Trianon 100 – A Magyar Királyság területének életföldrajzi beosztása

A Kárpát-medence vitathatatlanul létező geográfiai entitás, és történelmi vagy akár politikai értelemben is van létjogosultsága Kárpát-medencéről beszélni. A geográfiai értelemben vett Kárpát-medence azonban nem pontosan azonos a Trianon előtti Magyarország – a Magyar Királyság – területével, melyet életföldrajzi szempontból ma már négy régióhoz sorolunk.

Írta: Merkl Ottó (Magyar Természettudományi Múzeum, Bogárgyűjtemény)

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_23.jpg

Tengerszemek a Retyezátban (Déli-Kárpátok) (fotó: Puskás Gellért)

A magyar zoológia grandiózus különlegességgel kívánt hozzájárulni Magyarország ezeréves fennállásának ünnepléséhez: 1893-ban elhatározták, hogy egy könyvsorozatban közreadják mindazon állatfajok katalógusát, melyek az akkori állam, a Magyar Királyság területén előfordulnak. A szakemberek nem jól mérték fel annak a fának a méreteit, melybe a fejszéjüket vágták, így a nagy mű befejezésére nem volt elég a három év, ami rendelkezésre állt az 1896-os millenniumi ünnepségekig. A sorozat végül 25 év múlva, 1918-ban jelent meg teljes egészében: A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungariae) 961 oldalon 20.573 fajt rögzített a Magyar Királyságból.

Hogy mennyire feltáratlan volt akkor még a terület állatvilága, azt jól jelzi, hogy a sokkal kisebb mai Magyarországról a jelenleg ismert fajok száma nagyjából 40 ezer.

 

A Magyar Királyság nyolc állattani részterülete

A Fauna Regni Hungariae harmadik, ízeltlábúakkal foglalkozó kötetéhez mellékelt térképen a szerzők a Magyar Királyságot római számokkal jelölt nyolc kisebb részre osztották fel. Bizonyos kötetek e részek jellemző fajait is felsorolták, de nem állították, hogy e fajok együttese Magyarországot önálló állatföldrajzi egységgé tenné – egyszerűen régiókra osztották országukat, melynek határairól ők sem gondolták, hogy pár év múlva semmivé válnak.

Fontos hangsúlyozni, hogy az előző századforduló zoológusai régióknak (latinul regio) nevezték a nyolc részterületet, de ezek nem azonosak Európa mai életföldrajzi (biogeográfiai) régióival, melyek más léptékűek.

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_01.jpg

A Magyar Királyság életföldrajzi részterületei a A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungariae) mellékelt térképén (1918)

A nyolc részterület a következő volt. 

I. Regio centralis (központi terület)

II. Regio pannonica (pannon terület; nem tévesztendő össze a jelenleg érvényes, európai léptékű pannon biogeográfiai régióval, lásd alább)

III. Regio septentrionalis occidentalis (északnyugati terület)

IV. Regio septentrionalis orientalis (északkeleti terület)

V. Regio transsylvanica (erdélyi terület)

VI. Regio banatica (bánsági terület)

VII. Regio croatica (horvát terület)

VIII. Regio adriatica (adriai terület, Tengermellék)

Trianon után azonban a korábban magyar fennhatóság alatt álló területek az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaihoz kerültek. Magyarország számára a medence jobbára alföldi területei maradtak. Trianontól kezdve a zoológusok és a botanikusok saját szakterületükön is hangsúlyozni kívánták a döntés igazságtalan voltát, ezért megjelent a Kárpát-medence mint önálló életföldrajzi egység képe. Akaratlanul vagy szándékosan ez a „Kárpát-medence” – a „fauna- vagy flóraterületünk” – pontosan egybeesett a Trianon előtti Magyar Királyság határaival. Még a Magyarországgal társállami viszonyban lévő Horvátországot is ezen egység részének tekintették, noha Horvátországnak a Dinári-hegységen túli része – az Adriai-tenger melléke – semmilyen földrajzi értelmezésben nem része a Kárpát-medencének. 

Többek között ez is oka annak, hogy külföldi szerzők számos olyan fajt említenek Magyarországról, amelyek a jelenlegi határaink között nem fordulnak elő. A félreértést fokozzák például a „Hung. mer.” vagy „Hungaria mer.” lelőhelycédulájú példányok, amelyeket hosszú ideig Dél-Magyarországon is előforduló fajok bizonyító példányainak tekintettek. Az ilyen módon cédulázott és általában a 19. században gyűjtött állatok és növények azonban szinte kivétel nélkül a Bánságból (például Herkulesfürdő, Kornyaréva, Sebeshely), tehát a mai Romániához és Szerbiához tartozó területekről származnak, így a hazai fauna- és flórajegyzékből ezeket a fajokat törölni kellett.

(Forrás: Merkl O. & Vig K. 2009: Bogarak a pannon régióban. – Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó, Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely, 494 pp.)

