Élet a cenoték mélyén
Látogatás a mexikói Yucatán-félszigeten

Szerző: Angyal Dorottya

Fotók: Angyal Dorottya, David McKenzie, Fernando Alvarez, Juan Vega, Luis De La Fuente, Stefan Koenemann, Tamara Thomsen

A mayák valaha szinte csak a cenotékból jutottak ivóvízhez, nem csoda, hogy szent helynek számítottak e természetes kutak. Emberáldozatok és aranykincsek ma már nem hullanak a mélyükre, viszont biológusok vizsgálják a sötét üregekben élő különleges állatokat.

2014. augusztus 31. és szeptember 5. között részt vettem a 22. Nemzetközi Szubterrán Biológiai Konferencián Mexikóban, a querétarói Juriquillában. A találkozóra három kontinens tizennégy országából érkeztek barlangbiológusok, a bemutatott prezentációk, poszterek, filmek többsége zoológiai témát dolgozott fel. A vakbolharákok kutatójaként és lelkes búvárként nagy érdeklődéssel hallgattam az „Anchialin és cenote ökoszisztémák” című szekció előadásait. A konferencia után alkalmam nyílt a Yucatán-félszigetre utazni, ahol saját szememmel láthattam a cenoték csodálatos világát.

A cenote (ejtsd: szenote) a maya „dz’onot” szóból ered, jelentése vízzel telt üreg, kút, szakadék. Kifejezetten a Yucatán-félszigetre jellemző karsztképződmény. A cenoték száma 7–8000 közé tehető. Többnyire a tengertől távol, a dzsungel belsejében nyílnak. A kőzet pusztulásával, a mészköves felszín beszakadásával keletkeznek. Bennük rendszerint álló vagy folyó víz található, s igen gyakran kiterjedt víz alatti barlangrendszerekkel állnak kapcsolatban.

A fiatal cenotéknak általában kör alakú a nyílásuk, peremük ép, faluk nagyon meredek, gyakran függőleges (1. kép). A belsejükben összegyűlő víz nagy része karsztvizekből származik, azonban a felszín alatt beszivárgó tengervíz miatt az „anchialin barlangok” csoportjába tartoznak, melyekre az eltérő sótartalmú vizek keveredése miatti jellegzetes rétegzettség jellemző. Az egyes vízoszlopok közötti ún. „haloklin” opálos, zavaros rétegként mutatkozik.

A cenoték az ősi mayák fontos ivóvízbázisai voltak, de szakrális célokra is használták őket: az emberáldozatokat a „kútba” vetették, mert úgy hitték, azok átjárók az alvilágba, s az áldozatok elnyerik a vízisten, Chaac kegyeit.

1. kép tipikus cenote.jpg

1. kép. Tipikus, szabályos kör alakú cenote. Fotó: T. Thomsen

A barlangokhoz hasonlóan a cenoték faunája is igen különleges: számos faj a világon egyedül itt található. A felszíntől távolabbi részeken, ahová a fény már nem hatol le, az állandó sötétséghez alkalmazkodott állatfajok jelentek meg. A pigmentsejtek visszafejlődése miatt a kültakarójuk többnyire fehér vagy átlátszó, szemeik elcsökevényesedtek vagy hiányoznak, végtagjaik, függelékeik megnyúltak.

A Yucatán-félsziget cenotéinek zoológiai kutatása az 1930-as évek végére nyúlik vissza, de az azóta felmért rendszerek száma nem éri el a hatvanat. A kimutatott állatfajok száma 97, melyek 11 törzsbe sorolhatók. Ezek közül 7 faj veszélyeztetett, az IUCN vörös listáján is szerepel. Ilyen például a vak, pikkely nélküli, az angolnákkal rokonságban álló Ophisternon infernale (Hubbs, 1938) (2. kép), melynek fő veszélyeztető tényezője a szennyvíz beszivárgása a karsztvízbe, ami a megnövekedett lakosság és idegenforgalom sajnálatos velejárója.

