Magyar Természettudományi Múzeum Blog

A Cser Kiadó gondozásában 2016-ban megjelent a Természetes madárlakok c. könyv. Képes, lépésről lépésre illusztrált útmutatót ad a madárodúk, etetők, sőt néhány talán kevésbé ismert alkalmatosság, például a "darázsgarázs" vagy a  "szöszadagoló" építéséhez. A 128 oldalas könyv összesen 25 odú, etető, madáritató, szöszadagoló, denevér- és rovarhajlék elkészítését mutatja be.  Ezek nem egyszerű, colos fenyőfa deszkából szögelt, mértani alakzatokon alapuló madárodúk vagy etetők, hanem fantáziadús, törzsekből, gyökerekből kialakított, gazdagon díszített hajlékok madarak, denevérek és rovarok számára.  Ha valaki esetleg nem tudja, hogy mi is az a darázsgarázs, szöszetető, vagy icike-picikék faggyúetetője, akkor ideje belelapozni ebbe a gyönyörű képekkel illusztrált könyvbe.

Az amerikai szerzőpáros, Amen és Maria Fisher által jegyzett könyvből nemcsak a madarak, emlősök, rovarok és a természet iránti szeretet, hanem a „szabadok földjének” lelkülete is felsejlik az olvasó előtt. Ha nem vigyázunk, ránk is átragadhat a szerzők lelkesedése, és késztetést érzünk, hogy  fűrészt ragadjunk, és kivágjuk a nekünk tetsző lábon száradt  fatörzset az erdőben. Majd a szárnyaló fantáziánkra és a tudományos alapokra támaszkodva olyan madár-, denevér- vagy akár rovarlakot, etetőt építsünk, ami menedéket, élelmet, vizet vagy fészekbélelő anyagot kínál, és egyben kertünk dísze is.  Majd a szerzők tanácsait követve mohát, tobozt, ágakat és zuzmót gyűjtsünk az erdőben dekorációnak, amivel vizuális élménnyé varázsolhatjuk a szárnyas napszámosok szállodáját. A hazai kiadáshoz készült előszó azonban felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy Magyarországon az erdőtörvény nem teszi lehetővé a fák kivágását az állami és erdészeti kezelésben álló erdőkben. És a védett növények gyűjtését is tiltja. Ha az erdő helyett a gyümölcsösökből vagy fatelepekről szerezzük be az alapanyagot, illetve az erdőkben fellelhető természetes „kellékeket”, például a túlnyomórészt védett mohákat, kézműves boltban beszerezhető kókuszrosttal helyettesítjük, máris elmerülhetünk a művészi gonddal kivitelezett „kézműves” madárodúk készítésének kétkezi munkájában.

A könyv bevezető fejezetei részletesen bemutatják az állathajlékok építéséhez szükséges eszközök biztonságos használatát, a faanyag vágását, fúrását, az üreg kialakítását, az odú ragasztását, szegelését, vízhatlan felülettel történő védelmét. A szükséges alapanyagok kiválasztását és a boltban beszerzendő kellékeket is részletesen ismertetik. A szerkezet összeállítása után pedig a bélelő anyagok elhelyezésének, az odút díszítő ágak, tobozok rögzítésének módját is részletesen leírják. A könyv bemutatja a természetes anyagok használatának előnyeit, valamint útmutatót kínál az odúk és etetők kihelyezéséhez, a különböző méretű madarak megtelepítésére szolgáló odúk méretének megtervezéséhez.  A magyar előszó pedig segít eligazodni a magyar és amerikai szemlélet és a  törvényi háttér különbségeiben.

Persze a hazai madárbarátok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján kész „A”, „B”, „C” és „D” típusú odúkból is válogathatnak, amelyek az eltérő méretű és igényű madárfajok kertünkbe telepítésére alkalmasak.  Az MME honlapján rengeteg ötletet találhatunk arra, hogyan helyezzük el ezeket, vagy hogyan tehetjük őket „ragadozóbiztossá”, például krisztustövis (azaz lepényfa) hatalmas töviseinek rögzítésével, vagy dróthálók felszerelésével.  Azonban a hivatalos házgyári kockalakások típusfelsorolása helyett ez a könyv például ilyen érdekfeszítő fejezetcímeket kínál: Alpesi tájház, Rönkvég-madárlak, Kényeztető magetető.

Ezek a fantáziadús elnevezésű építmények az ornitológiai szakirodalom tüzetes tanulmányozása alapján születtek. Az egyes madárfajok számára kényelmes, biztonságos költőhelyet, etető vagy itató alkalmatosságot, denevérek számára pihenő vagy telelőhelyet, a rovaroknak pedig kiváló otthont nyújtanak. Ráadásul nevükhöz méltóan nemcsak a benne megtelepedő állatoknak, hanem a szemlélőnek is rengeteg örömet szereznek. Ugyanis a lakók igényeihez igazított belső üreg és a bejárat kialakításával az odú elkészítése még korántsem ér véget. Az elkészült odú felületére akár a madarak számára hasznos, vagy egyszerűen csak tetszetős díszítések kerülnek: ágak, moha, zuzmó, tobozok.  A viasszal kezelt természetes felszín rajzolata, a fedőként felszegelt kéreg, az ízléses díszek révén nem mini  „kocka” panellakást, hanem szemet gyönyörködtető kastélyt akaszthatunk ki az ablakunk elé. Az odúk rögzítésére, etető tálcák kínálására is kitűnő módszereket ismertetnek a szerzők.

 A könyv segítséget nyújt ahhoz, hogy az igazi élőhely lehessen az odaérkező rovaroktól a madarakon át a denevérekig sokféle kisebb-nagyobb állatok számára. Ez egy zsebkendőnyi előkert birtokában a magyar olvasónak talán furcsa lehet, de ne felejtsük el, hogy az Oregon állambeli szerzők nem feltétlenül egy sorház, vagy kisebb villa kertjében gondolkoznak, hanem úgy, hogy akár egy farm nagyságú magánterület tulajdonosai is ötleteket meríthetnek a könyvükből.  Egy nagyobb területen a különféle itatókat, szöszadagolót és persze az odút kihelyezve egy kis énekes madár számára a költéséhez, sőt a sikeres átteleléshez szükséges összes elemet biztosíthatjuk. Azaz az élelmet, vizet és a fészkelőhelyet egyaránt megtalálják. Sőt az odúkkal akár a cinegék telelését is megkönnyíthetjük, az etetők pedig a madaraknak óriási segítséget nyújtanak a tél viszontagságainak átvészeléséhez. És ha már élőlényközösségekben gondolkozunk, akár a magevő madarak fészke melletti ágelágazás egy kis fúrással faragással darázsgarázzsá, azaz a hártyásszárnyúak megtelepedését szolgáló társas lakóingatlanná fejleszthető.

Vajon öncélú, csak nekünk fontos szempont az odúk díszítése? Részben igen. De például az odúk díszítésére használt mohát, zuzmót a fészek hőszigetelését, mechanikai védelmét biztosító béleléshez is felhasználhatják a madarak. A tetőre felszegelt kéreggel borított zsindelyek kiválóan lecsorgatják az esővizet. A méhviasszal átdörzsölt felület pedig nemcsak a fa erezetét tárja fel, de az oldalfalak vízzel szembeni védelmét is szolgálja.

Ezek a hajlékok akár társas és magányos életmódú rovarok megtelepedéséhez, átteleléséhez is megfelelő helyszínt biztosíthatnak, de a denevérek teleltetéséhez is találunk társasházi tervet. A szerzők élőlényközösségben gondolkoznak, ahol a denevérürülék a kiskert hasznos trágyája lesz, a megtelepített madarak a kert rovarkárosítását szabályozzák, a beporzó rovarok pedig gondoskodnak a bő termésről.

Itt a tél, érdemes fűrészt, vésőt ragadva tenni valamit a madarak, emlősök és rovarok védelméért. A kertünkben egy díszszökőkút helyett / mellett kialakított természetes madárlak a velünk élő állatok számára igazi karácsony ajándék lehet!

Lapozz a könyvbe!

Fuisz Tibor (Madárgyűjtemény)