Közismert, hogy az állati beporzású növények többségét rovarok porozzák, és jól tudjuk azt is, hogy a gerincesek (madarak, denevérek és más kisemlősök, sőt olykor hüllők) közt is akadnak beporzók. A malakofília, azaz a csigák által történő beporzás ezzel szemben egészen kivételes jelenség. Bár címszóként sok tankönyvben felbukkan, konkrétumot alig ismerünk.
Sárgaszalagos lantoscsiga (Arion fasciatus) (fotó: Francisco Welter-Schultes, forrás: www.animalbase.uni.goettingen.de)
Írta: Fehér Zoltán (Puhatestűek gyűjteménye)
Sarma és munkatársai a Current Science című szaklapban közöltek egy esetet, amikor a szulákfélék családjába tartozó Vulvulopsis nummularium növényfaj beporzását bizonyíthatóan a Lamellaxis gracile csigafaj végezte. A cikk kiemeli a Vulvulopsis figyelemre méltó evolúciós stratégiáját, mely szerint a növény beporzását méhek és csigák alternatívan végzik. Az előbbiek elsősorban napos, száraz, míg az utóbbiak esős, nedves időben aktívak, így biztosítják, hogy a beporzás időjárástól függetlenül sikeres legyen. A szerzők szerint ezen kívül mindössze hét olyan növényfajt említ a szakirodalom, amelyeket csigák poroznak be.
Mi a helyzet a kapotnyakkal?
Aki magyarországi egyetemen növényrendszertant tanult, bizonyára rávágja, hogy „…a kapotnyak (Asarum europaeum) üde lomboserdők jellegzetes, vese alakú levelű növénye. Virága bors illatú, meztelen csigák porozzák be.” Az idézet a Turcsányi-Siller-féle Növénytan digitális e-tankönyvből származik, de a hazai botanikai tankönyvek közül sokban szerepel ugyanez az állítás bármiféle arra vonatkozó konkrét utalás nélkül, hogy melyik csigafaj vagy fajok lennének a beporzók.
A kereklevelű kapotnyak (Asarum europaeum) örökzöld levelei (fotó: Jókuthy Emese)
A kereklevelű kapotnyak (Asarum europaeum) virága (fotó: Dendrofil, forrás: Wikimedia)
Én is így tanultam, és az állítás igazságában nem kételkedtem, bár malakológusként, azaz puhatestűekkel foglalkozó kutatóként sosem figyeltem meg kapotnyakot porzó meztelencsigát. Azt gondoltam, ennek leginkább az lehet az oka, hogy többnyire száraz karsztvidékeken gyűjtök, nem pedig üde lomboserdőkben. A beporzók napja apropóján elhatároztam, hogy kiderítem, milyen meztelencsiga-fajok porozzák a kapotnyakot. Megkérdeztem jó néhány hazai és külföldi szakembert, köztük több harcedzett terepcsigászt, meztelencsigák kutatásával foglalkozó szakembert és beporzás-biológiával foglalkozó ökológust, és meglepő módon azzal kellett szembesüljek, hogy egyikük sem figyelte még meg ezt a jelenséget. Ennél is furcsább, hogy bár a botanikai tankönyvek evidenciaként kezelik, a hazai malakológiai irodalomban szó sem esik a kapotnyak csigák általi beporzásáról.
Tovább nyomozva egyre több kétkedő véleménnyel találkoztam. Az oekologie-forum.de felületen működő, online szakmai fórumon például Diethelm Schneider hosszan fejtegeti, hogy miért téves ez a botanikusok körében meggyökeresedett vélemény. Szerinte, ha a meztelencsigák megrágják a kapotnyakot (beleértve a virágát is), mert különben mi másért látogatnák a növényt, az a beporzásra való alkalmasságukat erősen kérdésessé teszi. Másrészt már az is kétségbe vonható, hogy a csupaszcsigák alkalmasak-e egyáltalán pollenszemek hosszabb távra történő átszállítására. Mert bár a talpuk felszínén a nyálkában megtapadhatnak pollenszemek, arra semmi garancia nincsen, hogy ezek eljutnak a következő növényig, és ott pont annak a virágára kerülnek. Sokkal valószínűbb, hogy a nyálkájukban megtapadt pollenszemek már útközben leválnak a maguk után húzott nyálkacsíkkal együtt.
Türke és munkatársai az Oecologia című lapban beszámolnak arról, hogy az Arion genuszba tartozó csupaszcsigafajok fogyasztják a kapotnyak magjait, és mivel e magvak a csiga bélrendszerén áthaladva megőrzik a csírázóképességüket, a csigák tulajdonképpen fontos szerepet játszanak a magok terjesztésében, amellett, hogy saját szükségleteiket is kielégítik. Ráadásul a csiga belében pácolódott magvak – nem túl meglepő módon – elvesztik vonzerejüket a magfogyasztó állatok szemében, ami további védettséget jelent nekik. Az Arion-fajok kapotnyakmag-fogyasztása tehát valódi evolúciós win-win szituáció.
Sötétpajzsú lantoscsiga (Arion distinctus) (fotó: Michal Maňas, forrás: www.animalbase.uni.goettingen.de)
A beporzást azonban legyek végzik, a csigák e téren játszott szerepe Manfred Türke szerint nem több legendánál.
A csigák a kapotnyaknak nemcsak a magvait, hanem az egész termését fogyasztják. (Igaz, utóbbit lehet, hogy csak azért, hogy hozzáférjenek a magvakhoz, de ez voltaképpen mindegy.)
A termőre fordult kapotnyak pont olyan jellegtelen küllemű, mint az éppen virágzó. Könnyen lehet hát, hogy a malakofíliáról szóló városi legenda alapja mindössze annyi: a termő kapotnyakon éppen magvak után kutató csigát tévesen beporzónak vélték megfigyelői.
Köszönet a segítségért Varga Andrásnak, Majoros Gábornak, Manfred Türkének és John Hutchinson-nak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
haromegesztizennegy 2018.03.22. 07:55:19
Imádom az ilyen cikkeket!!