„Rabszolgáját Vajda Lászlónak hívják”

Írja magáról élcelődve Boros Ádám egy fennmaradt kéziratában. Ez a bejegyzése sokat elárul az éppen 115 éve, 1900. november 17-én született Boros Ádám humoráról, öniróniájáról és a nála 10 évvel idősebb jó barátjához, Vajda Lászlóhoz fűződő közvetlen kapcsolatáról is.

tda_005502_boros_adam_cm.jpg
Boros Ádám a XX. század egyik legkiemelkedőbb hazai flórakutatója. Már 6 éves korától rendszeresen kirándult a Budai hegyekben, majd útjai kutatóutakká fejlődtek, melyekről részletes naplót vezetett, elsősorban a látott és gyűjtött növényeket feljegyezve és vaskos évfolyamokba rendezve 1915-től 1971-ig, közel haláláig. Útjai során bejárta az egész országot Nagyharsánytól a Pilisig, az Őrségtől Bátorligetig; Erdélyt, a Felvidéket és Isztriát. Már 16 évesen publikálta első jelentős felfedezését a hegyi csipkeharaszt (Selaginella helvetica) Aquincumi előfordulásáról, mely munkáját további 700-nál több cikk követte. Mintegy 2000 napnyi útjai során százával kerültek elő az érdekesnél érdekesebb, meglepő növények. Ő fedezte fel a keleti gyertyán (Carpinus orientalis) egyetlen hazai lelőhelyét a Vértesben, Csákvár felett. Rábukkant a Gerecsében a magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) új lelőhelyére és a Vértesben a medvefül kankalinra (Primula auricula).

Hatalmas tapasztalata alapján hazánk számos tájegységének növényföldrajzát írta meg, foglalkoztatta az Alföld növényzetének eredete, a barlangok növényvilága, a lápok és a különleges moha-élőhelyek. A már kezdetektől dédelgetett terve, Magyarország mohaflórájának megírása 1953-ban válhatott valóra. Majd 1968-ban jelent meg a Bryogeographie und Bryoflora Ungarns, a magyar mohaföldrajz és kritikai mohaflóra, amely külföldön is nagy elismerést váltott ki.

Tudományra új fajként írta le többek között hazai szikeseink egyik jellemző moháját, a sóspusztai magyarmohát (Enthostodon hungaricus) (1. kép), a gerecsei berkenyét (Sorbus gerecseensis), a barátjáról elnevezett Vajda berkenyét (Sorbus vajdae) és több ökörfarkkóró-hibridet.

1_enthostodonhungaricus.JPG

1. kép: Sóspusztai magyarmoha (Enthostodon hungaricus)

Útjai hatalmas gyűjteményt eredményeztek: mintegy 63 000 virágos növényt és 130 000 mohát gyűjtött. A gyűjtemény rendben tartásában családja, majd felesége, Kenyeres Júlia segítették. A még életében védett nemzeti értékké nyilvánított gyűjteményét végakarata szerint halála után a Magyar Természettudományi Múzeum kapta meg. Jelenleg is itt találhatók és kutathatók herbáriumi példányai, valamint útinaplói.

Ehhez kapcsolódva bemutatunk egy példát, hogy hogyan használjuk fel Boros Ádám hagyatékát, herbáriumát, útinaplóit, publikációit a mai természetvédelmi kutatásokban, például ritka, védett mohafajok jelenlegi magyarországi elterjedésének megismerésére és így veszélyeztetettségük megítélésére.

2_buxbaumiaviridis.JPG

2. kép: Zöld koboldmoha (Buxbaumia viridis)

A hazánkban védett zöld koboldmoha (Buxbaumia viridis) (2. kép) szerepel az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelveinek fajlistáján is. Az év nagy részében a mohának csak az előtelepe található meg a korhadt fában, illetve a talajban és akkor válik felismerhetővé, amikor kb. 1 cm-es toknyélen spóratokot fejleszt. Nevét is e rejtőzködő életmódnak köszönheti. A tokok többnyire egyenként vagy kis csoportban találhatók és bárhol előfordulhatnak egy megfelelő erdőben, így nagyon pontos helymegjelölésre van szükség ahhoz, hogy rátaláljunk. A bükki Leány-völgyben található előfordulása esetében hamar sikerrel jártunk, amikor Boros Ádám útinaplóját hívtuk segítségül, amelyben 1953-ban így ír: „Hollókő É-i szikláit le a Leány-völgyig, igen alaposan bejártuk, fel a tetőig zeg-zugosan, más úton újra le, szép kidőlt fatönkök is”. Majd magáról a keresett fajról ezt írja: „kidőlt fatörzsön egyetlen példány, de a helyszínen elmulasztottam tüzetesen keresni, a májmohák között otthon leltem meg”. (3. kép)

3_borosnaplo.jpg

3. kép: Boros Ádám 1953-as útinaplójának a bükki Leány-völgyről szóló részlete

Mindebből arra következtethetünk, hogy a fajnak korábban is csak igen kicsi populációja élt itt. Az újra megtalálásakor 1999-ben 3 fán 14 tokot találtunk. A további években egy-egy korhadt fán fordult elő néhány tokkal, de egyes években a fajt egyáltalán nem sikerült megtalálni, mivel a spóratok képzése nagyon időjárásfüggő. Az mindenképp örömre ad okot, hogy ez a Boros Ádám által itt megtalált, hűvös, párás körülményeket kedvelő faj 70 év elteltével a körülötte lévő erdők erdészeti átalakításai és a környezet szárazabbá válásának ellenére is még él a völgyben. (4. kép)
 4_leanyvgy.JPG

4. kép: kép A zöld koboldmoha élőhelye a bükki Leány-völgyben

Boros Ádám munkásságának állít tiszteletet a Tóth Albert által alapított Boros Ádám-díj, melyet a hazai flóra megismerésében kiemelkedő kutatóknak ítél oda a díjbizottság, legközelebb a XI. Aktuális flóra- és vegetációkutatás a Kárpát-medencében konferencián, a Magyar Természettudományi Múzeumban.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr948082334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

logo_jpg.jpg

mti_hirfelhasznalo.jpg

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Rovatok

Szerzők

Információk, ajánlók

 

 

 

 

Naptár

október 2022
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31
süti beállítások módosítása