A hazai földikutyákkal kapcsolatos kutatásainkról már többször írtunk a múzeumi blogban, de ezúttal egy határainkon kívüli hírről számolunk be.
Szerzők: Csorba Gábor (Emlősgyűjtemény) és Németh Attila (Debreceni Egyetem, MME EVSZ)
Az első példány megtalálásának helyszíne
A földikutyákat Horvátországban 1984 óta kipusztultnak tekintették, mígnem bő egy évvel ezelőtt, Vukovár Vučedol nevű külterületén egy kiskertben fülön (na jó, az nincs nekik) nem csíptek egy példányt, amely a hagymát és a sárgarépát dézsmálta. A felfedezés után (ami nagy port vert fel a helyi sajtóban) a zágrábi BIOTA környezetvédelmi szervezet azonnal ki is dolgozott egy kutatási és fajvédelmi tervet az állomány megmentésére. És erre bizony nagyon nagy szükség is van – az élőhely ugyanis legfeljebb 2 hektár kiterjedésű, és gyakorlatilag a kiskertek, hétvégi házak, és építkezések között fennmaradt zsebkendőnyi gyepfoltok alkotják. Mindez nem sok jót ígért az állomány hosszú távú fennmaradása szempontjából.
Járatrendszer nyomai az egyik építési területen
A tervek között szerepel az élőhely pontos felmérése, a kerttulajdonosokkal és a helyi hatóságokkal való egyeztetés, és tudományos újdonságként, a faj jelenlétének igazolása az ú.n. környezeti-DNS alapján, amikor magát a példányt nem kell megfogni, hanem a gyanús túrásokból vett földmintából próbálják meg kimutatni az állat testéről oda került, és csak a fajra jellemző DNS nyomait.
Kifejlett nőstény példány közvetlenül a befogás után
Természetesen felmerült a veszélyeztetett példányok befogása, és védett területre történő áttelepítése is. Mivel ebben az aktív természetvédelmi beavatkozásban a magyar kutatóknak, az MTM és a Debreceni Egyetem munkatársainak nagy tapasztalata van, a cikk szerzői felkérést kaptak, hogy Dušan Jelić kalauzolásával mérjék fel az állományt és a kelet-horvátországi védett gyepterületeket, hogy melyik jöhetne szóba a kimentendő példányok új otthonául. A két napos bejárás során az ismert élőhely szomszédságában egy kukoricaföld (!) szélén újabb töredékállományt fedeztünk fel, illetve Bábafalva (Bapska) mellett olyan füves területet is mutattak nekünk, ami a gyors bejárás alapján majd alkalmas lehet egy új állomány létrehozására.
Persze jogos a kérdés, hogy vajon az Európában honos csaknem tucatnyi földikutyafaj közül, melyik is élhet Horvátországban? A szintén magyar kutatók által publikált legújabb filogenetikai és filogeográfiai eredmények szerint minden bizonnyal a kontinensen mintegy kétmillió évvel ezelőtt megjelent Nannospalax monticola-fajcsoport valamelyik képviselőjéről lehet szó, de hogy a három ismert fajból melyik, azt majd csak a részletes molekuláris biológiai vizsgálatok után tudjuk megmondani…
Bábafalva, a legígéretesebb áttelepítési helyszín
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
