A kora tavaszi környezetben még nem kevés a zöld szín. Így hamarabb megakad a szemünk egy szép mohás betonfalon, ahol a növénykék különféle árnyalatú zöld színekben pompáznak. Ilyenkor könnyebben észrevesszük a parkok fáinak kérgén kialakult sötétzöld mohabevonatot is, mert a lomb árnyékoló hatásának hiányában a fák törzse és töve is jobban megfigyelhető.

A mohák jól alkalmazkodtak az alacsony, akár fagypont körüli hőmérséklethez. Gondoljunk csak a sarkvidéki tundrákra, ahol ők a növényzet fő alkotói. A mohák tehát télen, kora tavasszal is aktív életet képesek élni, amikor az éjszakák még fagyosak, de a nappali hőmérséklet elérheti már 15–20 C°-t is. Ráadásul a tavaszi csapadékos időjárás is kedvez nekik. A mohák gyepecskéi megtelnek vízzel, megduzzadnak, láthatóbbá válnak. Teljes testfelületükön veszik fel és adják le a folyadékot, ezért könnyen telítődnek vízzel, viszont hamar ki is száradnak. Nedvességtartalmuk szorosan összefügg környezetük vízellátottságával.

Számos moha, például a falimoha, még télen kezd szaporító képleteket, spóratokokat hozni. Ezek kora tavasszal már hosszú nyelükön ülve kiállnak a gyepből, és még feltűnőbbé, változatosabbá teszik a homogén zöld gyepek megjelenését. A falimoha kőfalakon, betonfalakon az egyik leggyakoribb mohafaj. A természetes környezetben napos sziklákon él, a szárazságot jól tűri.

Falimoha

A száraz körülményekhez jól alkalmazkodott a háztető moha is. A neve alapján azt gondolhatjuk, hogy elsősorban háztetőkön fordul elő, de talajon, sziklákon is gyakori, főleg a napfénynek kitett helyeken. A levelek végén lévő víztiszta szőrszálak a reggeli harmatcseppek begyűjtésében segítenek, a nap folyamán pedig fényvisszaverő réteget képeznek a mohapárnán, ami a túlzott felmelegedést gátolja. Nedvesen széttáruló levélkéi száradás hatására a szárra csavarodnak, hogy a további vízvesztést megakadályozzák.

Háztető moha

A városban betonfalakon gyakori, de rakott kőfalakon is tömegesen jelenhet meg az őszmoha. A levelek vége szintén víztiszta szőrszálban végződik, amelynek funkciója megegyezik a háztető moháéval. Gyakran gömbszerű alakja a párna belsejében összegyűlt víz megtartását segíti elő.

Őszmoha

A városban kitett, napos betonfalak gyakori benépesítője az ezüst körtemoha is. Száraz állapotban ezüstös színű, nevét is erről kapta. Ez a levélkéi felső részében elhelyezkedő, klorofill nélküli, áttetsző sejteknek köszönhető. A párna ezüstös színe ebben az esetben is a száraz körülményekhez való alkalmazkodásban segít, mivel visszaveri a napfényt, és meggátolja a túlzott felmelegedést.

Ezüst körtemoha

Parkokban, a fák kérgén gyakori a hamvas szőrössüvegű moha. Nevét a spóratokokat fedő szőrős kendőcskéről kapta. Levelei szintén víztiszta szőrszálban végződnek, ami hamvas-fehéres megjelenést kölcsönöz a gyepnek.

Hamvas szőrössüvegű moha

Április 2-án a „Műhelytitkok” foglalkozás keretében a mohákkal és felépítésükkel ismerkedhetünk meg közelebbről mikroszkópok segítségével.