Ugyanaz másképp – Börzsönyi bogárfutta

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság olyan feladattal bízta meg múzeumunk Bogárgyűjteményét, melynek végrehajtásához más gyűjtemények munkatársait is be kellett vonni. Két résztvevő (Szőke Viktória és Merkl Ottó) más szemmel, külön írásban számol be ugyanazokról az élményekről.

 

Írta: Szőke Viktória

 

Nagy fába vágta fejszéjét a Bogárgyűjtemény… Egy hároméves, erdőtermészetességet vizsgáló program utolsó bogárszezonjának közepén kapta meg a feladatot, hogy a Börzsönyben megadott számú (3500 db) lelőhelyi adatpontot gyűjtsön olyan fajokról, amelyek az elhalt fákhoz kötődnek (szaproxilofágok). Gyűjtemények közötti összefogás szövődött az elsőre kissé reménytelennek látszó vállalkozás köré. Június elején pedig útnak is indult az első csapat. A rendelkezésünkre álló idő rövidsége ellenére nem kutyafuttában, de a bogarak időskálájához alkalmazkodva: bogárfuttában.

Fanyűvők

Szó szerint nagy fa volt. Illetve fák. Mindaz a sok fa, amelyekbe, ha nem is fejszénket, de vésőinket és bicskáinkat vágtuk. Miként számtalan esetben megfigyelhető, hogy a kutató valamiféle módon kísértetiesen hasonlít kutatási állatcsoportjára, mi is elmondhattuk magunkról, hogy szaproxilofág jellegeket vettünk fel. Szemünk folyton holt fák után kutatott, gombaillat után szimatoltunk, és lelkesen láttunk neki kérget hántani, vagy kissé szétbontani egy-egy korhadt fatörzset.

A kéreg alatt rendre ott lapult a szalagos héjbogár (Bitoma crenata), a hosszúcsápú fogasnyakú-lapbogár (Uleiota planata) vagy a fésűscsápú álszú (Ptilinus pectinicornis), de mellettük sikeresen találtunk cincérlárvákat, nagy bíborbogár-lárvát (Pyrochroa coccinea), valamint a NATURA 2000-es jelölőfaj, a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) lárvája is jó néhányszor előkerült. Szerencsésebb napokon bronzfényű korongbogarat (Thymalus limbatus), tarka csuklyásszút (Lichenophanes varius) vagy tülkös szarvasbogarat (Sinodendron cylindricum) is a listánkhoz írhattunk.

A szaproxilofág bogarak szempontjából létfontosságúak a korhadó, elhalt fák. Az ilyen módon fejlődő fajok monitorozása sajnos gyakran az élőhely felszámolásával jár, ezért igyekeztünk minimalizálni a szükséges károkozást. Ha úgy találtuk, hogy egy értékesebb faj – mint például a skarlátbogár – lárvája fejlődik egy fában, a kérget visszatettük a helyére, és nem is bolygattuk tovább.

1_skarlat_tulkos.jpg

Skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) és tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum)
(Fényképek: Németh Tamás)

Az út menti farakásokhoz való vonzalmunk is nőttön-nőtt az utóbbi hónapokban – bár ezek már a kezdetekkor is sarkalatos pontjai voltak az adatgyűjtésnek. Félelem nélkül másztunk a többméteres magasságokba feltornyozott rönképítményekre, hiába mozdult meg néha egy-egy instabilabb törzs alattunk. A késztetés, hogy cincéreket találjunk, jóval nagyobb volt, mint a félsz. Fogtunk is többek közt tarka cincért (Aegomorphus clavipes), egérszínű darázscincért (Xylotrechus rusticus), létracincért (Saperda scalaris), szemfoltos cincért (Mesosa curculionoides). Az általában apró, barna, jellegtelen, ám annál érdekesebb és ritkább tövisnyakúbogarak (Eucnemidae) után igazi hajsza folyt – többnyire eredményesen.

A különlegesebb fajokkal a Bogárgyűjteményt is gyarapítottuk, így kötve össze a kellemest a hasznossal. Még a nagyobb fákat is kissé elmozdítottuk, ha elbírtuk, hátha az egyik alatt rejtőzik épp a zsákmány. Sikertelenebb próbálkozásnál azonban nem a préda, hanem kis híján maga a vadász került a rönk alá...