2. kep (hal).jpg

2. kép: Ophisternon infernale (Hubbs, 1938). Fotó: D. McKenzie

A gerinctelen állatok közül legnagyobb számban a rákok képviseltetik magukat a cenotékban. A hazai barlangjainkból is ismert evezőlábú rákokon (Copepoda), kagylósrákokon (Ostracoda), ászkarákokon (Isopoda) és felemáslábú rákokon (Amphipoda) kívül olyan csoportok is megtalálhatók a Yucatán-félszigeten, mint a kifejezetten anchialin barlangokhoz kötődő Thermosbaenacea (3. kép) vagy a gályarákok (Remipedia).

  3. kép (Tulumella unidens).jpg

3. kép: Tulumella unidens Bowman et Iliffe, 1988. A világon mindössze három,
Tulum környéki cenotéból ismert. Fotó: F. Alvarez.

A gályarákok osztálya a legősibb, és egyben a legprimitívebb felépítésű ismert rákcsoport. Testük fejre és törzsre tagolódik, a törzsön evezőszerű hasadtlábak sorakoznak. A rákok közt egyedülálló módon hímnősek, s az alacsony oldottoxigén-tartalmú élőhelyekhez kötődnek az anchialin barlangokon belül (4. kép).

4. kép, Speleonectes tulumensis.jpg

4. kép: A Speleonectes tulumensis Yager, 1987 gályarák Quintana Roo szövetségi állam néhány cenotéjéből ismert. Fotó: biologyreports.blogspot.hu

Az utóbbi évek zoológiai felfedezései Thomas M. Iliffe és kutatótársai (Texas A. & M University, Galveston), valamint mexikói barlangibúvár-biológusok munkájának köszönhetőek. Luis M. Mejia-Ortíz és csapata (Universidad de Quintana Roo) főként faunisztikai és taxonómiai jellegű kutatásokat végeznek, míg Efrain M. Chávez Solís (Universidad Nacional Autónoma de México) és társai a cenoték ökoszisztémájának szerkezetét tanulmányozzák.

Ehhez a munkához megfelelő szintű búvárismeretek és gyakorlat szükséges. A mérsékelt övi barlangokkal összehasonlítva a cenoték igen kényelmes merülőhelyek, hiszen a víz kellemes, 24–25 °C hőmérsékletű, a látótávolság közel 100 méter, a járatok tágasak és képződményekben gazdagok. A hosszabb, barlangi merülésekhez – a Yucatán-félszigeten találhatóak a világ leghosszabb víz alatti barlangrendszerei – technikai búvárfelszerelés, a megfelelő gázelegy használata, sok-sok gyakorlat és barlangi búvár minősítés szükségeltetik.

Yucatáni tartózkodásom során egy helyi búvártársaság segítségével hat merülést hajtottam végre négy különböző cenotéban a Quintana Roo szövetségi államban lévő Playa del Carmen és Puerto Aventuras közelében. A három sekélyebb cenotéban (Chac Mool, Tajma Ha, Dos Ojos) a barlangi környezethez külső jegyeiben is alkalmazkodott fajok közül néhány kisebb tízlábú rákot (Decapoda) figyeltem meg, ám a Cenote Profundo meghozta a várva-várt élményt.

A 119 méter mély Cenote Profundo (The Pit) Quintana Roo állam legmélyebb ismert cenotéja (5. kép). A haloklin réteg alatt itt tejszerű ködként elterülő hidrogén-szulfid is található. A vízbe ugyanis nagy mennyiségű növényi szerves anyag hullik, emiatt csökken az oldott oxigén koncentrációja, és hidrogén-szulfid (kénhidrogén) keletkezik.

5. kép cenote profundo 2.jpg

5. kép: A Cenote Profundo (The Pit) bejárata. Fotó: Angyal D.