 

A pannon biogeográfiai régió

A ma elfogadott életföldrajzi beosztás alapján Magyarország teljes területe – Szlovákia, Ukrajna, Románia, Horvátország és Szerbia csatlakozó alföldi részeivel együtt – a pannon biogeográfiai régióra esik. A hajdani Magyar Királyság területéből a Kárpátok és a Dinári-hegység az alpesi, az Erdélyi-medence, Horvátország és Szerbia északi része a kontinentális régióhoz tartozik, az adriai Tengermellék pedig a mediterrán régióhoz.

A pannon régió határai nagyjából megegyeznek a geológiai értelemben vett Kárpát-medence határaival: a medencét határoló hegyek hegylábi területein kb. 600 méter tengerszint feletti magasságban futnak. A régió magában foglalja a medencében emelkedő alacsonyabb hegységeket és dombságokat, de nincsenek benne a teljesen alpesi jellegű Kárpátok. (Viszont ide tartozik a Morva-medence is a maga árvalányhajas pusztáival.)

terkep_szoveg_kicsi.jpg

Európa életföldrajzi (biogeográfiai) régiói (forrás: European Environment Agency)

A pannon biogeográfiai régió peremén persze előfordulnak alpesi, kontinentális vagy akár mediterrán elemek – többnyire olyan fajok, amelyek nálunk féltett ritkaságok, de a szomszédos területeken gyakoriak. Ám a Kárpátok (és nem a Kárpát-medence) igazi magashegyi bennszülött fajai, amelyek olyannyira jellemzik az alpesi régiónak ezt a darabját, aligha fognak felbukkanni a pannon régióban.

(Forrás: Merkl O. & Vig K. 2009: Bogarak a pannon régióban. – Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó, Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely, 494 pp.)

 

Tájak és fajok a Magyar Királyság nyolc régiójából

 A következőkben minimális kommentárokkal bemutatunk egy-egy tájat, illetve néhány állat- és növényfajt a valaha volt Magyar Királyság nyolc életföldrajzi részterületéről.

 

I. Regio centralis

(Központi terület) merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_02.jpg

Nyáras-borókás a Duna-Tisza közén, Táborfalván (fotó: Merkl Ottó)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_06_1.jpg

A túzok (Otis tarda) teljes állományának egyik legnagyobb egyedszámú része az Alföldön él (forrás: Motkó Béla, Magyar Madártani és Természettudományi Egyesület)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_03_1.JPG

Magyar futrinka (Carabus hungaricus), az alföldi homoki gyepek jellegzetes futóbogara (fotó: Németh Tamás)

 

gampsocleis_glabra_kiss_tamas_1.jpg

Tőrös szöcske (Gampsocleis glabra), az Alföld jellemző szöcskefaja (fotó:: Kiss Tamás, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_05_1.JPG

Zefír boglárka (Plebejides sephirus) a tokaji Kopasz-hegyről (fotó: Katona Gergely)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_07_1.jpg

Kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), az Alföld bennszülött növénye (fotó: Bauer Norbert)

 

II. Regio pannonica

(Pannon terület)

probaticus_gyermely_2020_05_04_004.jpg

Löszgyep a Zámolyi-medence szélén, Gyermelyen (fotó: Merkl Ottó). A Dunántúl e jellegzetes tájának élővilágáról itt lehet olvasni

 fkj27628278875_d279ba469c_o.jpg

 

Nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) a Dunántúlról (fotó: Káldi József) merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_11_1.JPG

L-betűs szöglenc (Nymphalis vau-album) Kaposvárról (fotó: Katona Gergely)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_10_1.jpg

Óriás-keresztespók (Araneus grossus) a Pilisből (forrás: Ujvári Zsolt, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_12.jpg

Magyar gurgolya (Seseli leucospermum), a Dunántúli-középhegység bennszülött növénye (fotó: Bauer Norbert)

 

III. Regio septentrionalis occidentalis

(Északnyugati terület) 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_13.jpg

A Csorba-tó a Magas-Tátrában (fotó: Merkl Ottó) merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_14.jpg

Tőzeg surán (Colias palaeno) az Árvai-Magurából (fotó: Katona Gergely) 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_15.jpg

Vörösfenyő-aranybagolylepke (Syngrapha ain) a Magas-Tátrából (fotó: Tóth Balázs)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_16.jpg

Tátrai labdacsbogár (Carpathobyrrhulus tatricus), az Alacsony- és a Magas-Tátra bennszülött bogárfaja (forrás: H. Polacek, koleopterologie.de)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_17.jpg

Tátrai árvácska (Viola lutea subsp. sudetica) (fotó: Bauer Norbert)

 

IV. Regio septentrionalis orientalis

(Északkeleti terület)

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_18.jpg

A Radnai-havasok a Keleti-Kárpátokban (fotó: Merkl Ottó). A Magyar Természettudományi Múzeum máramarosi kutatásairól itt lehet olvasni

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_19.JPG

Nagy apolló (Parnassius apollo) Kassahámorról (fotó: Katona Gergely)

kettoazegyben_1.jpg

Havasi levélbogár (Chrysolina umbratilis) az Iza folyó forrásától (Radnai-havasok) és havasi pikkelyespattanó (Danosoma fasciatum) Ruszpolyánáról (Máramarosi-havasok) (fotó: Németh Tamás)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_22.JPG

Erdélyi havasszépe (Rhododendron myrtifolium) a Feketebércről (Csornahora) (fotó: Mykola Swarnyk, Wikimedia Commons)

 

V. Regio transsylvanica

(Erdélyi terület)

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_23.jpg

Tengerszemek a Retyezátban (Déli-Kárpátok) (fotó: Puskás Gellért)

 merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_24_1.jpg

 Frivaldszky-avarszöcske (Pholidoptera frivaldszkyi) a Maros völgyéből (fotó: Puskás Gellért)merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_25_1.JPG

Az erdélyi boglárka (Rubrapterus hungaricus) kizárólag az Erdélyi-medence lejtősztyepjein honos (fotó: Katona Gergely)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_26_1.jpg

A szibériai cickafark (Achillea impatiens) Európában csak Erdélyben megmaradt jégkori maradványfaj (fotó: Bauer Norbert). A Magyar Természettudományi Múzeum botanikai kutatásairól a Kelemen-havasokban itt lehet olvasni

 

VI. Regio banatica

(Bánsági terület)

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_27.JPG

A Domogled sziklái Herkulesfürdő felett (fotó: Jókuthy Emese). Herkulesfürdői régi és új gyűjtésekről itt lehet olvasni

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_28.jpg

Pompás díszbogár (Cypriacis splendens) Herkulesfürdőről (fotó: Németh Tamás)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_29.jpg

Homoki vipera (Vipera ammodytes) Herkulesfürdőről (fotó: Németh Tamás)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_30.jpg

A Reichenbach-nőszirom (Iris reichenbachii) bánsági-balkáni bennszülött növény (fotó: Bauer Norbert)

 

VII. Regio croatica

(Horvát terület) 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_31.jpg

A Papuk hegység (forrás: Rajnai Richárd)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_32.jpg

Pókszöcskefaj (Poecilimon gracilis) a Papuk hegységből (fotó: Puskás Gellért)

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_33.jpg

A horvát pöszörszendert (Hemaris croatica) Károlyvárosból (ma Karlovac) írták le (fotó: Tóth Balázs)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_34.jpg

Illír nőszirom (Iris illyrica), nyugat-balkáni bennszülött növényfaj (fotó: Bauer Norbert)

 

VIII. Regio adriatica

(Adriai terület, Tengermellék)

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_35.jpg

 A Paklenica Nemzeti Park Starigrad közelében (fotó: Puskás Gellért)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_36.jpg

Dalmát kavicssáska (Prionotropis hystrix) a Poštak-hegységben (fotó: Puskás Gellért)

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_37.jpg

Égei szöglenc (Pararge egea), az adriai Tengermellék gyakori lepkéje (fotó: Katona Gergely)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_38.JPG

Barlangi vakgőte (Proteus anguinus) az adriai Tengermellék karsztbarlangjaiból (fotó: Branco Jalzic)

 

merklotto_trianon_20200512_biogeografia_foto_39.jpg

Tengerparti szulák (Calystegia soldanella), az adriai partok ritkasága (fotó: Bauer Norbert)

 

Köszönetnyilvánítás

A képek jelentős részét zoológus és botanikus (volt és jelenlegi) kollégáimtól kaptam. Hálásan köszönöm a közreműködésüket, és örülök, hogy erőfeszítéseik nem mentek veszendőbe. – Merkl Ottó

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr8216306856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alex Lavour 2020.12.02. 09:16:41

Csodálatosak a fotók. Még sohasem láttam ilyen szép gyűjteményt a Kárpát-medencéről egyetlen rövid írásba foglalva. Az egész cikk csodálatos. Köszönöm.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.12.02. 11:29:08

Nagyon szép, intelligens, kultúrált poszt, bloggertársak. Gratulálok.

múzeum 2020.12.02. 22:11:20

@Alex Lavour: @zord íjász:

Örülök, hogy tetszett!

Merkl Ottó

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

Mtmagyar.jpg

 

greenfo_logo_uj_fekvo.JPG

mti_hirfelhasznalo.jpg

darazs_kicsi.jpg

Múzeumi szabadulószobák

szabszob_logo1.jpg

 

 

 

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Szerzők

Információk, ajánlók

pinterest_blogra.jpg

 

 

 

Látogassatok el ide is!

 

okologia_blog.JPG

További blogjaink:

bogaraskonyv_200.jpg

lepkésskonyvek_200.jpg

vasilogo.jpg

Állatvilág magazin

allatvilag-2018-5.jpg

Naptár

január 2021
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása