Lehet-e ugyanarról mesélni óvodáskortól általános iskolai felső tagozatig? Milyen kalandos úton kerül ki egy múzeumpedagógiai foglalkozás a múzeum falain kívülre, és hogy néz ki egy ilyen kihelyezett élménypedagógiai alkalom?
Szerző: Lazányi Eszter (Talajzoológiai gyűjteménycsoport)
A történet a Múzeum első táborával kezdődött, ekkor kellett először elgondolkodnia a Talajzoológiai gyűjteménycsoport munkatársainak azon, hogy milyen úton-módon tudjuk szakmánk, gyűjteményünk érdekességeit egy kerek, 60 perces múzeumpedagógiai foglalkozás keretében élménydúsan bemutatni általános iskolás gyerekek számára. Persze korábban is részt vehettünk jeles napokon, családi rendezvényeken, Műhelytitkokon és egyéb alkalmakon, de azok struktúrája más, a látogatók csak pár percre állnak meg az asztalunknál. Egy tábori foglalkozás egészen eltérően működik. Viszont nem nagyon különbözik egy iskolai élménypedagógiai, rendhagyó tanórától (csak a résztvevő gyerekek létszámában lehet eltérés). A táborok egymást követő éveiben egyre több tapasztalatra tettünk szert és egyre jobban megszerettük e foglalkozások tartását. Csodálatos élmény, ahogy korántsem hétköznapi, ismeretlen lényeink azonnali érdeklődést, vagy épp a kezdeti viszolygást követően „pálfordulást” váltanak ki a gyerekekből. Visszatérő résztvevőink kedvéért próbálunk évről-évre némileg megújult foglalkozásokkal készülni úgy, hogy az először érkezők számára is minden követhető, érthető legyen.
De hogy kerül ki egy tábori foglalkozás az épület falain kívül iskolába, óvodába? Esetünkben különös csillagállás kedvezett ennek: (1) szeretek előadni, állatainkról minden fórumon lelkendezni; (2) édesanya vagyok és gyermekeim épp óvodások, általános iskolások; (4) szakterületünk alig ismert, borzongató és egyben csodás lények gondozása, tanulmányozása; és (5) ezen állatok révén könnyen tudunk kapcsolódni a jelenkori környezeti kihívásokhoz, a környezeti neveléshez, az általános iskolai környezetismeret és biológia tantárgyakhoz. Ezek után talán nem meglepő, hogy az első felkérést a nagyobbik gyermekem iskolájából kaptam „pályaorientációs nap” keretében.
Az első iskolai foglalkozás 2022 májusában, a Gazdagrét-Csikihegyek Általános iskola egyik elsős osztályában (Fotó: Fogas Ildikó).
A foglalkozásnak akkora volt a sikere, hogy négy tanórára is meghívtak minket, és más osztályokba, más iskolákba is eljutott a hírünk. Azóta folyamatosan kapunk meghívásokat, egyre több általános iskolába. Az órákon lehetőség szerint a Talajzoológiai gyűjteménycsoportból többen is részt veszünk/vettünk egyszerre, hiszen vannak olyan részletei egy interaktív foglalkozásnak, ahol egynél több fejre, kettőnél több szemre, kettőnél több szakértő kézre is szükség van.
A kihelyezett alkalmak tematikája, menete: ami a táborban tizenhárom általános iskolai gyermekkel működik, az nem alkalmazható egy huszonöt fős osztályra, vagy óvodás csoportra. Ezért változtatni kellett az órák felépítésén, és ez azóta is folyamatosan változik létszámtól, eseménytől, iskolától és korosztálytól függően. A legnagyobb kihívást talán az óvodás korosztály jelentette, főleg azért, mert óvodán belül is nagy különbség van kiscsoport, nagycsoport és vegyes korosztályú csoportok között.
Óvodai foglalkozáson avarban sétálnak mezítláb a gyerekek. Ezt a sétát később nagyobbaknál is bevezettük, mert különleges, emlékezetes „bátorságpróbának” bizonyult. (Fotó: Nagy Zsanett)
A mondanivaló viszont egységes: Szeretnénk minden gyermeket és pedagógusaikat ráébreszteni arra, hogy az avar és a talaj, amit élettelen felszínnek gondolunk, valójában hihetetlen biodiverzitással bíró, élettől hemzsegő csoda. Sőt, ez a csoda „hasznos” is (noha ezt a kifejezést nem szeretjük az élővilág kapcsán), hiszen ez végzi a lebontást mind a természetben, mint az otthoni komposztálókban is. Ilyenkor van lehetőségünk szemléletformálásra is.
Balra: Horváth Edit óriási tanzániai ezerlábút mutat az óvodásoknak (Fotó: Nagy Zsanett) Jobbra: Egy iskolás kislány mikroszkóp alatt talajmintát vizsgál. (Fotó: ismeretlen)
Balra: Iskolás kislány kezén mászik az avarban talált karimás ikerszelvényes (fotó: ismeretlen). Jobbra: Az osztály tanulói az iskolaudvar avarjában keresnek állatokat (fotó: Fogas Ildikó).
Foglalkozásainkat igyekszünk interaktívvá tenni, amennyire csak lehet: az elméleti oktatás mellett nagy kupac avarban sétálnak a gyerekek, élő állatokat keresünk az avarban, mikroszkópozunk és egzotikus nagy állatokat is a bátrak kezébe adunk. Ez utóbbi záróelem koronázza meg az órákat, hiszen a gyerekek szerint egy élő, óriási ezerlábú lábainak összehangolt lépegetését figyelni „cuki”, „meditatív”, és „én is akarok egy ilyet otthonra”! De van gyermek, aki az ugróvillásokba szeret bele végérvényesen. Olyan is van, akit eddig furának gondoltak a pók- vagy skorpióimádata miatt, itt viszont rokonlelkekre talál. Egyikük ezt mondta: „Nem is gondoltam volna, hogy egy marék földben ennyi élet van!” Ilyenkor azt érezzük, hogy sikerült átadnunk valamit a mi sajátos rajongásunkból, miközben mi magunk is csodálatos élményekkel gazdagodunk a gyerekek által.
Néhány rajz, amit az órák végén ajándékba kaptunk a gyerekektől.
Gyurmából készült talajállatok, amiket a foglalkozás utáni tematikus technikaórán készítettek az elsősök. (Fotó: Fogaras Ildikó)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
