Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A medvehagyma (Allium ursinum)

A kockásliliom (Fritillaria meleagris) és a turbánliliom (Lilium martagon) után ma a harmadik jelöltet, a medvehagymát (Allium ursinum) mutatjuk be az Év vadvirága szavazáson. A voksolás jelenlegi állása szerint ismertsége, hasznossága és veszélyeztetettsége ellenére is csak a negyedik helyre elegendő szavazatot kapott – eddig. Mivel 2016-ban is csak egyetlen növény lehet az Év vadvirága, a győzelemhez szüksége van további szavazatokra. Hogy a medvehagyma lehessen 2016-ban az Év vadvirága, szavazzatok rá!

 A medvehagyma közelről (fotó: Farkas Sándor)

Miért medve?

A nagy tömegben előforduló növény tavasszal fokhagymaszaggal tölti be az erdőket.  Ekkor állítólag a medve is szívesen fogyasztja, így a medvehagyma név eredete kézenfekvő. Olyannyira, hogy az ógörög eredetű Arctoscordon elnevezése is medvehagymát jelent (Arctos=medve, scorodon=fokhagyma), és szinte minden nyelven ennek megfelelően nevezik a növényt, így németül Bärlauch vagy Bärknoblauch (medvehagyma, illetve medvefokhagyma), lengyelül cybulka medveza, csehül česnek medvědí, románul creapa ursului. Legelterjedtebb angol elnevezése a ramsons, melyből a Ramsdale helynév és vezetéknév is származik, de illetik wild garlic (=vad fokhagyma), broad-leaved garlic (=széleslevelű fokhagyma), wood garlic (=erdei fokhagyma) és bear's garlic (medvefokhagyma) névvel is.

Hogyan lett híres?

Zöld lombjának és fehér virágainak köszönhetően dísznövény is, az utóbbi években azonban más okból futott be karriert hazánkban.  Ehető tulajdonsága régóta ismert volt, a hazai gasztronómia azonban az utóbbi években fedezte fel újra, és tette széles körben népszerűvé. Sorra kerültek elő a medvehagyma „jobbnál jobb” tulajdonságai, így a kellemes fokhagymaíze, mely mégsem okoz napokig tartó fokhagymás leheletet, nagyméretű, könnyen szedhető levelei, tömeges előfordulása, könnyű termeszthetősége. A mindössze egy évtizedre visszatekintő karrierjéről mi is írtunk korábban.

A medvehagyma fiatal levelei fogyaszthatók (fotó: Barina Zoltán)

A medvehagyma korán kihajt, így a téli időszak után az egyik első fogyasztható növény, amit egy kellemes hétvégi kirándulással egybekötve magunk szedhetünk. Áprilisban az ország több pontján vannak már medvehagyma-fesztiválok, több száz medvehagymás recept forog közkézen, és szinte nincs olyan, aki még ne hallott volna a medvehagymáról.

Medvehagyma letépett levelei (fotó: Barina Zoltán) 

Medvehagyma-gyűjtők a Gerecsében (fotó: Barina Zoltán)

A hírnév átka

A medvehagymás erdőkben 10–15 éve még csak a máshol is megforduló, tavaszi felfrissülést kereső kirándulókkal találkozhattunk. A hagyma népszerűvé válásával a könnyen megközelíthető lelőhelyek gyűjtők zarándokhelyévé váltak.

Gyűjtők körében a könnyen megközelíthető helyek a népszerűek (fotó: Barina Zoltán)

A medvehagyma szedése nem mindenhol történhet korlátozások nélkül. Erdőterületeinken, mint minden virág, gyógynövény és vadgyümölcs, csak „egyéni szükségletet meg nem haladó mennyiségben” szedhető, védett területeken pedig csak engedéllyel gyűjthető, ahogy minden más növényünk is. A medvehagymát gyűjtők és ismerők között idén tavasszal kitöltött kérdőíveink eredménye alapján a többség, látva a medvehagyma lelőhelyeire irányuló nagy érdeklődést, félti a növényt, melyet nem csak a szedés, hanem az emberáradattal járó taposás is tizedel.

Tájékoztató tábla medvehagyma-gyűjtők számára (fotó: Barina Zoltán) 

Miért baj, ha tömegesen szedik?

A medvehagyma hazánkban nem általánosan elterjedt, jelentősebb előfordulásai csak a Nyugat-Dunántúlon és néhány hegységünkben (a Mecsekben, a Bakonyban és a Gerecsében) vannak. A medvehagymás erdők jelentős része védett területre esik, melyről azonban a gyűjtők nem mindig tudnak, és akaratlanul is tilosba tévednek. A védett területeken számos más ritka és kímélendő állat és növényfaj fordul elő, melyek fészkelését, szaporodását zavarja a tömeges látogatás, a taposás.

Fő gondot nem a hétvégi salátához, pesto-szószhoz, fűszernek való alkalmankénti gyűjtés, hanem a törvényellenesen kereskedelmi forgalomba kerülő mennyiség összeszedése okozza, aminek eredményeként egész erdőrészeket láthatunk szó szerint lekaszálva.

A medvehagyma-gyűjtési kedv terjedésével komoly problémát jelent az is, hogy olykor kisebb tapasztalattal és nem kellő odafigyeléssel szedik. Előfordul, különösen a szezon vége felé, amikor a súlyosan mérgező és a medvehagymáéhoz némiképp hasonlító gyöngyvirág levelei is előbújnak, hogy a két növényt összetévesztik. A gyöngyvirág levelének elfogyasztása  nem egyszer okozott már halált.

Medvehagyma és gyöngyvirág együtt – aki nem tudja biztosan elkülöníteni őket, ne próbálkozzon szedésükkel! (fotó: Barina Zoltán) 

Tényleg baj?

A medvehagyma könnyen szaporítható. Ideális körülmények között kertekben néhány év alatt összefüggő és egyre terjedő szőnyeget képez.

A medvehagyma az utóbbi évek olyan slágernövénye, amelynek sikerült kicsalogatnia az embereket a természetbe, és egyben sokrétű gasztronómiai élményt is biztosít. Más turisztikai attrakcióhoz hasonlóan a medvehagyma ismertsége és felkapottsága is pont azt veszélyezteti leginkább, aminek megismerésére és megismertetésére irányul: a medvehagymát. Kis odafigyeléssel azonban elérhető, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon.

 
Most itt a lehetőség

Ha a medvehagyma lesz az Év vadvirága  - ami az itt leadott szavazattal segíthető elő), lehetőség nyílik a növény helyzetének széleskörű megismertetésére, a fennálló problémák kezelésére, hogy a növényért és természetért aggódók, valamint (többnyire egy személyben) a növényt fogyasztók és felhasználók fenntarthatóan és bölcsen bánjanak ezzel az értékes és ízletes természeti kincsünkkel. Így majd gyermekeink, unokáink is kóstolhatják a vegyszerek nélküli, természetes medvehagyma zöldjét.

Medvehagyma szőnyege termésérés idején (fotó: Barina Zoltán)