2_fanyuves.jpg

Fanyűvés két felvonásban
(Fényképek: Szőke Viktória)

3_letra_egerszinu.jpg

Létracincér (Saperda scalaris) és egérszínű darázscincér (Xylotrechus rusticus)
(Fényképek: Németh Tamás)

 

4_tolgyes_szemfoltos.jpg

Tölgyes-tövisescincér (Rhagium sycophanta) és szemfoltos cincér (Mesosa curculionoides)
(Fényképek: Szőke Viktória)

Nem csupán a szépen elrendezett rönkökre merészkedtünk. Míg az erdőben az útra rádőlt fák egy arra járó turistának csak leküzdendő akadálypályát jelentenek, nekünk az ilyen láttán azonnal felcsillant a szemünk. Ha szerencsénk volt, régebben kidőlt fát találtunk, és ekkor volt is mit keresnünk rajta. Lábon álló holt fák esetében pedig sokszor benne. Faodvakban kotorászni izgalmas. Első kérdésként felmerül, hogy tartózkodik-e vajon odabenn olyan élőlény, ami nem célja a kutatásnak, viszont könnyen a frászt hozhatja a kotorászóra, ha felriasztja azt… Miután tisztáztuk az előbbi kérdést, akkor lehet keresgélni bogarakat és bogármaradványokat az odú belsejében.

5_maszas_kotoraszas.jpg

Mászás és kotorászás
(Fényképek: Szőke Viktória)

Vendégmarasztaló dzsungel

Aki a virágcincérek földjére merészkedik, aligha távozik sérülésmentesen – legalábbis a Börzsöny erdeiben. Az embermagasságú szedres-csalános bozót, vagyis az abban való mászkálás és a virágok böngészése végigkísérte útjainkat. Ezzel a Stenurella- és Rutpela-birodalommal kisebb-nagyobb mértékben mindenkinek meggyűlt a baja: kinek a szemüvege, a haja vagy a ruhája akadt fenn benne időnként. Ennek ellenére bátran bevettük magunkat a mélyére. Szerencsére a szúrós rengeteget karcolásokkal, csaláncsípéssel és kisebb ruhaszakadásokkal átvészeltük, végül mindig kigabalyodtunk belőle. Eredményül pedig nem csupán a gyakori virágcincérfajokat írhattuk fel (Stenurella melanura, S. nigra, S. bifasciata, S. septempunctata, Pachytodes erraticus, Rutpela maculata), hanem itt sikerült először megfognunk a sárgaszőrű szalagoscincért is (Leptura aurulenta), pedig ez a faj ritkán látogat virágokat.

6_viragcincerek.jpg

Virágcincérek (Stenurella-fajok és Pachytodes erraticus) szedervirágon, valamint tarkacsápú karcsúcincér (Rutpela maculata) vadrózsán
(Fényképek: Szőke Viktória)

Kis hősök – nagy hősök – hősiesek

Legelső kiszállásunk alkalmával zömmel farakásokat vettünk szemügyre. A feketenyakú szúfarkas (Clerus mutillarius) és a kis hőscincér (Cerambyx scopolii) gyakorlatilag mindenhol ott volt, de e két faj mennyisége így is eltörpült a darázscincérek áradatában. Mindenhol a sárga-fekete öltözetű cincérfajok egyedei futkostak. Leggyakoribb a bársonyos darázscincér (Plagionotus arcuatus) volt, de közönséges darázscincérből (Clytus arietis) is számtalan egyedet megfigyeltünk. A sort néhány sárgafarú darázscincér (Plagionotus detritus) egészítette ki. Kezdeti lelkesedésünk csak növekedett általuk.

7_plagionotus_arcuatus.jpg

Bársonyos darázscincér (Plagionotus arcuatus)
(Fénykép: Németh Tamás)

Azonban néhány nappal később már azt kellett tapasztalnunk, hogy talán a föld nyelhette el ezeket a figyelemfelkeltő, sárga rajzolatú bogarakat, mert vagy nem is találtunk, vagy csak ritkán egy-két egyedet… A későbbiekben pedig ez már így is maradt, ellenben a kis hősök – nevükhöz méltón – tartották a cincérfrontot, még hetekkel később is.

A kis hősökkel átfedésben aztán megjelentek a nagyok is. A nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) hatalmas és látványos bogár, szerencsénkre egy egész terepi napunk róla szólt. Először röplyukak után kutattunk, de feltételezhető volt, hogy a bogár már repül, vártuk is, mikor bukkanunk már egyre. Végül meglettek az első egyedek, aztán a nap folyamán jó sok másik is. Késő délután jutottunk el egy hegygerincre, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt, és ahol nem mellesleg szinte minden második tölgy kérgén sikerült egy-egy nagy hőscincért felfedeznünk. Sőt, röplyukból kikukucskáló egyedre is akadtunk. Ezt a napunkat – a nagy hőscincéren kívül – egy másik NATURA 2000-es jelölőfaj sokasága, a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) tette teljessé.

A szép, terepmunkára pont alkalmas nyári időt azonban később eső váltotta fel. De nem rettentünk el, hősiesen végigbogarásztuk a napot átázott cipőben is. Következő alkalommal záport kaptunk a nyakunkba, nem is egyszer, de a Csóványos megmászásának máskorra halasztásán kívül nem hagytuk hátráltatni magunkat. Futottunk az eső elől, majd a kocsiba ülve megráztuk magunkat, kicsit száradtunk, aztán még körbe kellett néznünk pár farakásnál és végül egy nagy fatelepnél is – nem tudtuk megállni. Így végül többek közt az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) is feliratkozott a listánkra.

 

8_hosok.jpg

Párzó kis hőscincérek (Cerambyx scopolii) és nagy hőscincér (Cerambyx cerdo)
(Fényképek: Szőke Viktória)

Fényre gyűlt az éji vad

Kipróbáltunk más módszereket is a kúszás-mászáson és a keresgélésen kívül. Mivel az általunk áhított bogaraknak egy jó része alkonyat után kap szárnyra, a lámpázás jó ötletnek tűnt. Kiszemeltünk egy hegyoldalt, kocsival felmentünk, majd még a lámpázófelszerelés felállítása előtt szükséges volt egy kisebb tereprendezés, hogy le is tudjunk onnan jönni. Egy nagy kupac faágat és gallyat kellett arrébb pakolnunk, hogy ügyes kolléganőnk a terepjáróval meg tudjon fordulni. De végül nekiláthattunk tervünk megvalósításának. Vártuk a szarvasbogarakat és a cincéreket.

Szaproxilofág bogárfajok szempontjából nem volt sikeresnek mondható a lámpázás, cserébe lódarázs (Vespa crabro) és bögöly is tiszteletét tette a lepkéken és tegzeseken kívül. Utolsóként – megmentve az estét – egy laposorrú ormányos (Gasterocercus depressirostris) érkezett. Ő a négy hazai védett ormányosbogárfaj közül az egyik, így neki nagyon örültünk. Szintúgy élmény volt látni a hegyoldalon, a gyep fölött a világító szentjánosbogarak röptét is.

9_feny.jpg

A fényre gyűlők fogadóbizottsága és egy kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus) a vásznon
(Fényképek: Szőke Viktória)

10_gasterocercus.JPG

Laposorrú ormányos (Gasterocercus depressirostris)
(Fénykép: Szőke Viktória)

Univerzális ernyők

Vannak olyan bogárfajok, amelyeket ágvégeken lehet megtalálni. Az ágakról kopogtatás hatására a rovarok leesnek, csak alájuk kell tartani egy ernyőt. Mi is rendkívül eredményesen alkalmaztuk ezt a módszert. Rovarászoknak gyártanak kifejezetten erre a célra ún. kopogtatóernyőt, de tulajdonképpen egyéb alternatív megoldás is remekül használható: csalihalfogó háló keretére feszített vászon, vagy egy világos színű esernyő.

Az előbbi hiába többfunkciós, ha halat nem akartunk épp fogni, de a nap ellen alkalom adtán védhetett. Míg az utóbbi – az esernyő – ténylegesen univerzális szerepkörű volt, főleg hogy szélsőséges időjárási viszonyok közepette is terepen voltunk. Természetesen záporban esernyő, tűző napon napernyő és persze gyűjtőeszköz is egyben. Mindemellett pedig a tulajdonos és társai agyi aktivitásának szinten tartásában is segített: fenntartotta a figyelmet, nehogy ottfelejtsük valahol…

11_esernyok.jpg

Esernyő stílusgyakorlatok
(Fényképek: Szőke Viktória)

Kígyóharapás bőrivel

Biológusok és természetkedvelők lévén, megakadt a szemünk más, nem-bogár állatokon és az érdekesebb növényeken is. A Csóványos környékén, nagy magasságban, megfigyelhettük a hegyi juharral (Acer pseudoplatanus) kevert magashegyi bükkös erdőtársulást. Máskor – nomen est omen – Aranka kolléganőnk rálelt egy arankafajra (Cuscuta). Gyűjtöttünk darazsakat. Hang alapján vagy röpképről próbáltunk madarakat határozni. Örömünket leltük az elénk tévedő vadakban. Az óvatlanabb hüllőket és kétéltűeket pedig egy fényképezés erejéig el is csíptük.

Erdei siklót (Zamenis longissimus) könnyű úgy fogni, hogy a csapat egyik tagja fél a kígyóktól, cserébe nagy tehetséggel mindig rájuk bukkan. A Börzsönyben nem szükséges, hogy valaki vonzza a kígyókat, hogy találkozzon is eggyel: bizonyos siklófajok gyakoriak. Vipera azonban nem él a hegységben. Hiába, ha meggondolatlanul, fajismeret nélkül próbálja valaki megfogni az elé kúszó siklót – könnyen nagy ijedtség lehet a vége. Erről tanúskodik az az eset, amikor a hegyek közt bogarászó múzeumi csapattól egy kígyómaráshoz riasztott mentőautó kért útbaigazítást. Az erdei sikló harapós tud lenni, az óvatlan ember bőrén könnyen hagyhat pár vérző fognyomot – tapasztaltuk. Méregmirigye nincsen, de érdemes vigyázni vele, ha nem szeretne valaki hasonló élményben részesülni.

