2016 decemberére elkészült az európai egyenesszárnyúak vörös listája. Az értékelések eredménye meglehetősen sötét képet fest, jelenleg ez a rovarrend vezeti a kontinens leginkább veszélyeztetett szárazföldi élőlénycsoportjainak listáját.

Írta: Puskás Gellért és Szövényi Gergely

A természeti értékek megőrzésére létrehozott nemzetközi szervezetek közül kiemelkedik az 1948-tól működő Természetvédelmi Világszövetség (IUCN). Egyik legismertebb tevékenysége a kihalással veszélyeztetett fajok vörös listájának összeállítása. A röviden csak Vörös Lista vagy Vörös Könyv néven emlegetett jegyzék azonban sokkal több egy egyszerű fajlistánál. Egy szigorú szabályok szerint végzett értékelési folyamat eredményeképpen ugyanis minden faj esetében megmutatja, hogy mekkora a kipusztulásuk kockázata. A Földön ma élő és a közelmúltban élt összes élőlény besorolható az alábbi kategóriák valamelyikébe:

Az IUCN Vörös Listájának kategóriái

Az értékeléseket az adott fajt legjobban ismerő szakértők végzik szigorú protokoll szerint, ezért a lehető legkevesebb bennük a szubjektív elem. Ezek a hiteles, ráadásul egymással összehasonlítható elemzések ezért a legáltalánosabban használt források a fajok veszélyeztetettségére vonatkozóan.

Az egyes fajok globális értékelése mellett – kissé eltérő protokoll alapján – országos vagy regionális vörös listák is készíthetők. Ilyen, európai szintű lista elkészítésére vállalkozott az elmúlt években egy 150 kutatóból álló szakértői csoport. A cél a kontinens egyenesszárnyúinak, vagyis az Orthoptera rovarrend – a szöcskék, a tücskök és a sáskák – összes fajának természetvédelmi értékelése volt.

A grandiózus munkát Axel Hochkirch, a Trieri Egyetem professzora irányította. Több műhelytalálkozó segítette a hatékony munkát, amelyeken számos ország szöcskészei vettek részt. Egy erre a célra létrehozott levelezőlistán pedig két évig szinte napi kapcsolatban voltak a kutatók, így gyűlt össze az értékelések alapjául szolgáló rengeteg adat.

A mindössze az albán kikötőváros, Durrës környékének homokdombjain élő nyergesszöcskefaj, az Uromenus dyrrhachiacus a súlyosan veszélyeztetett (CR) kategóriába került (Fotó: Puskás Gellért)

A munka első lépése a vizsgált terület lehatárolása volt. Nem feltétlenül egyszerű ugyanis Európa határait meghatározni, a célterület végül nem is  egyezett teljesen a földrajzkönyvekben megszokottakkal: a Kaukázus ugyanis kimaradt belőle, része volt viszont pl. Madeira, az Azori-, és a Kanári-szigetek. Külön vizsgálták az Európai Unió területét, így végül minden fajra rögtön két regionális értékelés is készült: egy a teljes kontinensre, és egy az EU28 országok területére.

A lehatárolt földrajzi területen a tudomány összesen 1082 egyenesszárnyúfaj előfordulását ismeri. Közülük 7 faj bizonyítottan emberi behurcolás eredményeképpen telepedett meg a kontinensen, vagy ritka kóborlóként csak időlegesen van jelen, ezért rájuk az IUCN kategóriái nem alkalmazhatók. A többi 1075 fajról viszont részletes értékelés készült.

Az értékelések tartalmazzák a kérdéses fajra vonatkozó taxonómiai, elterjedési, ökológiai ismereteket, részletes adatokat az állomány nagyságáról és annak változásáról, a veszélyeztető tényezőket, a meglévő vagy szükséges védelmi intézkedéseket, a faj esetleges emberi hasznosítását, valamint hogy kereskedelmi forgalomban van-e. Szerepelnek természetesen az IUCN vörös listájának megfelelő kategóriái, és azok a kritériumok, amelyek indokolták a faj besorolását, két földrajzi léptékben (Európa, EU28).  Minden értékelést a fajra vonatkozó legfontosabb forrásokat, hivatkozásokat tartalmazó irodalomjegyzék zár.

A tüskéslábú pozsgóc (Bradyporus dasypus) elterjedési területe. Sárga: jelenlegi elterjedés, piros: kipusztult, sávos: valószínűleg kipusztult. (Forrás: iucnredlist.org.)

Kevés faj esetében léteztek korábban hasonlóan összeszedett ismeretek, és azok egy része is elavult az idők során. Most viszont naprakész információt nyerhetünk az összes európai egyenesszárnyúról az IUCN honlapján online megjelent és böngészhető értékelésekből. Különösen informatívak az elterjedési térképek, amelyek olyan módon összegzik a jelenlegi összes publikált és eddig még nem közölt tudást, ami csak a sok szakértő közös munkája eredményeként jöhetett létre.

A vizsgált egyenesszárnyúfajok közül 739 csak Európában fordul elő – ez a teljes fajszám csaknem 70%-a –, ezek tehát a kontinens bennszülött (endemikus) élőlényei. Esetükben az értékelések az IUCN globális vörös listájára is felkerültek.

Az 1075 értékelést áttekintve némileg meglepő és meglehetősen elszomorító eredményt kapunk. Európai szinten a fajok 25,7%-a, míg az Európai Unión belül 28% került valamelyik kihalással fenyegetett kategóriába (CR, EN, VU). Az arány azonban ennél is magasabb, mivel a fajoknak kereken 10%-a adathiányos (DD) besorolást kapott, esetükben nem áll rendelkezésre elegendő ismeret ahhoz, hogy megállapítható legyen a veszélyeztetettség mértéke, ugyanakkor valószínűsíthető, hogy ezek egy része is valójában valamilyen mértékben veszélyeztetett. Ez a tudáshiány a további kutatások szükségességét is jelzi.

Az európai szinten eddig értékelt szárazföldi élőlénycsoportok közül az egyenesszárnyúak a legnagyobb arányban fenyegetettek. Náluk csak az édesvízi puhatestűek és az édesvízi halak között magasabb a három fenyegetett kategóriába eső fajok aránya, ami az európai vizes élőhelyek különleges érzékenységét és kedvezőtlen állapotát mutatja.

A szöcskék, sáskák, tücskök számos madár és hüllő táplálékát alkotják, ezért csökkenésük egész élőlényközösségekre hatással lehet. Érzékenyek a vegetációszerkezet és a mikroklíma változásaira, ezért az egyenesszárnyúakra évtizedek óta úgy tekintenek, mint az ökoszisztémák „egészségének”, valamint a füves élőhelyek biodiverzitásának indikátorai.

A fő veszélyforrások közül kiemelhető az intenzív mezőgazdaság, amely a gyepterületek eltűnéséhez, degradálódásához és feldarabolódásához vezetett. Ennek a tájhasználatnak a főbb negatív hatású elemei a túlzott műtrágyahasználat, a nehéz gépek alkalmazása, a gyakori kaszálás, a rovarirtó szerek (peszticidek) használata stb. Sok faj esetében kritikus a túllegeltetés, máshol – így hazánkban is – az állatállomány és ezáltal a legelők csökkenése miatt tűnnek el az alkalmas élőhelyek.

A turizmus és az urbanizáció is gyakran tüntetik el vagy degradálják az élőhelyeket, ebből a szempontból különösen veszélyeztetettek a tengerparti fajok. Elsősorban Görögországban és a Kanári-szigeteken számottevő veszélyforrások a bozóttüzek, amelyek számos szűk elterjedésű faj állományainak jelentős részét pusztították ki az elmúlt években is.

A fajok megőrzésének elengedhetetlen feltétele, hogy eléggé ismerjük igényeiket, állományaik méretét és változását és a veszélyeztető tényezőiket. A hatékony és megfelelő védelmi intézkedések érdekében ezért kívánatos volna egy országhatárokon átívelő, páneurópai monitoring program az európai egyenesszárnyúak figyelésére.

A vörös lista elkészültének máris jelentkező rövid távú eredménye, hogy felkelti a figyelmet néhány veszélyeztetett fajra. Magyarországon is több olyan – esetenként viszonylag gyakori és természetvédelmi oltalom alatt sem álló – egyenesszárnyú él, amelyek európai szinten fenyegetettek, vagy legalábbis csökkenő trendet mutat az állományuk. E fajoknak a megőrzésében hazánknak fokozott felelőssége van. Ilyenek többek között a nyugati homlokjegyestücsök (Modicogryllus frontalis), a tőrös szöcske (Gampsocleis glabra) és több homokvidékekhez kötődő faj, pl. a homokpusztai szöcske (Montana montana) és a homoki bunkóscsápúsáska (Myrmeleotettix antennatus).

Az IUCN honlapján elérhetőek:

• az egyes fajok európai értékelései (fajnevekre keresve találhatók meg, de kilistázható az összes értékelés is, ha egy összetett kereséssel az Orthoptera rendre és Európára szűrünk),
• a program lezárásaként az eredményeket összegző jelentés