Szerzők: Görföl Tamás, Csorba Gábor. Fotók: Judith L. Eger
Ha valaki új emlősfajt akar felfedezni, legjobb, ha a denevérek között próbálkozik. A különbségek aprók az egyes fajok között; néha csak egy testrész mérete a döntő.
A Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai kanadai és vietnámi kutatókkal együttműködve újabb fajjal, a nagyfogú alpesidenevérrel gazdagították a világ emlősfajainak listáját. Közeli rokonaitól feltűnő szemfogai különböztetik meg, a denevér tudományos neve is erre a jellegzetességére utal: Hypsugo dolichodon, mely az ógörög „dolichos” (= hosszú, nagy) és „odontos” (= fog) szavakból származik.
A mindössze néhány centiméter testhosszúságú fajt már 2010-ben is jelezték egy cikkben, mely a délkelet-ázsiai denevérek genetikai változatosságával foglalkozott. Hivatalos leírása azonban mostanáig váratott magára. Legközelebbi rokona, a kínai alpesidenevér elterjedési területe Thaiföld közepétől majdnem a Góbi sivatagig (Kína) ér, az új fajból azonban eddig csupán két országból néhány példány ismeretes.
Hogy a szemfogak nagyok-e, az viszonylagos: csupán 3-4 mm-esek
Deres hatást keltő világos színű szőrök a háton
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