12_erdei_siklo_1.jpg

 Fiatal és felnőtt erdei sikló (Zamenis longissimus)
(Fényképek: György Zoltán és Szőke Viktória)

Elhavazva

Első naptól kezdve vártuk, és ha egy-egy példányra rátaláltunk, egyből elhangzott a következtetés: „Már rajzanak!”. Nem másról van szó, mint az egyik legszebb hazai bogárról, a hamvaskék színű havasi cincérről (Rosalia alpina). NATURA 2000-es, védett fajunk.

Természetvédelmi szempontból kitüntetett, és nem utolsó sorban szemet gyönyörködtető is, nem csoda, hogy türelmetlenkedtünk. Másfél hónapos terepbogarászásunk végén pedig minden várakozást felülmúlva, elhavaztak minket a havasi cincérek. Minden farakáson ott voltak ezek a kecses pamacsoscsápúak, amiben bükk is volt, de benn az erdőben is megtaláltuk őket gyertyánokon, juharrönkökön és kidőlt kőrisek törzsén is.

13_havasi.jpg

Havasi cincér (Rosalia alpina)
(Fényképek: Szőke Viktória)

A kimondatlan verseny lezárása borozással

Hiába cél a 3500 adatpont felvétele, a bogarak mit sem törődnek holmi múzeumiak feladatával: élik az életüket, rajzanak, szaporodnak, majd elpusztulnak. Életciklusuknak ez a része a nyár derekára lezajlik, így nemcsak hivatalos terminushoz vagyunk kötve, hanem a bogárléptékű időhöz is alkalmazkodnunk kellett.

Ezért a „több módszer és több csapat” taktikájával dolgoztunk. Szerveződtek külön-külön csapatok. Mi az utolsó három kiszállási napunknak eleve úgy vágtunk neki, hogy terv szerint az egy kocsinyi ember két külön útvonalat jár be. Délután, a két csapat találkozásakor pedig a „Mondjátok, ti hány pontot gyűjtöttetek?” volt persze az első kérdés. Nem versenyeztünk kimondottan – csak kimondatlanul. Ki a kéregalatti apróságok megtalálásában, ki a röplyukak azonosításában, ki pedig a fürgén repkedő, viráglátogató bogarak felderítésében jeleskedett. Így egészítette ki egymást a két csapat. Végül pedig a napi összesített eredmény számított igazán, ami még a bogárszezon végén, a legrosszabb napon is meghaladta a százat.

 

14_terkep.JPG

Prehisztorikus helymeghatározás papíralapú térképpel
(Fénykép: Szőke Viktória)

Utolsó napunkat boroscsapdák kiürítésével zártuk. A vörösbor csaliként remekül vonzza a rovarokat, jó helyen kitéve szaproxilofág bogarak is foghatók vele. Nekiálltunk a magasan a lombban elhelyezett csapdák leszedésének – ami már magában is izgalmas vállalkozás, mert senki sem szeretné 4–5 méteres magasságból a nyakába önteni a csapdából az egy hónapja ott lévő bort, a zsákmánnyal egyetemben. Az izgalom nagy részét azonban az tette ki, hogy vajon mit sikerült fogni.

Az első csapda már messziről gyanús volt… A szaga is, és a feltűnően nagy nyüzsgés benne: temetőbogarak mászkáltak a csapdaanyag tetején. Még a tapasztalt bogarászok is hátrahőköltek, mikor egy nagy rágcsáló teteme került elő belőle. Nem tudtuk eldönteni, hogy életében pele vagy patkány lehetett, a magasság miatt inkább pelére tippeltünk. Gyorsan kiöntöttük ebből a csapdából a pe-lét, majd a többi ellenőrzésével folytattuk a munkát, és tereltük el gondolatainkat. A megfogott ragyogó, fémesen zöld és bronzárnyalatú virágbogárfajok – néhány cincérfajjal fűszerezve – mind listánkat gyarapították, és látványuk segített, hogy jobb színben lássuk a világot.

15_rozsabogarak.jpg

Egy csokor virágbogár: Protaetia speciosissima, Protaetia fieberi, Protaetia marmorata
(Fényképek: Németh Tamás)

A még így sem túl szívderítő – a fogott bogárfajok tekintetében pedig azért így is kevéssé változatos – borozás után végül jól megérdemelt fagyizással, kávézással zártuk le a nyári szezont. Az időnként kissé viszontagságos, de termékeny (több mint 2000 adatot eredményező) útjaink összességében jó élményekkel teltek, és emlékezetesek maradnak.

 

Ugyanez másképp:

Ugyanaz másképp - Mesék erdőkről és bogarakról

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr497754000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása