Hogyan védekezhet egy csiga a ragadozók ellen azon túl, hogy behúzódik a házába, és várja, hogy elmúljon a veszély? A mintegy 30 ezer szárazföldi csigafaj egyike-másika érdekes megoldásokat „talált ki” a törzsfejlődése során. Ezek aktív, csigától rendkívül szokatlan mozgások.
A Cantareus apertus (Born, 1778) nevű csiga mediterrán elterjedésű, Dél-Franciaországtól Ciprusig fellelhető. Tavaly két példányát találtuk egy bonyhádi és egy budapesti szupermarket itthon termesztett zöldségei (saláta és káposzta) között, amely azt valószínűsíti, hogy a faj már megtelepedhetett Magyarországon is. A megzavart csiga a köpenyüregéből (tehát a teste és a szájadék pereme között) kipréseli a levegőt, amely erős morgó-sípoló, nyekergő hangot eredményez. Emiatt a latin nyelvterületen murmur néven (és e szó különböző változatával) ismerik. Érdekesség, hogy Krétán is hasonlóképpen hívják, ami alátámasztja azt, hogy a rómaiak telepítették be a fajt a szigetre.
A faj hazai jelenlétét a Növényvédelem című újságban közöltük, és egyúttal a nyekergő csiga nevet adtuk neki. A nagy testű csigafajok ragadozói jellemzően sünök, madarak, rágcsálók lehetnek, valamint számos gerinctelen faj, főleg ragadozó bogarak. Egyelőre nem tudjuk, hogy közülük melyik ellen hatásos a hangos nyöszörgés. A nyekergő csiga leírója mellesleg Born Ignác, a híres erdélyi szász szabadkőműves tudós, és akiről állítólag Mozart a Varázsfuvola Sarastrójának karakterét mintázta.
A nyekergő csiga Magyarországon talált példányai
(FOTÓ: VOLARICSNÉ KUN ANDREA ÉS BACHER NOÉMI)
A japán ugráló csiga (Ovachlamys fulgens) a szigetország déli részén őshonos, de sok trópusi országba (például Brazíliába) is behurcolták. Mi 2018-ban Új-Kaledónia szigetén találtuk meg. A fajra a nagyon hosszú, megnyúlt test jellemző, valamint a kicsi, gömbölyded, csillogó, áttetsző héj. Ha megzavarják, ahelyett, hogy behúzódna a házába, a vékony testét rendkívül gyorsan jobbra-balra görbíti, amelynek hatására mintegy elugrál a helyszínről. Nekünk is nehéz volt megakadályozni, hogy kiugráljon a kezünkből. Ez egy rendkívül hatásos módszer, hiszen a csiga egy szempillantás alatt képes eltűnni a ragadozók szeme elől.
A japán ugráló csiga Új-Kaledóniában
(FOTÓ: IRA RICHLING)
Egyes kelet-ázsiai csigák a héjba húzódás helyett támadás esetén a házukkal erőteljes balra-jobbra söprő mozdulatot végeznek, amellyel odébblökik a ragadozókat (főleg futóbogarakat), így azok felhagynak a csigaevés gondolatával. Ezt a jelenséget 2016-ban publikálták japán kutatók Yuta Morii vezetésével. A szerzők azt is demonstrálták, hogy az aktív védekezési mechanizmus egy japán (Karaftohelix gainesi) és egy oroszországi (Karaftohelix selski) fajnál is jelen van, amelyek azonban nem a legközelebbi rokonai egymásnak. A génusz többi faja viszont „hagyományos” módon védekezik, tehát támadás esetén behúzódik a házába. Ez azt jelenti, hogy a söprő védekezési forma egymástól függetlenül alakulhatott ki párhuzamos evolúciós utakat követve. Az aktív védekezés képessége a két Karaftohelix fajnál együtt járt a csigaház szájadékának relatív megnövekedésével a behúzódó fajokhoz képest. Ez a változás összefügg azzal, hogy erősebb izomzat alakul ki, amely nemcsak a test visszahúzására, hanem a csigaház mozgatására is alkalmas.
A Nesiohelix gainesi nevű csiga aktív védekezése. A bal oldali képeken egy csipesszel megcsípik a farkát, ami egy bogártámadást imitál. Ennek hatására a csiga a házával erőteljes söprő mozdulatot végez. A jobb oldali ábrákon egy futóbogár (Acoptolabrus gehinii) készteti hasonló védekezésre a fajt.
(A SZERZŐ, YUTA MORII ENGEDÉLYÉVEL)
Szerzők: Páll-Gergely Barna, Turóci Ágnes
ELKH, ATK Növényvédelmi Intézet
(Az Élet és tudományban megjelent cikk nyomán.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
