Írta és képek: Szathmáry Lajos
A cikk szerzőjét a napokban ismertem meg a "Kaland házhoz jön" című Facebook oldalunkon. Lajos képeket küldött nekünk és egy kis sztorit. Pár pillanat múlva kialakult egy természetközeli történet:
(GYZ)
Számomra ez a tavasz más volt mint a többi. Most életemben először nyílt lehetőségem, egy feketerigó fészeknek a közeli megfigyelésére. Erről fog szólni a következő élménybeszámolóm.
Mindig is szerettem az állatokat, a növényeket, a szép környezeti jelenségeket, egyszóval a természetet. Több mint 10 éve várok arra, hogy a saját kertemben nyugodt körülmények között dokumentálhassam bármilyen madárnak az életét, a fészeképítéstől a fiókák felnevelésén át.
Idén tavasszal ez a vágyam végre beteljesült!
Egy feketerigó pár, a kertünkben lévő rózsabokrot nézte ki magának fészekrakó helyéül. A nőstény rigó szorgosan elkezdte építeni a fészkét, amit a legelejétől nyomon követtem. A fészek teljes vázát megépítette mindenféle növényi részekből, ez körülbelül 1 hétig tartott. Ezután jött a fészek sárral való belső kibélelése. Amikor sárral tapasztotta a fészket, még segítettünk is neki! Slaggal eláztattunk egy kis részt a kertünkben, ő utána rögtön onnan kezdte el hordani a fészekbe a sáros-füves fészekanyagot. Érdekes megfigyelés volt,hogy a hím nem segített a fészek építésében, csak néha belerepült, ellenőrizve azt.
Kész lett a fészek,eljött az ideje a tojásrakásnak.
Szép lassan jöttek a tojások, először egy majd kettő... végül 5-nél állt meg a folyamat. Köztudott hogy a tojások kiköltését nem kezdi meg a rigó, csak ha az összeset kitojta, azért hogy a fiókát körülbelül egyszerre keljenek ki, és így a felnevelésük egyszerűbb legyen. Két hét után kikeltek az első fiókák, ezzel a hím rigónak is megkezdődött a munka. Etetnie kellett a kicsiket. Felváltva, folyamatosan hozták az élelmet a kis csipaszoknak, ami főleg gilisztákból és apróbb rovarokból állt össze.
A kis madarak vakon születtek, a fészek életét végig dokumentáltam, így a fotókon láthatóak a kicsik azon a napon amikor kibújtak a tojásból, mikor először kinyílt a szemük, akkor amikor kérték az élelmet a szüleiktől (jelen esetben tőlem) és mikor már majdnem egész testüket toll borította.
Innen következik az, amire a címben utaltam, a természet kegyetlensége.
5 tojást rakott a nőtény rigó, sajnos csak 3 fióka kelt ki. A 3 fióka közül egyik eltűnt a fészekből a 4.nap reggelére. A két kicsi kilökhette a harmadikat.
Reménykedtem benne,hogy a rossz dolgok itt véget érnek,sajnos nem lett igazam.
A 7. nap reggelén nem várt fordulat következett be. Egy szarka megölte mindegyik fiókát a fészekben. A szülők hiába próbálták elzavarni, elterelni hangos csirregésükkel,
Most üresen áll a fészek,a kis rigókat kivettük belőle és elástuk/eltemettük őket...
Azt hallottam, a feketerigó gyakran használja ugyanazt a fészket második költőhelyéül. Nem tudom, reménykedjek-e, hogy megint a rózsabokrunkat választja és újra -ezúttal talán végig- dokumentálhatom a fészek életét, vagy mivel kiismerte a szarka a fészek helyét, megint csak megölné a fiókákat, ha rájuk talál.
Inkább azt kívánom, rakja egy olyan helyre a fészkét a rigó, ahol az összes fiókát fel tudják nevelni a szülő madarak. Így lesz a legjobb.
Én annak viszont nagyon örülök, hogy megtapasztalhattam a természet ezen csodáját, amit életnek nevezünk.
Kattints a galériára a képekért!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr907488436
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
