Számos rovarfaj van, melynek a kemény kültakarója valóságos páncélként védi az állatot. Kutatóink most egy olyan fajt fedeztek fel, mely keményre száradó sárbevonattal borítja magát.
A szemetes zugpoloska (Reduvius personatus) lárvája ritkán kerül szem elé. Nem mintha olyan ritka lenne, sokkal inkább kifinomult álcázási technikája miatt kerüli el a figyelmet. A lárva testét vastag rétegben borítja a por, kosz, emiatt legfeljebb mozgása árulhatja el a jelenlétét, de aki észreveszi, az sem könnyen jön rá hogy a mászó pormacska egy rovarlárvát rejt.
A lárvára nem egyszerűen a piszokban mászkálva „ragad rá” a kosz. Az álcázás bonyolult viselkedés eredménye, a lárva a hátsó lábfején található kefe segítségével viszi fel a környezetében található törmelékdarabkákat a hátára, ahol részben a kültakaró mirigyeinek ragacsos váladéka, részben horgonyszerű szőrök rögzítik őket.
A lárva, akárcsak a rablópoloskák (Reduviidae) családja mintegy 6000 ismert fajának többsége, ragadozó; álcázása emiatt nemcsak a ragadozók ellen védi, de bizonyára a zsákmány megközelítését is segíti. A fajgazdag családon belül a mindössze a fajok töredéke mutat hasonló álcázó viselkedést, ezek a fajok azonban általában rendszertanilag nem közeli rokonok, vagyis az evolúció során az álcázás egymástól függetlenül több ízben kialakult. Minden olyan rablópoloskafajnál, melynél álcázó viselkedést figyeltek meg a kutatók, csak a lárva álcázza magát, a kifejlett rovarok testét nem borítja porréteg, emiatt azok a lárvára jóformán egyáltalán nem is hasonlítanak; egy kifejlett szemetes zugpoloskát láthatunk a videón.
Dr. Mahunka Sándor nemrég elhunyt kollégánk évtizedeken keresztül gyűjtötte az apró talajlakó állatokat a világ szinte minden részén, legaktívabban Afrikában és Dél-Amerikában. Az 1987-ben Tanzániában gyűjtött sokezernyi konzervált és részben azóta is feldolgozatlanul pihenő példány között most érdekes leletre bukkantak a kutatók. Egy apró, alig 4 mm-es rovar tucatnyi példánya került elő. Az állatok meghatározása nem volt könnyű, mert minden példányt vastagon összecementálódott, kemény sárréteg borított. Ez a réteg vízben, alkoholban, különféle oldószerekben való áztatással eltávolíthatatlannak bizonyult, végül az ELTE Szervetlen Kémiai Tanszékén sikerült az egyik vízbe áztatott állat felületét egy ultrahangos rezgéseket keltő speciális készülékkel megtisztítani. A lehulló páncél alól egy apró, szárnyatlan rablópoloska bukkant elő.
Múzeumunk poloskákkal foglalkozó munkatársa, Dr. Rédei Dávid megállapította, hogy a példány egy leíratlan genuszt és fajt képvisel. Az új faj a testét páncélszerűen borító sárréteg miatt a Porcelloderes impenetrabilis nevet kapta (impenetrabilis jelentése ’áthatolhatatlan’). Leírása néhány hete jelent meg egy dél-afrikai állattani folyóiratban.
A Porcelloderes impenetrabilis rablópoloska testét olyan tömör sárréteg borítja (balra), hogy csak ultrahangos tisztítás után válik láthatóvá az állat külseje (jobbra).
A felfedezés több szempontból is különleges jelentőségű. Ennek a rablópoloskának a legközelebbi rokonai Délkelet-Ázsiában és Madagaszkáron élnek, továbbá két fajt jelentettek Dél-Amerikából, de az afrikai kontinensről eddig még egyetlen faj sem volt ismert. A Tanzániából előkerült új faj tehát jelentősen kiszélesíti ismereteinket a csoport elterjedéséről. Az összes eddig ismert rokon faj jól fejlett szárnyakkal bír, ellentétben az új fajjal, melynél a kifejlett rovarok szárnyai mindkét ivarnál teljesen hiányoznak. A legérdekesebb azonban az, hogy ennek a rablópoloskának nemcsak a lárvái, hanem a kifejlett poloskák is álcázzák magukat. A lárva és a kifejlett rovar teste apró, szemölcsszerű dudorokkal sűrűn borított, minden dudor tetején egy horgasan visszagörbülő erős, merev, fűrészes szélű szőr ül. Az állat hátára felvitt sár tömören a testre tapad (valószínűleg ragacsos váladék is segíti a megkötését), a görbe szőrök pedig úgy horgonyozzák le, mint ahogy a bogáncs horgas szőrei akadnak bele a ruhába. A család eddig ismert fajai közül ez az egyetlen, melynél a kifejlett rovar is álcázza magát. A kemény sárréteg az álcázás mellett hatékony mechanikai védelmet is biztosít az állatnak.
A sárbevonatától megtisztított kifejlett poloska feje oldalnézetben. A fej alsó részén jól megfigyelhető a csőszerű szúró-szívó szájszerv. A kinagyított részleten két horgonyszőr nagy nagyítású rajza látható. A görbe, fűrészes szélű szőrök erősen rögzítik az állat testén a sarat.
A kifejlett rovar sok szempontból emlékeztet egy lárvára. Legszembetűnőbb ilyen tulajdonsága természetesen a szárnyatlanság, de a szakértők ilyennek értékelik a lábfejének és a bűzmirigyének néhány vonását. Egy olyan fajjal állunk bizonyára szemben, melynek az evolúció során megváltozott (részben lelassult) az egyedfejlődése, és számos, rendszerint csak a lárvaállapotra jellemző bélyeg a kifejlett rovarnál is megmarad. Többé-kevésbé hasonlóan megváltozott egyedfejlődésű fajokat ismerünk számos különböző rovarcsoportból, de néhány kétéltű- és madárfaj is ilyen.
szerző: Rédei Dávid
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lagria 2013.02.11. 20:53:12
Érdekes, amint Rédei Dávid azt írja a cikkében, hogy "dr. Rédei Dávid megállapította". Nyugodtan mehetett volna, hogy "megállapítottam".
Egyébként nem a bogáncs horgas szőrei akadnak bele a ruhába, hanem a bojtorjánéi.