A Magyar Természettudományi Múzeum egyik legnagyobb herbáriuma a Kárpát-medence virágos flóráját dokumentálja. Nem is gondolnánk, hogy az itt őrzött sok százezernyi herbáriumi lap mennyi ismeretlen, felfedezésre váró tudományos és tudománytörténeti információt rejteget. Jelen bejegyzésben egy, hazánk flórájában eddig nem ismert őshonos növényfaj példányainak felbukkanásáról adunk hírt.
Szerző: Somlyay Lajos (Növénytár)
Ez a szikes lapos is otthona az újonnan megtalált növényfajnak (Bauer Norbert felvétele)
A múzeumi botanikus feladata és egyik legkedvesebb foglalatossága a gyűjteményben való búvárkodás, az itt őrzött herbáriumi példányok szakmai felülvizsgálata és különböző szempontok szerinti rendezése. Kutathatóság szempontjából fontos, hogy a tetemes kollekcióban egy adott növénytaxon teljes gyűjteményi anyagát a lehető legkönnyebben meg lehessen találni, ezért a gyűjtemény bizonyos növényrendszertani besorolást követ. Különösen a növényföldrajzi vagy természetvédelmi szempontból jelentős fajoknál az anyagot geográfiai alapon is rendezzük. Gyűjteményeinket számos hazai és külföldi kutató vizsgálja, így folyamatosan születnek új tudományos eredmények.
A Magyar Természettudományi Múzeum egyik legnagyobb herbáriuma a Kárpát-medence virágos flóráját dokumentálja. Szakmai neve: Herbarium Carpato-Pannonicum. Nem is gondolnánk, hogy az itt őrzött sok százezernyi herbáriumi lap – egy közel 250 éves időszak számtalan botanikusa gyűjtési aktivitásának gyümölcse – mennyi ismeretlen, felfedezésre váró tudományos és tudománytörténeti információt rejteget. A hatalmas, több teremben őrzött herbárium nagyobb részét ugyanis az elmúlt évszázadban nem vizsgálta még szakavatott botanikus. Ilyenformán nem hogy a legújabb rendszertani és nómenklatúrai szakirodalom eredményei, hanem legtöbbször a még ennél jóval régebbi ismeretanyag sem manifesztálódott revízió formájában a gyűjteményben. Arról nem is beszélve, hogy például egy 1920-as években történt szakmai revízió manapság már teljesen meghaladott lehet.
E sorok írója három évtizede kutatja, rendezi a Herbarium Carpato-Pannonicum anyagát. Kezdetben egy-egy botanikai szempontból „érdekesebb” faj, fajcsoport vagy nemzetség anyagát vizsgálta át, az utóbbi 10 évben viszont szisztematikusan „halad” végig a Dalla-Torre rendszer szerint strukturált gyűjtemény anyagán. 2022-ben többek között a rendszertani szempontból bonyolult nemzetségeket felölelő buzérfélék családja (Rubiaceae) került sorra. Különösen a nagy fajszámú galaj nemzetség (Galium) felülvizsgálata és rendezése hónapokig tartott.
Az anyag egy részét könnyű volt a mai ismereteink alapján revideálni, akadt azonban jó pár, a jelenlegi Magyarország különböző területeiről származó lap, amelyek eleinte komoly fejtörést okoztak. Ugyan feltűnően hasonlítottak egymásra, de a hazai fajok egyikével sem sikerült őket azonosítani. A történelmi Magyarország flóráját feldolgozó monográfia, Jávorka Sándor örök becsű műve (Jávorka 1924–1925) segített. Az ismeretlen növényt Jávorka határozókulcsa alapján a hazánkban közönséges mocsári galaj alakkörébe tartozó „Galium constrictum”-ként sikerült valószínűsíteni, majd a korszerű szakirodalom segítségével egyértelműen azonosítani. Mai ismereteink szerint a növény tudományos neve Galium debile, és a G. constrictum csak társnévként (szinonima) használható. 
A csenevész galaj egy „mutatós” herbáriumi példánya Makó mellől (Bauer Norbert felvétele)
Jávorka flóraműve ezt a fajt csak Erdélyből, az Al-Duna vidékéről és a Kvarner-öböl környékéről jelezte, egy bizonytalan hazai adattal (Kalocsa). Érdekes, hogy Degen Árpád, aki 1908-as cikkében az Al-Duna vidékéről mutatta ki növényünket, egyúttal arra is rámutatott, hogy a 19. századi kalocsai adat téves (Degen 1908). Jávorka mégis felvette ezt a flóraművébe (igaz, kérdőjellel). További érdekesség, hogy növényünknek a mai napig nincs magyar neve. Ennek két oka van. Egyrészt a második világháború előtti munkák, így Jávorka Magyar Flórá-ja sem tüntette fel a Kárpát-medencei fajok magyar neveit. Másrészt a későbbi, Magyarország jelenlegi területét feldolgozó flóraművek nem tartalmazzák a fajt, így azokban hiába szerepelnek magyar fajnevek, a G. debile „kimaradt”. Egy kiváló nyelvérzékkel megáldott botanikus kollégám, Balogh Lajos ötletére a „csenevész galaj” elnevezést javaslom.
A mocsári és a csenevész galaj terméses virágzata (Bauer Norbert felvétele)
A 2022-ben a herbáriumban azonosított, a mai Magyarország területére újnak bizonyult fajt 2023-ban élőben is sikerült megtalálni a Pomáz és Szentendre közötti réteken. Az erről szóló tudományos publikáció is megjelent (Somlyay 2024).
A terepi tapasztalatom és a herbáriumi példányok cédulaszövegéből leszűrhető információ alapján úgy tűnik, elsősorban az enyhén szikesedő réteken, mocsárréteken találkozhatunk vele. Annak alapján, hogy hazánk számos, egymástól távol eső pontjáról kerültek elő bizonyító példányai, és ezek a gyűjtések egy nagyon hosszú időszakot fognak át, valószínűleg őshonos fajról van szó. A csenevész galaj tényleges hazai gyakoriságát az elkövetkező évek terepbotanikai kutatásai állapíthatják meg.
Irodalom:
Jávorka S. (1924–1925): Magyar Flóra (Flora Hungarica). – Budapest: Studium.
Degen Á. (1908): Megjegyzések néhány keleti növényfajról. Bemerkungen über einige orientalische Pflanzenarten. – Magyar Botanikai Lapok 7: 92–110.
Somlyay L. (2024): Galium debile Desv. – In: Raab-Straube E. von & Raus Th. (ed.), Euro+Med-Checklist Notulae, 17., Willdenowia, pp. 32–33. https://doi.org/10.3372/wi.54.5410
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
