Orosz András a Szipókás-gyűjtemény megbízott vezetője örömteli anyagot kapott külföldről. Ha egy régen kikölcsönzött anyag visszakerül a gyűjteményekbe, méghozzá épp állapotban, annak mindenki örül.
Szerző: Orosz András, a képek a szerző saját képei.
A történelmi értékű levéltetű kollekciót a XIX. század utolsó negyedében hozta létre a kiváló francia kutató, J. Lichtenstein. Az anyag közel 3000 példányból áll, ezek mind fajra meghatározott, jól kezelhető preparátumok, azonosító kóddal ellátva. A gyűjtő gondos munkával naplózta az anyagot, a kódokat kiegészítve a befogásra, a tápnövényre és az élőhelyre vonatkozó megjegyzésekkel. Külön érdekessége az anyagnak, hogy az állatokat nem fedőlemezek között rögzítette, hanem erre csillámlemezkéket használt („máriaüveg”). Ezek anyaga szilárd, egyben eléggé rugalmas ahhoz, hogy megvédje a rongálódástól a köztük elhelyezett egyedeket.
A kutató halála után Horváth Géza, a TTM akkori igazgatója megvette a teljes kollekciót, amely gondos tárolás mellett közel nyolcvan évet pihent a múzeum gyűjteményében. Szerencsés sorsa volt, mert sértetlenül átvészelt két világháborút, bombázásokat, az 1956-os múzeumi tűzvészt és jól kutatható állapotban maradt. Időközben a rendszertani besorolások, az elnevezések nagyot változtak, szükségessé vált az anyag felülvizsgálata. A munka megkövetelte a megfelelő szaktudás mellett a példányok modern technikával történő újra preparálását is, ami a kutatótól nagy hozzáértést és tapasztalatot igényelt. Erre a feladatra egy idős francia kutató, F. Leclant jelentkezett, (érdekes módon ugyanabból az intézetből, ahol Lichtenstein dolgozott), aki megkapta tartós kölcsönzésre az anyag felét, közel ezernégyszáz példányt.
A revízió jól haladt, több száz példány új besorolása elkészült, 
amikor, sajnálatos módon, az idős kutató váratlanul meghalt. Hosszú ideig erről nem értesültünk. Az intézetben senkinek nem tűnt fel az idegen eredetű anyag, miután a példányok feliratai és a kísérő napló bejegyzései francia nyelvűek. Többszöri eredménytelen levelezés után, ez év elején sikerült Rédei Dávidnak, a Szípókás-gyűjtemény vezetőjének személyes kontaktust létesíteni újra az intézettel, és dícséretes gyorsasággal az ott levő anyagot hiánytalanul visszaküldték.
Néhány száraz adat: az újra preparált, besorolt példányok száma: 622 A feldolgozásra váró érintetlen példányok száma: 765, tönkrement példány mindösszesen egy (!) darab.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
