Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Az „Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás”-ra múzeumunk is kölcsönzött számos műtárgyat, ezekből készítettünk egy válogatást (a teljes lista a mellékletben található).

Szerző: Szapu Julianna Szulamit (Magyar Természettudományi Múzeum, Marketing Csoport), Kovács Attila (MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma, Gerinces gyűjtemény), Csorba Gábor (Magyar Természettudományi Múzeum, Emlősgyűjtemény)

Hungexpo területén kiállított preparátumaink

 A Magyar Természettudományi Múzeum a Vadászati és Természeti Világkiállításra Kölcsey István egyik vadászzsákmányát adta kölcsön. Kölcsey (1929-2007) a Safari Club International, a National Rifle Association of America és a Washington Arms Collectors egyesületek tagjaként Ázsia kivételével az összes kontinensen vadászott évtizedeken keresztül. Az így gyarapított gazdag gyűjteményét 2004-ben múzeumunknak adományozta. E gyűjtemény értéke nem csak a mennyiségben rejlik (pedig ez is jelentős: múzeumunk 97 faj 147 példányát őrzi tőle), hanem a preparátumok színvonalas elkészítésében. 1. ábra. Oroszlán (Panthera leo) a Hungexpo területén kiállítva (fotó: Szabados Tamás).

Az erő és hatalom szimbólumaként számontartott oroszlán preparátuma egy dinamikus pillanatot jelenít meg, amikor a ragadozó zsákmányára ugrik. Az oroszlánok a macskafélék többségével szemben társas életmódot folytatnak. A köztudatban általában úgy tartják, hogy a vadászat oroszlánrészét a nőstények végzik el, a hímek pedig lustálkodva várják a zsákmányt, amelyből aztán elsőként fogyasztanak. A helyzet azért korántsem ilyen egyszerű, hiszen amikor nagyobb méretű zsákmányt, kafferbivalyt, vízilovat, zsiráfot vagy éppen süldő elefántot kell elejteni, hímek is részt vesznek a vadászatban. Ha oroszlánról beszélünk, lelki szemeink előtt Afrika jelenik meg, de tudnunk kell, hogy egészen az 1. századig Európában is éltek az ázsiai alfajhoz tartozó oroszlánok. Erre az értékünkre azonban nem tudtunk vigyázni, a nagytestű ragadozó veszélyes volta, nappali életmódja és dicsőségnek számító elejtése, továbbá a gazda-ragadozó konfliktusok a helyi kipusztulásba sodorták. Az ázsiai oroszlánok utolsó élőhelye Indiában, a Gir-erdőben van, ahol egy kb. 300 fős állományuk talál menedékre. 

2. ábra. Fehér gólya (Ciconia ciconia) a Hungexpo területén kiállítva (fotó: Szabados Tamás).

A kiállítás idején „Őszi képet ölt a határ, Nincsen rajta gólyamadár, Egy van már csak: ő, az árva,” (Arany János: A rab gólya). „Árva gólya áll magában” (Arany János: A rab gólya), a Hungexpo Magyar Takarékszövetkezeti Bank standjában. Ez az idézet valószínűleg csak megerősíti az olvasóban azt a közismert tényt, hogy a gólyák vonuló madarak. Vonulásuk során akár 20000 kilométert is repülhetnek a költő- és telelőterület között. Ennek során a repülési sebességük is figyelemre méltó, egy nap alatt 700 kilométert is megtehetnek. Fő telelőterületeik Afrikában vannak, a Szaharától délre, de egy kisebb állományuk az Ibériai-félszigeten vészeli át az év hideg, táplálékszegény részét. 2004/2005 tele óta azonban az állomány egy csekély, kockázatvállaló része hazánkban is áttelel, amely tekinthető egy evolúciós alkalmazkodási folyamat részének is. Sikeres áttelelését a változó klíma mellett széles táplálékspektrumának és az emberi környezethez való alkalmazkodási stratégiáinak (pl. kémény tetején alvás, hulladéklerakók területén történő táplálkozás) köszönheti.

A vándorló medvénk tagintézményünkből, a MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumából „látogatott el” a kiállítás helyszínére.
3. ábra. Kamcsatkai barna medve (Ursus arctos beringianus) a Hungexpo területén kiállítva (fotó: Balláné Szőke Edit).

A barna medvéknek köztudottan nagy mozgástérre van szükségük. Egy egyed hatalmas területeket járhat be élete során. Arról azonban már nem nagyon lehet hallani, hogy ezt haláluk után is megtegyék. Márpedig a MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma állandó kiállításában bemutatott „Dr. Bativai Schüle Imre János trófeagyűjtemény” kamcsatkai barna medvéjével (Ursus arctos beringianus) pontosan ez történt. Szeptember elején múzeumunk nagy mackója útra kelt, és 130 kilométer megtétele után megérkezett ideiglenes territóriumába, a Hungexpo területén létesült világkiállítás helyszínére. Itt a kelet-ázsiai vadvilág más fajait bemutató együttesben kapott helyet, ahol mint egy őrszem vigyázza az éjszakában életre kelő vadak nyugalmát. A kamcsatkai barna medve a második legnagyobb termetű alfaja a széles elterjedésű fajnak, Kelet-Szibériában és a Kamcsatkai-félszigeten fordul elő. A múzeum két métert meghaladó álló medve preparátuma azonnal felkelti a látogató figyelmét.

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban látható preparátumaink

 A Capa Központ a Vadászati és Természeti Világkiállítás egyik kihelyezett helyszíneként ad otthont Gróf Széchenyi Zsigmond (1898-1967) vadász és egyben író fényképeinek és preparátumainak. Regényein hazánkban generációk nőttek fel, műveit magyarul több, mint hetvenszer kiadták, ennek során körülbelül másfél millió példányt adtak el belőle. Emlékét és nevét a hatvani vadászati múzeum is őrzi. Széchenyi elhivatottsága korán megmutatkozott, már hét éves korában is vadászott -igaz, akkor még csak légpuskával. Emellett szenvedélyes gyűjtő is volt. A XX. század történelmi eseményei az ő életét sem könnyítették meg, de szaktudása és népszerűsége kiemelte száműzetéséből. Ahogy a Capa Központ kiállítási szövegében olvashatjuk: „Átütő megjelenítőerőtől duzzadó szövegein a természet beható ismerete és rajongó szeretete érződik. Fényképein is tetten érhető az a nem szűnő kíváncsiság, amely a növény- és állatvilág mellett az útjai során megismert emberek felé is irányult, bár legjobban a civilizációtól távol, egy tábortűz mellett ülve érezte magát. Természetszerető humanista gróf, könyvgyűjtő nemesi segédmunkás, vadász-író-fényképész, egy sokrétű ember fotográfiái.”

4. ábra. Leopárd (Panthera pardus) a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ területén kiállítva (fotó: Capa Központ)

Széchenyi Zsigmond első leopárdját (Panthera pardus) Afrikában lőtte az 1927-es útja során, amellyel megalapozta afrikai gyűjteményét. Leopárdok azonban nemcsak Afrikában élnek. Egyedszámuk csökkenése ellenére máig a legnagyobb elterjedési területű nagymacskák, Afrika és Dél-Ázsia nagy részén előfordulnak. A faj alkalmazkodóképessége rendkívüli, az afrikai szavannákon kívül megtalálható a sivatagoktól a trópusi esőerdőkig, megél Szibériában is, továbbá találkozhatunk vele 5200 méteres tengerszint feletti magasságban is (még a hópárduc (Panthera uncia) sem hatol fel 6000 méternél nagyobb magasságokba). Ennek megfelelően táplálékspektruma is nagyon széles – amelyre, ahogy a faj urbanizálódik illetve az ember egyre több természetközeli élőhelyet vesz el a vadállatoktól, az emberek házikedvencei is felkerülnek. Afrikai élőhelyein az elejtett prédáért nagy a versengés, így az oroszlánok, foltos hiénák és hiénakutyák elől zsákmányát általában felcipeli a fára, akkor is, ha annak súlya meghaladja a saját testsúlyát.

5. ábra. Keleti nyársasantilop (Oryx gazella) a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ területén kiállítva (fotó: Capa Központ).

A nyársasantilopok tekintélyes méretű szarvuk miatt már a kezdetektől célpontjai voltak az Afrikába látogató vadászoknak. A nőstények is viselnek szarvat, ami ráadásul jelentős mértékben hosszabb lehet, mint a hímé, akár 150 cm hosszúságúra is megnőhet. A bennszülött törzsek a szarvon kívül a bőréért is vadásszák, melyekből lándzsákat és pajzsokat készítenek. A szarvat jogos tulajdonosa, a nyársasantilop is sokrétűen használja, ezzel tartja fent a csordákban a szigorú hierarchiát, ennek segítségével űzik el a betolakodókat, továbbá szükség esetén, - pl. borjaik védelmében - akár a ragadozókat is megfutamíthatják vele. A magas hőmérséklet elviseléséhez kiválóan alkalmazkodtak, pl. képesek a testhőmérsékletük 10 °C-os emelkedését is elviselni.

 A Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeumban kiállított preparátumaink

 A Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum szintén a világkiállítás kihelyezett helyszínei közé tartozik, amely befogadta múzeumunkból az Almásy Györgytől származó képeket és preparátumokat. Almásy György (1867-1933) természettudományos érdeklődése a kezdetekben elsősorban madártani irányultságú volt. A későbbiekben a Tien-san hegységben Belső-Ázsia magas sótartalmú tavainak állatvilágát és az akkori kiszáradásos állapotok jellegzetességeit tanulmányozta. Útja során a bonyolult politikai helyzet és a bürokráciai nehézségek ellenére is jól boldogult, amelyben széleskörű nyelvismerete segítette. Folyékonyan beszélt oroszul, továbbá elsajátította a kirgiz nyelvet és a törököt is tanulmányozta. Állattani munkássága mellett néprajzi megfigyelései is jelentősek. Gyűjteményeinek jelentős részét a MTM jogelődjének, a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta, többek között mintegy 3000 gerinctelent, és 552 madarat. Első tien-sani expedíciójának anyagából 35 tudományra új fajt írtak le, amelyek közül öt megtalálója nevét viseli.

6. ábra. Puma (Puma concolor) a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum területén kiállítva (fotó: Savaria Múzeum).

 A puma (Puma concolor) a jaguárral (Panthera onca) együtt az amerikai kontinens jellegzetes macskái. Fontos különbség azonban, hogy míg az utóbbi a nagymacskák közé tartozik, addig a puma a legnagyobb méretű kismacska, ennek megfelelően dorombolni tud, de bömbölni nem. Ehelyett gyereksírásra hasonlító hangot ad ki, ami megtévesztheti az óvatlan kirándulót. Feltűnően hosszú a farka, ami az akár hat méteres ugrások közbeni egyensúlyozásban nagy segítségére van. Annak ellenére, hogy ügyessége miatt az őslakosok körében nagy tiszteletnek örvendett, napjaink lakosságának a fenséges mellé a veszélyes jelző is eszébe jut. Erre ráerősítenek a közmédiában felkapott, emberek ellen irányuló pumatámadások, amelyek az esetek többségében megfelelő viselkedéssel és odafigyeléssel elkerülhetőek lettek volna. Sokféle fajt zsákmányol, a sikeres vadászat a nőstény pumának különösen fontos, ugyanis kölykeit körülbelül 3 évig el kell látnia, mindezt úgy, hogy egy idegen hím ne találja meg az ideiglenesen magukra hagyott, foltos bundamintázatú kölyköket. 7. ábra. Szibériai kecske (Capra sibirica) a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeumban (fotó: Savaria Múzeum).

A szibériai kecske (Capra sibirica) Közép-Ázsia hegyvidékein él, a meredek, sziklás lejtőkön keskeny, hegyes patájával gyorsan és könnyedén közlekedik. Akár 5-6000 méteres tengerszint feletti magasságig is előfordul, ahol az ilyen magasságokig szintén felhatoló hópárducok és leopárdok egyik jellemző zsákmányállata. Habár jelenlegi elterjedési területe a hegységekre korlátozódik, történelmi adatok alapján arra lehet következtetni, hogy a Föld történetének hidegebb periódusaiban a hegyek közötti síkságokat lakták, és csak az éghajlat melegebbre fordultával húzódtak fel a magasabb vidékekre. Fő táplálékát alpesi növények képezik. 40-50 fős csoportokban élnek, leszámítva a bakok egy részét, amelyek csak párzási időszakban csatlakoznak a nyájhoz. Ekkor heves összecsapások kezdődnek a nőstények kegyeiért, amelyben a küzdő felek nagy segítségére van az akár 145 cm-t is elérő szarvuk. A nőstények is viselnek szarvat, csak az rövidebb és vékonyabb.

Preparátumaink, fotódokumentációink és más ismeretterjesztő anyagaink világkiállításon való bemutatásának célja, hogy felkeltsék a látogatók természet iránti érdeklődését, ráébresszék az élővilág szépségére, oktatási célokat szolgáljanak és egyben ráirányítsák figyelmünket ritka fajokra és az őket érintő jelenlegi problémákra is, amelyek az esetek többségében emberi okokra vezethetők vissza. Ez ellen tenni mindannyiunk közös feladata, hogy fennmaradásuk hosszú távon is lehetséges legyen bolygónkon.

Források

A nőstényé nagyobb. (n.d.). Retrieved from https://www.facebook.com/1166410016883994/posts/1203729909818671/

Áttelelő fehér gólyák. (n.d.). Retrieved from https://www.mme.hu/telelo_golyaink_vedelme?fbclid=IwAR3IxfrQ__W9BFt9AmBzElye4Wbje9cXJoz4YnOSmWS4m8riFyYQu5sBMq8

Buzás, B., & Csorba, G. (2008). Híres magyar vadászok trófeái a Magyar Természettudományi Múzeumban, 2. rész. NIMRÓD Vadászújság, (6), 24–27.

Érdekességek madarainkról: A gólyák. (n.d.). Retrieved from https://kapanyel.reblog.hu/erdekessegek-madarainkrol-a-golyak

Kőszáli kecskék. (n.d.). Retrieved from https://hu.wikipedia.org/wiki/Kőszáli_kecskék

Nyársas antilop. (n.d.). Retrieved from https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyársas_antilop

Szibériai kőszáli kecske. (n.d.). Retrieved from https://hu.wikipedia.org/wiki/Szibériai_kőszáli_kecske

Szibériai kőszáli kecske (Capra sibirica). (n.d.). Retrieved from https://www.veszpzoo.hu/lakoink/emlosok/sziberiai_koszali_kecske_(capra_sibirica)

Melléklet

A Magyar Természettudományi Múzeum által az Egy a Természettel kiállításra kölcsönzött műtárgyak teljes listája.

A szerzők köszönetüket fejezik ki a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeumnak és a Robert
Capa Kortárs Fotográfiai Központnak, amiért rendelkezésre bocsátották a kiállításaikon
látható szöveges anyagaikat.