A múlt héten kaptuk a tragikus hírt, miszerint október 11-én holtan találták nottinghami otthonában Jeremyt, Nagy-Britannia leghíresebb csigáját.

Írta: Fehér Zoltán (MTM, Puhatestűek Gyűjteménye)

Jeremy, a celebcsiga (angolul shellebrity) története nagyjából egy éve kezdődött, ekkor bukkant rá a Natural History Museum egy nyugalmazott kutatója London környéki kertjében. Az állat a márványos éticsiga ( Cornu aspersum) nevű faj képviselője, amely Nagy Britanniában egyáltalán nem számít ritkának. A nyugdíjas muzeológus felfedezése nem is ettől érdekes, hanem attól, hogy az általa fogott példány héja egy nagyon ritka mutáció folytán az óramutató járásával ellentétesen (azaz balra) tekeredik. Normálisan ennek a fajnak a héja, akárcsak a mi éticsigánké és általában a csigák többségéé, az óramutató járásával megegyező irányba (azaz jobbra) csavarodik.

A balmenetes példány, amely az ismert baloldali politikus, a Munkáspárt jelenlegi vezetője, Jeremy Corbyn után kapta a nevét, hamarosan a Nottinghami Egyetemre került. Az ott dolgozó Angus Davison, aki a csigatekeredés genetikájának ismert szakértője, ki akarta használni a lehetőséget, hogy létrehozzon egy olyan tenyészetet, amely a balra tekeredés génjét hordozó csigákból áll, és amelynek segítségével majd behatóbban lehet tanulmányozni a csavarodást meghatározó gén hatásmechanizmusát.

Jeremy (Fotó: Angus Davison jóvoltából)

A tenyészet létrehozása azonban komoly gyakorlati akadályba ütközött. Mivel Jeremynek nemcsak a héja tekeredik a megszokottal ellentétes irányba, hanem maga az állat felépítése is tükörképe normális társaiénak, páratlan szervei, így az ivarszervei is az ellentétes oldalon helyezkednek el. Emiatt Jeremy számára szinte lehetetlen volt egy jobbra tekeredő fajtársával párosodni. Dr. Davison és csapata ezért a közösségi médiában arra kérték az embereket, hogy segítsenek Jeremynek egy hozzá hasonló mutáns partnert találni.

Köszönhetően a médiavisszhangnak egy hónapon belül nem is egy, hanem két balra tekeredő társat is felhajtottak Jeremy számára. Egyikükre, akit Lefty-nek kereszetlek, Ipswichben bukkantak, a másik, aki a Tomeu nevet kapta, Mallorcáról érkezett. Tomeut egy olyan csigafarmon fedezték fel, ahol étkezési célra tenyésztenek csigákat, így nem túlzás azt mondani: hajszálon múlott, hogy a mára világhírűvé vált Tomeu ne egy mallorcai fazékban végezze földi pályafutását.

Jeremy  és Lefty (jobbra) (Forrás: https://www.theguardian.com/world/2017/oct/20/snail-in-the-coffin-left-coiling-mollusc-jeremy-dies-after-finding-love)

2016 őszén, miután Lefty és Tomeu Nottinghamba érkezett, a pároztatási kísérleteket azonban nem koronázta siker. Abban bízva, hogy a tavaszi ébredést követően nagyobb kedvük lesz a párzáshoz, ahogy az egyébként természetes körülmények között is lenni szokott, mindhárom állatot hűvös, sötét helyen, egy hűtőszekrényben hagyták téli álomba merülni. A tavaszi ébredés valóban meghozta a párzási kedvet, azonban kezdetben, legalábbis Jeremy szempontjából, a dolgok nem a legmegfelelőbben alakultak. Eleinte úgy tűnt, hogy Lefty és Tomeu egymást választják, és Jeremy lesz e furcsa szerelmi háromszög hoppon maradt tagja. Azután hogy Lefty és Tomeu kapcsolatából a második fészekaljnyi kiscsiga is kikelt, Lefty visszatért ipswichi gazdájához.

Lefty és Tomeu párosodás közben (Fotó: Angus Davison jóvoltából)

Azt, hogy ebben mennyire játszott szerepet a „ha ló nincs, szamár is jó” elv, inkább ne feszegessük. A lényeg az, hogy idén augusztusban végül Jeremy is révbe ért. Miután háromszor is párosodott Tomeuval, ez utóbbi petéket rakott, amelyek október 6-án, éppen csak pár nappal az apai örömökbe frissen belekóstolt Jeremy tragikus kimúlása előtt keltek ki. Bár a tüdőscsigák hermafroditák (hímnősek), azaz egyszerre vannak hím és női ivarszerveik, egy-egy konkrét párzás során az egyik állat a hím, a másik a női szerepet játssza, úgyhogy joggal tekinthetjük ebben az esetben Jeremyt az apának.

Jeremy, nem sokkal halála előtt az egyik utóddal (Fotó: Angus Davison jóvoltából)

Ballada is született Jeremy-ről, miután hoppon maradt a szerelmi háromszögben

A történet mexikói szappanoperákat megszégyenítő fordulatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a hagyományos és az online média nagy figyelmet szenteljen Jeremynek és társainak, de nem árt, ha tudjuk, milyen tudományos célja volt valójában az egész történetnek.

Dr. Davison és csapata nemrég fedezték fel egy másik csigafajnál azt a gént, amelyik szerintük meghatározza a héj tekeredési irányát. Azt állítják, hogy más állatoknál és az embernél is ugyanez a gén lehet felelős a testi aszimmetriákért. Így ennek a génnek a behatóbb ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy jobban megismerjük azokat a mechanizmusokat, amelyek az egyedfejlődés során a páratlan szervek elrendeződését alakítják. Reményeik szerint a Jeremy, Lefty és Tomeu utódaiból létrejövő, mutáns gént hordozó tenyészet fontos eszköz lesz majd az ilyen irányú további kutatásaikhoz.

A csigák tekeredési irányának (kiralitás) nemcsak fejlődéstani, hanem evolúcióbiológiai szempontból is vannak érdekes vonatkozásai. Bár a legtöbb csiga esetében, a márványos éticsigákhoz hasonlóan, a balra tekeredő egyedek egészen különleges kivételnek számítanak, előfordulnak olyan fajok vagy nemzetségek, amelyeknél teljes populációk (az egy helyen előforduló összes egyed) tekerednek ellentétes irányba. A nálunk is gyakori zebracsigának (Zebrina detrita) például van egy ilyen, kizárólag balra tekeredő példányokból álló populációja, amelyet a Magyar Természettudományi Múzeum egyik 2007-es albániai expedíciója fedezett fel. Ezekre a normálisaktól elszigetelt, ellentétes csavarodású populációkra sokan a fajkeletkezés hosszú útján éppen csak elindult, de már önállósodni kezdő alfajokként tekintenek. A fent említett albániai balos zebracsigát is külön alfajként írták le, nevét (Zebrina detrita sallake) onnan kapta, hogy a tiranai fiatalok szlengjében a sallakë balkezest vagy balf…ácánt jelent.

Balra tekeredő zebracsigák (Zebrina detrita sallake) a közép-albániai Gropë hegységben

A csigák kiralitásával foglalkozó kutatók számára Erdély igazi aranybánya, ugyanis Európában egyedülálló módon itt két olyan csiganemzetség is előfordul – az ólomszínű orsócsigák (Alopia) és az erdélyi csavarcsigák (Mastus) –, amelyeknél számos ellentétes csavarodású populáció ismert.

Két ellentétes tekeredésű orsócsiga a királykői Riu-völgyben (a balos Alopia lischkeana boettgeri, a két jobbos Alopia lischkeana cybaea)

Egy, jelenleg a Magyar Természettudományi Múzeumban futó projekt ezeknek az erdélyi csigáknak a törzsfáját rekonstruálja molekuláris módszerek segítségével. Többek között arra keressük a választ, hogy a csavarodási irány váltása a fent említett genuszoknál csak egyszer vagy egymástól függetlenül több alkalommal jött létre, hogy mekkora filogenetikai távolságok vannak a balos és jobbos populációk között, illetve hogy lehetséges-e köztük génáramlás. Reményeink szerint ez segíteni fog abban, hogy jobban megismerjük, milyen szerepet játszanak a fajkeletkezésben az olyan hirtelen bekövetkezett fenotípusos változások, mint amilyen a csavarodási irány megváltozása.