Vezetőmmel, Luis De La Fuentéval 40 méteres mélységig merültünk a cenotébe, ahol a magammal vitt gyűjtőeszköz segítségével sikerült elfognom egy gályarákot. Az enyhe nitrogénnarkózistól és a ritka zsákmány elejtése okozta örömtől mámorosan gyönyörködtem az elém táruló látványban még tíz percig, amikor feltűnt, hogy a préda kereket oldott. Hiába, az élet egyszer ad, máskor elvesz…

Valamelyest vigasztalóan hatott rám az a 20 méter mélyen gyűjtött, összegömbölyödni képes víziászka (Isopoda), melyet itthon sikerült meghatároznom. A Creaseriella anops (Creaser, 1936) (6. kép) a Maya Riviéra cenotéiban nem ritka ugyan, de a Cenote Profundóból még nem volt adata.

 6. kép C. anops.jpg

6. kép: Creaseriella anops (Creaser, 1936), 2 cm hosszú,
összegömbölyödni képes vak víziászka.
Fotó: Angyal D.

Fájó szívvel hagytam ott Mexikót csodálatos természeti adottságaival és gazdag kultúrájával együtt. Megfogadtam, hogy egy napon visszatérek, hiszen sok még a felfedezésre, kutatásra váró cenote a maga különleges állataival.

További fotók a galériában!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mttmuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr876917185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bús panda 2014.11.21. 15:38:51

Annyira tudom irigyelni azokat, akik ilyen helyeken dolgozhatnak. Ilyenkor eléggé sajnálom, hogy gimiben nem kaptam észbe és nem tanultam jobban a biológiát.

Angyal Dorottya 2014.11.21. 19:58:14

A félreértések elkerülése érdekében, a konferenciára a "Nemzeti Kiválóság Program Campus Hungary Short Therm Study" projekten elnyert forrásból jutottam ki és a hazai barlangbiológiai kutatásokat népszerűsítettem, saját, több éves munkánk eredményeit vittem ki. A Yucatanra pedig saját megtakarított pénzemből utaztam át, nem "állami" pénzből. Ha ez jutalom kirándulás, akkor vállalom, legyen. Mindenkit buzdítok rá, hogy tegyen az álmaiért, mert nyertes pályázatot bárki írhat, és bárki képezheti magát addig, míg végül kutatóvá válik. Sajnálom, ha rosszul tálaltam a témát, megértem, hogy idegesítő lehet, ha valaki eljut valahová. (Bár én mindig szívesen olvastam az egzotikus helyekről szóló beszámolókat, talán ezek hatására döntöttem úgy, hogy a szűk környezetemen kívül szeretném a világ nagyobb részét megismerni.)

lagria 2014.11.22. 12:37:28

@Voodookoop:
Bizony drága vudu, nem tilos egyetemre járni, azt el is végezni, pályázatot beadni/nyerni, a konferencián előadni, aztán magánpénzből eljutni, na nem a bícsre koktélozni, hanem biológiai szempontból elképesztően különleges élőhelyekre, ott értő szemmel nézni és látni, majd a képeket nem a családnak mutogatni, hanem mások örömére írni egy posztot, amit e pillanatban már 14 800-an olvastak. Tényleg idegesítően jól lett megírva, és dühítően hangulatos képeket láthattunk. Alig várom, vudu, hogy a tiédet is olvashassam.

Kedves Dorottya, üdvözöllek itt, az elefántcsonttornyon kívül. (MO)

Hirdetés

Látogasd meg honlapunkat, lájkolj és kövess minket! Facebook, Twitter, YouTube, Tumblr, Pinterest

Mtmagyar.jpg

 

greenfo_logo_uj_fekvo.JPG

mti_hirfelhasznalo.jpg

darazs_kicsi.jpg

Múzeumi szabadulószobák

szabszob_logo1.jpg

 

 

 

Facebook oldaldoboz

Friss témák

Szerzők

Információk, ajánlók

pinterest_blogra.jpg

 

 

 

Látogassatok el ide is!

 

okologia_blog.JPG

További blogjaink:

bogaraskonyv_200.jpg

lepkésskonyvek_200.jpg

vasilogo.jpg

Állatvilág magazin

allatvilag-2018-5.jpg

Naptár

július 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31