Írta és fényképezte: Bernert Zsolt

A koponyalékelés alkalmazásának egyik legfontosabb oka a trauma következtében fellépő koponyaűri nyomás csökkentése volt, azonban a honfoglaló magyaroknál alkalmaztak jelképes trepanációt is. A módszer széleskörű gyakorlatának magyarázatára nincsen elfogadott elmélet. Feltételezhetően a táltoshithez kapcsolódó beavatási és gyógyító szertartás része lehetett.

De mi is a koponyalékelés?

Antropológiai szempontból a honfoglaló magyarság egyik legjellemzőbb sajátosságának a koponyalékelés (trepanáció) gyakorlatát kell megjelölnünk.

sebészi (valódi) trepanáció (kép: Bernert Zsolt)

Az élő emberen végzett trepanációnak két típusát szokás elkülöníteni.

1. A sebészi (valódi) trepanáció;

2. A jelképes (szimbolikus) trepanáció.

A sebészi (valódi) trepanáció

A sebészi (valódi) trepanáció során eltávolítottak egy csontdarabot az agykoponyából. Ez a beavatkozás egy vagy több koponyacsontot teljes vastagságában érintett, és végső soron a koponyaüreg megnyitását eredményezte. A beavatkozás bizonyos esetekben, pl. trauma következtében fellépő koponyaűri nyomás fokozódásakor életmentő volt.

A sebészi trepanáció végzőjének pontos anatómiai ismeretei lehettek, de a fájdalomérzést, a vérzéscsillapítást valamint a seb elfertőződésének megakadályozását is meg kellett oldania. A korabeli gyógyítók szakértelmét nem vitathatjuk, mert az esetek nagyobbik részében a gyógyulás reakciómentes volt. A megfigyelhető remek gyógyulási arányt a “nyugati” orvostudomány a XX. század közepéig nem tudta megközelíteni sem.

A koponyahiányos területet gyakran a fejfedőbe varrt fémlemezzel fedték, amiről leggyakrabban a koponya elszíneződése árulkodik. Kis számban a fémlap is előkerült.

A jelképes (szimbolikus) trepanáció

A jelképes (szimbolikus) trepanáció nem hatol át az agykoponyát alkotó csont belső rétegén, így nem nyitja meg a koponyaüreget, csak a csont külső rétegeire terjed ki. Míg a sebészi trepanációk orvosi célzata kézenfekvő (de sok esetben nem bizonyítható), a jelképes trepanációk széleskörű gyakorlatának magyarázata egyáltalán nem megoldott. A táltoshithez kapcsolódó beavatási és gyógyító szertartás része lehetett.

A szakirodalomból több mint 200 jelképes trepanációs koponya ismert. A trepanációs esetek több mint ¾ részét a Kárpát-medence területéről írták le. A többi eset pedig a Volga folyó környékéről, a Kaukázusból, az Észak–Pontusi régióból és Bulgária területéről ismert.

A jelképes (szimbolikus) trepanációnál leggyakrabban kör vagy elliptikus formákat vésnek, kaparnak valamely koponyacsont felületébe.

jelképes (szimbolikus) trepanáció (kép: Bernert Zsolt)

Amit a jelképes trepanációkról biztosan tudunk

A Kárpát-medence területén a jelképes trepanáció gyakorlása kizárólag a honfoglaló magyarokhoz köthető, leszámítva néhány késő avar kori esetet.

A jelképes trepanáció készítésekor az esetek többségében éles szerszámmal karcoltak bele a koponyába. Néhány esetben azonban a megfigyelt kör alakú formák annyira szabályosak voltak, hogy azt fúró segítségével alakíthatták ki.

A jelképes trepanációk kivitelezésekor az érintett területek fertőtlenítését bizonyosan nagy gondossággal és szakértelemmel végezték el, mivel az általam vizsgált koponyák között utólagos gyulladás nyomát csak nagyon ritkán lehetett megfigyelni.

A jelképes trepanáció általánosan elterjedt lehetett a 10. századi Kárpát-medence honfoglalóinak a körében, ugyanis a megvizsgált felnőtteknél (a honfoglalás kori temetőkben) összesen 12,5%-os gyakorisággal fordult elő.

A jelképes trepanációk nemek közötti megoszlása viszonylag kiegyensúlyozott, a férfiak enyhe fölényével. A férfiaknál 13,4%-os, a nőknél 11,5%-os gyakoriság figyelhető meg.

A jelképes trepanációk életkorral emelkedő gyakorisága arra utal, hogy ezt a beavatkozást bármely életkorban (a gyermekkort leszámítva) elvégezhették.

A jelképes trepanáció a fiatalkorúak körében nagyon ritka lehetett (1% alatti). Az sem kizárható, hogy ezt a beavatkozási formát csak a felnőtteknél végezték el.

A jelképes trepanációk a homlokcsonton vagy a falcsonton találhatók. Az esetek 80%-ban a bregmapont körüli 5 cm-es sugarú körön belül fordulnak elő. A fennmaradó 20% pedig a falcsontok ezen körön kívül eső területein. Amennyiben kettő vagy több jelképes trepanáció fordult elő egy egyénen, azok rendszerint szabályos, szimmetrikus elhelyezkedést mutattak.

A jelképes trepanációk átmérője leggyakrabban 8–14 mm közötti.

Tedd fel kérdéseidet a szakértőnek!

Koponyalékelés a Honfoglalás korában

Május 15-én találkozhattok Bernert Zsolt antropológus szakértőnkkel (10.00-13.00 óra között), aki a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárában dolgozik. 

Kattints a honlapunkra!

Programajánló:

Május 22. Görföl Tamás: Az év emlőse az ürge

Május 29. Szentesi Zoltán: Igazi túlélők (békacsontok a mikroszkóp alatt)
Június 5. Kiss Annamária: Átlátszó kövek
Június 12. Gubányi András, Szofcsák Zsuzsa: Zoonózisok (az állatokról az emberre természetes úton átterjedő fertőző betegségek)