szerzők: Sinigla Mónika és Lőkös László, képek: Sinigla Mónika
Az országosan ritka terpedt tölgyfazuzmó (Evernia divaricata) újabb hazai lelőhelyét fedeztük fel a Magas-Bakonyban, Bakonyoszlop település közelében. Kevés hazai előfordulása még nem teszi lehetővé, hogy pontos képet kaphassunk ökológiai és termőhelyi igényeiről, továbbá terjedésének okairól, de minden újabb előfordulás további adalékul szolgál ehhez.
Terpedt tölgyfazuzmó (Evernia divaricata (L.) Ach.) (fotó: Sinigla Mónika)
A terpedt tölgyfazuzmót Magyarországról Letharia divaricata néven Gyelnik Vilmos (1928) jelezte először a Kiskunságból, illetve a Mátrából. Ezután mintegy 70 évig sehonnan sem került elő, azonban az utóbbi 15 évben 12 újabb lelőhelyét sikerült felfedezni (pl. Villányi-hegység – Lőkös (2000), Bükk – Vondrák és mtsai. (2009)). Terjedésének oka egyelőre még nem tisztázott.
A nemzetség másik hazai képviselőjével, a közönséges tölgyfazuzmóval (Evernia prunastri (L.) Ach.) gyakran találkozhatunk a napos erdőszegélyekben, galagonyás-kökényes felhagyott legelőkön. Bokros, szalag alakú, világoszöld-sárgászöld színű telepét könnyű észrevenni, különösen a lombfakadást megelőzően. Ezzel szemben a hasonló színű terpedt tölgyfazuzmó ágai nem laposak, sokkal inkább hengeres, ágról lelógó megnyúlt formát öltenek, ezáltal összetéveszthető a szakállzuzmókkal is. Ágainak végei kihegyezettek, a telepi repedések nyomán a fehér bélréteg gyakran kilátszik a kéregréteg alól. Biztos határozásához nagy felbontású vékonyréteg-kromatográfiát (HPTLC) szükséges használni, mellyel egyértelműen kimutatható divarikátasav- és uzneasavtartalma.
Elterjedése Ázsia északi és Észak-Amerika középső területeire korlátozódik, míg Európában szélesebben elterjedt az Ibériai-félszigettől az Urál hegységig, a Balkán magashegyeitől Fennoskandinávia boreális övéig. Természetes élőhelyein elsősorban fényben gazdag, párás helyeken, fenyők (Abies, Picea, Pinus) ágain, idős, lassú növekedésű fákon tenyészik. Magyarországon eddig az Alföld, a Dél-Dunántúl, az Északi-középhegység, a Budai-hegység és a Bakony néhány pontjáról került elő, leginkább gyengén fejlett, csökevényes telepekkel.
Veszprém megyéből Köveskál és Bakonyoszlop települések közelében található néhány példánya. A bakonyoszlopi lelőhelyen 2014-ben egy szép, fejlett telepre lettünk figyelmesek egybibés galagonya ágán, közönséges tölgyfazuzmó és ál-tölgyfazuzmó számos telepe kíséretében. Megjelenésére magyarázatot adhat, hogy az Ördög-árok árnyas szurdokainak hűvös klímahatása keveredik az erdőszegély napsütötte, felmelegedő légtömegével. Hazai termőhelyein azonban az élőhelyi körülmények korántsem optimálisak ahhoz, hogy aszkospórákat képező termőtestet is fejlesszen.
Közönséges tölgyfazuzmó (Evernia prunastri (L.) Ach.) (fotó: Sinigla Mónika)
A közönséges tölgyfazuzmó lapos, szétterülő ágai (fotó: Sinigla Mónika)
A terpedt tölgyfazuzmó karcsú, hengeres ágai, hegyesedő végekkel (fotó: Sinigla Mónika)
A terpedt tölgyfazuzmó élőhelye Bakonyoszlop határában (fotó: Sinigla Mónika)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
