkantson be.

Fából készült hangszerek, hangkeltő eszközök, és természetes, hangot adó tárgyak

Játékok fából, tobozból, gallyból, levélből, termésből

Egy komoly, tudományos múzeumban elegendő dolog mindössze játszódni, szórakozni? Az egyik tanulási elmélet szerint az ember ésszel-szívvel-kézzel tanul (kognitív, affektív és motoros tanulásról beszélnek a szakemberek). Itt kézzel és szívvel lehetett megtapasztalni – a műanyag játékok mindent elárasztó özönében, tessenek csak bemenni egy játékboltba és körülnézni, a színvilágot is mélyen átélve – hogy a fát milyen jó megfogni, hogy mindenféle fának más hangja van, hogy egy termés önmagában is lehet csörgő, hogy a legegyszerűbb eszközökből is lehet remek játékot csinálni, akár fejlesztő játékokat is. Nem is beszélve a kész játékokról, köztük a facsigáról.

Meddig lehet egy-egy darabot elvenni az Egészből?

Ezt az élményt sem lehet virtuálisan átadni. Helyette inkább megemlítem a legkomolyabb játékot, az ökoszisztéma-dzsengát-t. A dzsenga nagyon precízen megmunkált, egyforma lapos építőkockák sokasága. Magas tornyot kell belőlük építeni, azután a játékosok addig húzogatják kifelé egyesével a darabokat, amíg a torony le nem dől. Itt azonban minden egyes elemnek neve is volt, valamilyen élőlényé vagy élőlénytípusé. Az erdőt, az erdei ökoszisztémát alkotó lényekről volt szó: bükkfa, juhar, cserjék, lágyszárú növények, gombák, madarak, pókok, bogarak, szúnyogok, poloskák. Növények nélkül nincs erdő, rovarok nélkül nemigen vannak virágos növények, rovarok és gombák nélkül nem bomlanak el a holt növényi és állati anyagok. Mi történik, ha valamelyiket eltávolítjuk az erdőből? Meddig lehet egyes elemeket kihúzni, hogy az erdő még erdő maradjon, azaz a dzsenga össze ne omoljon? Szívdobogást kapott, akinek a keze alatt már nagyon ingott, és megállt benne az ütő, akinél összedőlt. Aki akarja az az eszét is használhatja.

Észrevette, Kedves Olvasó, hogy hirtelen jelen időbe váltottam? Most pusztulnak a fajok, most gyérülnek, romlanak az erdők és más ökoszisztémák. Meddig tolerálja ezt a földi élővilág egésze? Érdemes kockáztatni, vagy sürgősen vegyünk vissza a természet gátlástalan használatából? „Nem mese ez, gyermek!” – a játék egyszerre komolyra fordult. Nem élhetünk mi sem a természet és benne a fák nélkül.

A fák összenőttek a kultúránkkal, erről szólt az utolsó állomás: A fa mint szimbólum. Ez ikonikus tárgy társaságában volt. Van nekünk egy kockás pitonunk (Python reticulatus). Xántus János hozta haza a Kiegyezés után egy távolkeleti expedícióról. Osztrák parancsnok alatt indult el, de elégedetlen volt avval, hogy lenézték a magyarokat, otthagyta őket, és egyedül fejezte be hároméves gyűjtőútját. A remekbe készült példányt Őry Sándor legendás preparátorunk készítette évtizedekkel ezelőtt, a kígyó egy nagy fatörzsön tekereg, látványosan. Ez így, ugye, kimeríti egy ikonikus preparátum kritériumait, a hüllővilág és a múzeum nagyjait is befoglalva.

 Egyetlen alma a kígyó testhajlatában teljesen átértelmezte a tárgyakat, az Édenkert kígyójává és a tudás fájává váltak

Kisebbek terméseket és leveleket párosíthattak ezen az állomáson, közben okosan beszélgetve olyan fákról, mint a (bibliai) fügefa, a (heraldikus) tölgy, a (karácsonyi) fenyőfa, vagy a lepényfa (Krisztustövis).

Tényleg szúr az ijesztően kinéző töviskoszorú?

Nagyobbaknak kvíz jutott: fákkal kapcsolatos szólásmondásokat kellett értelmezni, vagy másfajta szólásmondások között a párjukat megkeresni. Egy-egy tucat volt ezekből. Most utolsó rejtvényünkben tegyenek próbát hattal-hattal. Melyik fás szólásmondásnak melyik a jelentése? (A megfejtéseket a cikk végén találják, de nem ér előre megnézni.)

A program közreműködői voltak, a háttérben segítő múzeumi kollégákon kívül: Devescovi-Iuga Daniela, Földi Péter, Györfy Borbála, Dr. Holland Katalin, Kollárné Tóth Annamária, Kondor Boglárka, Kovács Dóra, Mayer Adél, Pál Réka, Dr. Somlyay Lajos, Suba Eszter Leona, Székely Ágnes, Dr. Vásárhelyi Tamás, és barátok, családtagok.

A szólásmondás-játék megfejtése: