Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Az MTM őslénytani anyaga Európa jelentős gyűjteményei közé tartozott egészen 1956-ig, amikor a Nemzeti Múzeumban pusztító tűzben a paleontológiai gyűjtemény 80%-a odaveszett. A külföldi anyagok pótlása nem egyszerű, de néha ránk kacsint a szerencse. Nemrég holland magángyűjtőktől több százezer tengeri gerinctelen és gerinces fosszíliát kaptunk.

Szöveg: Dulai Alfréd, Őslénytani és Földtani Tár
Fotótáblák: Szabó Márton

Bár az Őslénytár fő gyűjtési területe a Kárpát-medence, nem hiányozhatnak az egyéb, főleg európai területekről származó fosszíliák sem. A tudományos kutatás során összehasonlító anyagként van szükség rájuk, de a közművelődési és kiállításrendezési feladatokhoz is mindig jól jönnek a szép ősmaradványok. Az MTM őslénytani anyaga Európa jelentős gyűjteményei közé tartozott egészen 1956-ig, amikor a Nemzeti Múzeumban pusztító tűzben a paleontológiai gyűjtemény 80%-a odaveszett. A hazai lelőhelyek egy részét újra lehetett gyűjteni, ám a külföldi anyagok pótlása nem volt egyszerű. A társintézményektől kapott ajándékokon kívül nem sok lehetőség maradt. A következő évtizedekben nagyon nehezen lehetett külföldre jutni, a rendszerváltás után pedig (egészen napjainkig) a krónikus forráshiány hátráltatja a külföldi gyűjtéseket.

Megérkezett a holland adomány Budapestre. Középen a gyűjtő Stef Mermuys, jobb oldalon Henk Mulder. (Fotó: Yvonne Erken)

Így aztán minden lehetőséget megragadunk e hiány pótlására. A leideni Naturalis Biodiverzitás Központ kutatóival meglévő jó szakmai kapcsolatok révén keresett meg a Naturalis-sal szorosan együttműködő Henk Mulder, hogy segítsek meghatározni a spanyolországi Estepona területén gyűjtött pliocén brachiopodáit. Erre örömmel vállalkoztam, ami szakmai szempontból is gyümölcsözőnek bizonyult. Az Esteponából eddig leírt 4 fajhoz képest Henk anyaga az előzetes vizsgálatok alapján 12-13 fajt tartalmaz, és előbb-utóbb szép publikáció kerekedhet az együttműködésből. Néhány további apró szívesség, a hazai gyűjtőkkel való kapcsolatfelvételük elősegítése után felmerült a kérdés, hogy mivel tudnák honorálni a segítségemet. Bár én már a pliocén brachiopodákkal is maradéktalanul elégedett voltam, jeleztem, hogy a fenn részletezett okok miatt nem állunk nagyon jól nyugat-európai összehasonlító anyagokkal. Ha esetleg van valahonnan „felesleges” anyaguk, azzal jelentősen segítenék a gyűjteményünket. Néhány tucat, vagy jó esetben pár száz példányra gondoltam…

A megbeszélt időpontban, augusztus 8-án betoppant a múzeumba Henk és jó barátja, Stef Mermuys. Stef kocsija dugig volt pakolva a nekünk szánt mintákkal. Összesen 78 darab, 2 kg fagylaltra méretezett műanyag doboz érkezett leiszapolt (vagyis felesleges üledéket nem tartalmazó) mintákkal. Körülbelül 1,5 mázsa ősmaradvány-gazdag üledéket kaptunk, a példányszámot tekintve pedig nem pár száz, hanem óvatos becsléssel is sok százezer tengeri gerinctelen és gerinces fosszíliával.

A minták többnyire jól ismert nyugat-európai miocén és pliocén korú lelőhelyekről származnak. A miocén anyagok főleg Franciaországból (Corbleu, Moulin de Carro; Ferrière Larçon; Pauverlay; Sceaux-d’Anjou, La Presseliere) származnak, a leggazdagabb viszont a híres hollandiai Winterswijk-Miste lelőhely páratlan faunája. A pliocén ősmaradványokat Spanyolországban (Lucena del Puerto, Santa Catalina), Belgiumban (Deurganckdok; Verrebroekdok) és Olaszországban (Montaldo Roero, Trinita; Colle Val d’Elsa, Il Rudere; Castell d’Arquato, Torrente Arda) gyűjtötték.

Ennyi anyag szétválogatása és meghatározása hosszú évekbe fog telni, reméljük,
egyetemi hallgatók is segítségünkre lesznek ebben. Sokáig azonban nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, és a hollandiai miocén minta egy részét átnéztük Szabó Mártonnal, így ebből egy kis ízelítőt is tudunk a beszámolónkhoz mellékelni. Winterswijk-Miste jól csengő név a paleontológusok és az ősmaradvány gyűjtők körében. A lelőhely Hollandia keleti részén, a holland-német határ közelében található. A Miste rétegek a Breda Formáció Aalten Tagozatába tartoznak, és mintegy 15 millió évvel ezelőtt rakódtak le a középső-miocénben. A sekély, szubtrópusi tenger egykori faunáját őrző homokos rétegek rendkívül gazdag fosszília együttest tartalmaznak.

Miocén egysejtű-, mohaállat-, korall- és tüskésbőrű-maradványok Winterswijk-Miste lelőhelyről (Hollandia). A – Nodosaria cf. intermittens (egysejtű - Foraminifera). B – Palmula sp. (egysejtű). C – Astacolus sp. (egysejtű). D-F – Discoporella umbellata (mohaállat - Bryozoa). G – Flabellum sp. (korall - Scleractinia). H, I – Cylindrophyllia duncani (korall). J, K – Sphenotrochus intermedius (korall). L, M – Echinocyamus pusillus ovata (tengerisün - Echinoidea). (Fotó: Szabó Márton)

Miocén kagylómaradványok (Bivalvia) Winterswijk-Miste lelőhelyről (Hollandia). A, B – Anadara diluvii. C – Nuculana (Saccella) westendorpi. D – Hiatella arctica. E – Yoldia glaberrima. F – Glossus lunulatus (ökörszívkagyló). G – Aequipecten seniensis (fésűkagyló). H – Chlamys lilli (fésűkagyló). I – Clausinella scalaris. (Fotó: Szabó Márton)

A gyűjtés azonban nem egyszerű ezen a lelőhelyen, ami még tovább növeli a hozzánk került gyűjtemény értékét. A rendkívül lapos Hollandia nem a látványos geológiai feltárásairól híres. Winterswijk-Miste esetében is magántulajdonban lévő területeken kell körülbelül 4 méter mélységig leásni. Érthető módon ezt nem nagyon lehet egyénileg hétvégén megoldani, hanem szervezett formában, nagyobb kampányok keretében tárják fel időnként az ősmaradvány-tartalmú rétegeket. Legutóbb 2013-ban szerveztek egy komolyabb ásatást a WTKG (Werkgroep voor Tertiaire en Kwartaire Geologie = Tercier és Kvarter Geológiai Munkacsoport) megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. A munka nagyságát jelzi, hogy összesen 750 köbméter üledéket mozgattak meg markolóval a 12x25 méteres kutatógödörben. Ebből 150 köbméter a fosszília tartalmú rétegből származott, amit körülbelül 140 gyűjtő mosott át a szitákon a helyszínen, és az iszapolási maradékból később otthon válogatták ki a kisebb maradványokat. Az iszapolást úgy oldották meg, hogy miután a kutatógödörből a markoló kiszedte a fosszíliadús üledéket, vizet engedtek a gödörbe, és így az ott helyben kialakított „kacsaúsztatóban” tudták átszitálni az anyagot. Az ásatás szervezője nagyvonalú adományozónk, Stef Mermuys volt. (A 2013-as gyűjtésről részletes beszámoló itt olvasható.

Miocén csiga- és ásólábú-maradványok (Gastropoda, Scaphopoda) Winterswijk-Miste lelőhelyről (Hollandia). A, B – Lepetella compressiuscula. C, D – Cochlespira corneti. E – Dentalium sp. (agyarcsiga, ásólábú). F – Gadila benoisti houthalenensis. G – Biforina aff. praeversa. H – Vaginella austriaca (tengeri pillangó - Pteropoda). I – Conus (Conolithus) antidiluvianus (kúpcsiga). J, K – Trivia westfalica (kauri). L – Aporrhais alatus (pelikánlábcsiga). M – Typhis pungens. N – Trigonostoma pouwi. (Fotó: Szabó Márton)

A sekélytengeri ősmaradvány anyagban a puhatestűek a legváltozatosabbak, melyek közül eddig több mint 600 csiga és kagylófajt különítettek innen el. Emellett megtalálták itt több tucatnyi cápa, rája és csontoshal faj maradványát (fogak, csigolyák, csontok, otolitok), valamint tengeri emlősöket, tengeri csillagot, egyéb tüskésbőrűeket, korallokat, mohaállatokat, féregcsöveket, rákollókat, pörgekarúakat, egysejtű foraminiferákat. A minták egy részének átnézése után állítottuk össze az alábbi négy fotótáblát, messze nem a teljesség igényével, csak a fauna változatosságának és gyönyörű megtartásának az illusztrálására.

Miocén halmaradványok Winterswijk-Miste lelőhelyről (Hollandia). A – Carcharias acutissima (homoki tigriscápa foga). B – Carcharhinus sp. (szirtcápa foga). C – Squatina sp. (angyalcápa foga). D – Squalus alsaticus (tüskéscápa foga). E – Cetorhinus sp. (cetcápa – kopoltyúív-eleme). F – Scyliorhinus sp. (macskacápa foga). G-I – Dasyatis sp. (tüskésrája foga). J, L – Sparidae indet. (durbincsféle hal foga). L, M – Colliolus sp. (tőkehal hallóköve). N – Gadidae indet. (tőkehalféle hal felső állkapocseleme). (Fotó: Szabó Márton)