Október első hétvégéjén meglátogattam balatonszemesi barátomat, hogy a Balatontól délre elhelyezkedő hatalmas szőlőbirtokon seregélycsapatokat fotózhassak. Az élet – és nagyszerű házigazdám – persze sokkal színesebb csomagot rakott össze: volt egerészölyv-mentés, rókaszabadítási kísérlet, roston sütés, kanálfaragás. Közben szorgalmasan kattintgattam a fényképezőgépemmel.

írta: Fuisz Tibor

A Balaton partján tett sétánk máris nagyon élménydús volt, hiszen a hatalmas nyárfákon rengeteg seregélyt hallottunk zajongani, és az elmaradhatatlan hattyúk mellett három kis kárókatona is szelte a habokat a kikötőnél. Azt is megfigyeltük, hogy a tőkés réce hímek elkezdték átvedleni a tollaikat: a díszes nászruha helyett rejtőszínt öltenek, az irizáló zöld helyett szürkésbarna már a tarkójukon tollazat.

Átvedlő, azaz lohosodó tőkés réce

Már péntek délután hatalmas seregélycsapatok támadtak a szőlőültetvényre, ahol házigazdám feladata a gyümölcsre éhes szárnyas szüretelők elriasztása. A terepjáró platójára szerelt kétcsövű, propán-bután gázzal működő ágyú mellett sörétes puskájával is dörrent néha, hogy az elszemtelenedett csapatok megijedjenek a puskazajtól, és le ne takarítsák a fürtökről az érett szőlőszemeket a gazdák előtt.

Balatoni naplemente az északi part hegyeivel

A seregély elsősorban rovareleséggel táplálkozik. Egy, a családjukban egyedülálló módszert, a nyitott csőrrel próbálgatást felhasználva a seregélyfajok egy része meghódította a növénytermesztés és állattartás során átalakult élőhelyeket Eurázsiában. Sőt, a betelepített példányok Ausztráliban, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban is hatalmas területeket hódítottak meg. A seregélyfiókák elsősorban rovartáplálékot kapnak az odúkban, csak elvétve hoznak nekik a szülők gyümölcsöket. Azonban az őszi időszakban a vonulásra készülő példányok zsírt próbálnak felhalmozni, és ehhez nagyszerű, energiadús alapanyag a gyümölcs, hiszen a benne található cukor könnyen zsírrá alakítható. Angliában fogságban élő seregélyekkel folytatott kísérletek azt bizonyítják, hogy a kizárólag gyümölccsel etetett példányok hamar vesztenek a testtömegükből. Tehát csak a megfelelő fehérjebevitelt biztosító rovartáplálék mellett kiegészítőként fogyasztanak a seregélyek gyümölcsöt. Az enyhe angliai telek miatt ott áttelelő seregélyek a rövid füvű kaszálókon, legelőkön keresgélnek talajban élő gerinctelenek után. Az éjszakákat szélvédett, melegebb mikroklímájú helyeken, például nádasokban, facsoportokban töltik. Ennek mi is szemtanúi lehettünk, hiszen éjszakára a hatalmas csapatok a Balatont szegélyező nádasokban kerestek éjszakai pihenőhelyet.

Csoportosan táplálékot kereső seregélyek a kukoricatábla felett

Másnap hajnalban, mielőtt ismét a szőlők felé vettük az irányt, András felesége egy szárnyaival csapkodó madárra lett figyelmes az ablakból. Az ellenfényben látható madár kilétét egy ideig a felkelő naptól elvakítva nem tudtuk megállapítani, sziluettje is furcsa volt. Aztán az udvar sarkából távcsöves vizslatás után a sűrűn csíkozott
faroktollak alapján kiderült, hogy egy egerészölyv billeg a szomszéd telken álló, félig száraz szilvafa ágain. A szarkák csettegve trécseltek a madár körül, ez is alátámasztotta, hogy valami nincs rendben vele. Elhatároztuk, hogy megnézzük, miért nem repül el. A szomszédos telek hónaljig érő gazzal felvert udvarán botladoztunk a madár felé. A legnagyobb megdöbbenésünkre a sűrű gaz alatt a betonozásra előkészített házalapban egy rőt vörös bundájú állatot fedeztünk fel. Az alapozáshoz már a betonvasakból rótt hálót is elhelyezték a gödörben, és a szerencsétlen róka hátsó lábai a háló alá szorultak. Mivel mindkét hátsó lábáról cafatokban lógtak az izmok, és a medencéje is eltört, így hiába emeltük meg a rácsot, nem tudott kimászni, rajta már nem segíthettünk.

 Az eltelt negyed óra alatt az egerészölyv még jobban legyengült, már a fa alatt, az udvar gazos, bokros sarkában lelapulva akadtunk rá. A sűrű bokrok és szederinda-rengeteg alól késsel utat vágva tudtuk csak óvatosan kimenteni a madarat.

Ronggyal letakarva kiemeltük a bokrok alól, és mivel külsérelmi nyomokat nem láttunk rajta, a görcsösen tartott láb miatt mérgezésre gyanakodtunk.

A sukorói állatkórházban az állatorvos előzetes vizsgálata is megerősítette a gyanúnkat. Reméljük, hogy a szerencsétlen jószág teljesen felépülhet, de a kétségbeesetten csapkodó, görcsbe rándult lábára felállni képtelen madár képét nehezen tudtuk kiverni a fejünkből. Kérdezősködésünkre valaki elmesélte, hogy a dolmányos varjak elszemtelenedtek a településen, és néhányan az autók fagyálló folyadékába áztatott kenyérrel gyérítik azokat. A felelőtlenség és a szándékos mérgezések vajon hány állat életét követelik nap mint nap, ha egyetlen reggel ilyen élményeket szereztünk?

Nézd meg a szerző fotókiállítását a Magyar Természettudományi Múzeumban!